Frontiers in Psychology

A bizonytalansággal az emberek kóros módon is megbirkózhatnak (Grupe és Nitschke, 2013; Carleton, 2016a). Például a kényszerbetegségben szenvedő egyének ismételt ellenőrző viselkedést alkalmazhatnak bizonytalanságuk kezelésére (Tolin et al., 2003). Hasonlóképpen, a generalizált szorongásos zavarban szenvedő egyének ismételt aggodalmaskodást folytathatnak, hogy kezeljék a bizonytalanságérzetüket (Dugas et al., 1997; Davey és Wells, 2006). A bizonytalansággal való megküzdés és a patológia közötti kapcsolat teljes ok-okozati útvonalát nem sikerült véglegesen megoldani (Shihata et al., 2016), azonban jelentős bizonyíték van arra, hogy a megnövekedett bizonytalanság-tolerancia a patológia önbevallás szerinti és viselkedéses csökkenését eredményezi (Hewitt et al., 2009; Barlow et al., 2011; Farchione et al., 2012; Mahoney és McEvoy, 2012; Boswell et al., 2013; Cuijpers et al., 2014; McEvoy és Erceg-Hurn, 2015). Ez arra utal, hogy a bizonytalanságtűrés és a kapcsolódó megküzdés fontos etiológiai tényezők lehetnek (Boswell et al., 2013; Carleton, 2016a). Mindenesetre annak megértése, hogy az emberek hogyan szabályozzák és végül hogyan birkóznak meg a bizonytalansággal, fontos jövőbeli kutatási irány. A szabályozási és megküzdési stratégiák sokféleségének, valamint e stratégiák eredményeinek jobb megértése aztán olyan beavatkozások kidolgozásához nyújthat információt, amelyek segítenek az embereknek abban, hogy hatékonyabban megbirkózzanak a bizonytalansággal az életükben.

A kauzális nyíl megfordítása: Can Affect Influence Uncertainty?

Ebben a tanulmányban arra összpontosítottunk, hogy a bizonytalanság affektív érzéseket okoz, de az ellenkező irányú kauzalitás is lehetséges. Vagyis befolyásolhatja-e az affektív érzés a bizonytalanság megélését? Az egyes érzelmeket átélő emberek különbözőképpen élik meg a bizonytalanságot? Nincs tudomásunk olyan adatokról vagy elméletekről, amelyek ezt közvetlenül bizonyítanák, de mint korábban leírtuk, hatalmas irodalom írja le, hogyan befolyásolják az affektusok és az érzelmek a kockázat észlelését (Johnson és Tversky, 1983; DeSteno et al., 2000; Lerner és Keltner, 2001; Loewenstein et al., 2001) és a döntéseket (Schwarz és Clore, 1983; Damasio, 1994, 1996; Slovic et al., 2007) komplexitással, többértelműséggel és meghatározatlansággal jellemezhető helyzetekben. Úgy tűnik tehát, hogy az affektusok és az érzelmek olyan kontextusokban is befolyásolják az elmét, ahol a bizonytalanság is jelen van. További kutatásokra van szükség annak közvetlen tesztelésére, hogy az affektus közvetlenül befolyásolhatja-e a bizonytalanságot, és hogy van-e kétirányú kapcsolat a bizonytalanság és az affektus között. A jövőbeli elméleti munkának meg kell próbálnia mindkét oksági irányt egyetlen elméletbe integrálni: hogyan befolyásolja a bizonytalanság az affektust, és hogyan befolyásolja az affektus a bizonytalanságot.

Következtetések

A cikk célja az volt, hogy röviden áttekintse és szintetizálja a bizonytalanság és az affektus közötti kapcsolatra vonatkozó szakirodalmat. Bár az eddigi legtöbb empirikus és elméleti kutatás a bizonytalanságnak az affektusra gyakorolt negatív hatásaira összpontosított (Gray és McNaughton, 2000; McGregor et al., 2009; van den Bos, 2009; Hirsh et al., 2012; Grupe és Nitschke, 2013; Carleton, 2016a), van néhány kísérleti bizonyíték arra, hogy a bizonytalanságnak pozitív hatásai is vannak (Kurtz et al., 2007), valamint fokozza (Bar-Anan et al., 2009) vagy tompítja az affektív érzéseket (van Dijk és Zeelenberg, 2006). Kézenfekvő kérdés, hogy miért vezet a bizonytalanság ezekhez a különböző eredményekhez, és milyen tényezők mérséklik és közvetítik a hatását? A meglévő elméleti keretek nem összpontosítanak kifejezetten a bizonytalanság és az affektus közötti kapcsolatra, és inkább leíró, mint magyarázó jellegűek. Azt javasoljuk, hogy a bizonytalanság azáltal befolyásolja az affektív állapotokat, hogy a lehetséges jövőbeli kimenetel mentális szimulációjára késztet. Emellett az emberek hajlamosak elsősorban negatív kimeneteleket szimulálni, ami viszont hajlamos negatív affektusokat generálni. Azt is javasoljuk, hogy e folyamatnak számos fontos moderátora van, beleértve a kontextust és más szituációs tényezőket, valamint az egyéni különbségeket, például a bizonytalansági toleranciát. Összefoglalónk arra is rávilágít, hogy a bizonytalanságra adott negatív válaszokat az érzelemszabályozási stratégiák is szabályozhatják. Végül a megközelítésünk által generált hipotéziseket kínálunk, kiemeljük a fontos tudásbeli hiányosságokat, és ígéretes területeket a jövőbeli empirikus és konceptuális kutatások számára, hogy javítsuk a bizonytalanság és az affektus közötti kapcsolat megértését.

Author Contributions

A felsorolt szerzők mindegyike jelentősen, közvetlenül és intellektuálisan hozzájárult a munkához, és jóváhagyta azt a közzétételhez.

Érdekellentét

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást olyan kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok hiányában végezték, amelyek potenciális érdekellentétként értelmezhetők.

Köszönet

Külön köszönet Deanna Williamsnek az ábrák tervezésében nyújtott segítségéért.