Frontiers in Psychology

A kötődés egy mély és tartós érzelmi kötelék, amely egy személyt téren és időn keresztül összeköt egy másikkal (Bowlby, 1969; Ainsworth, 1973). Bowlby a gyermekek szociális, érzelmi és kognitív fejlődése szempontjából fontosnak tartotta a gyermekek anyjukkal való kapcsolatát. Konkrétan hangsúlyozta az anyától való korai csecsemőkori elválás és az ehhez kapcsolódó traumatikus élmények, valamint a későbbi alkalmazkodási zavarok közötti kapcsolat fontosságát. Kötődéselmélete olyan keretet biztosít, amely képes megmagyarázni, hogyan alakul ki és befolyásolja a szülő-gyermek kapcsolat a későbbi fejlődést, és válik a gyermek szociális-érzelmi alkalmazkodásának és kognitív növekedésének kulcsfontosságú meghatározójává (Belski és Fearon, 2002; Bernier és Meins, 2008).

Az elmúlt 20 évben a kötődéselmélet fontos szerepet játszott az értékelés, a beavatkozások és a pszichoterápia területén, számos nézőpont és gyakorlat alapját képezve. Többek között néhány ilyen perspektíva és gyakorlat kiemelkedik releváns következményei és hatásai miatt, mint például (1) a korai gondozókhoz fűződő traumatikus vagy elhanyagoló kötődések szerepe; (2) a páciens kötődési mintázatának, kötődési védekezéseinek és az affektusszabályozás minőségének felmérésének fontossága, hogy mind az egyéni terápiákat, mind a dyadikus/triadikus beavatkozásokat meg lehessen tervezni, amelyek célja a gyermekek és felnőttek pszichológiai fejlődésének és jóllétének elősegítése; (3) a páciens számára egy szoros, intenzív, érzelmi és következetes terápiás kapcsolat biztosításának fontossága (Wallin, 2007). A kötődéselmélet keretein belül végzett munka végső célja, hogy a beavatkozásokban vagy a pszichoterápiás kezelésben olyan kötődési élményt teremtsen újra, “amely legalább bizonyos mértékig pótolja azt, amit a kliens az első alkalommal elmulasztott” (Wylie és Turner, 2011, 1. o.). Az elmúlt években a kötődés és az idegtudományok közötti integráció kiemelte, hogy “a kapcsolat és a ráhangolódó kapcsolat egy bizonyos speciális formájának művészete nemcsak abban segít, hogy az emberek jobban érezzék magukat, hanem mélyen megváltoztatja az agyuk fizikai működését és szerkezetét is” (Schore és Schore, 2008, 2010; Wylie és Turner, 2011, p. 17; Schore és Newton, 2012).

A jelen E-könyv érdekes gyűjteménye eredeti elméleti modelleknek, klinikai és nem klinikai populációkon végzett empirikus dolgozatoknak és egyedi esettanulmányoknak, amelyek bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a pszichológiai megértést a kötődéselmélet keretei felé kell elmozdítani. Valamennyi dolgozatnak van néhány közös témája: Először is, a kötődés értékelésének fontossága a páciensek mély és belső kapcsolati működésével, érzelmi szabályozásával és alkalmazkodásával kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében; másodszor, a fő cél mindig az, hogy ezeket a kötődési fogalmakat egy többmódszeres értékelésen belül használjuk, amely képes az eredmények és értelmezések inkrementális érvényességének erősítésére; és végül, de nem utolsósorban annak szükségessége, hogy ne csak a globális kötődési osztályozásokat (biztonságos, elutasító, aggodalmaskodó és dezorganizált) vegyük figyelembe, hanem az ilyen általános osztályozáshoz vezető implicit dimenziókat is, mint például az elme koherenciája, a reflektív funkció, a biztonságos bázis bizonyítékai, a cselekvőképesség, a védekező mechanizmusok: mindezek a dimenziók relevánsabb információkat nyújthatnak a páciens belső világáról. Mivel minden egyes kötődési minta egyedi módon jelentkezik, a működésének mélyebb megismerése személyre szabott értelmezési kulcsot adhat a klinikusoknak minden egyes páciens számára, segítve a szinkronizált és reagáló kapcsolat kialakítását, hogy egy második esélyt kínáljon a biztonságos bázis felépítéséhez (Wylie és Turner, 2011).

Az E-könyv Schore (2014) érdekes tanulmányával kezdődik, amelyben a szerző a korai szocio-emocionális fejlődés interperszonális neurobiológiai elméleti modelljét javasolja mind a tipikus, mind az atipikus (autista) gyermekek fejlődésére. A kézirat eredeti munka, amely összhangban van Schore affektív interaktív szabályozáshoz és az idegtudományhoz való hozzájárulásával, és azt sugallja, hogy a korai fejlődő jobb agyfélteke szociális és érzelmi funkcióival foglalkozó legújabb irodalom nemcsak áthidalhatja a kötődés és az autizmus külön világát, hanem elősegítheti a korai beavatkozás hatékonyabb kötődési és autista modelleit is.

Az anya-gyermek interakcióval kapcsolatos eredeti tanulmányok sora következik: ezek a tanulmányok az anya-gyermek interakció hatásainak feltárására összpontosítanak a veszélyeztetett családokban (De Falco et al, 2014), olyan anyáknál, akik feldolgozatlan traumát mutattak be (Iyengar et al., 2014), valamint olyan drogfüggő anyáknál, akiket gyermekeikkel együtt egy terápiás közösségben láttak vendégül (De Palo et al., 2014). A többmódszeres értékelési keretben ezek a tanulmányok tanulságos jelzéseket adnak mind a beavatkozási programok befogadási kritériumaira, mind a kezelési tervezésre vonatkozóan, hogy támogassák a szülői készségeket ezekben a specifikus anya-gyermek dyádokban.

A másik két tanulmány eredeti kutatást mutat be, amely a kötődés értékelésére összpontosít az étkezési diszregulációban vagy zavarban szenvedő személyeknél, a felnőtt kötődési projektív képrendszer (Adult Attachment Projective Picture System) segítségével (George és West, 2012). Delvecchio és munkatársai (2014) tanulmánya a kötődés új konceptuális modelljét írja le a védekező kirekesztés szerepének megértéséhez a korai kapcsolatok fejlődésében. Az ilyen modell összefügg az anorexia tüneteinek későbbi megnyilvánulásaival. Mazzeschi és munkatársai (2014) kézirata az apai és anyai kötődési státusz szerepét mutatta be a gyermekkori elhízás kialakulásában és fenntartásában. Az előző dolgozatokkal összhangban ez a két hozzájárulás a megelőzésre és a klinikai beavatkozásra is tanulságos implikációkat javasol.

Ez a rész egy sor igazán érdekes klinikai esettanulmányt követ, amelyek többnyire a Felnőtt Kötődési Projektív Képrendszer használatán alapulnak, más validált és hatékony eszközökkel együtt, és fontos kötődésalapú ajánlásokat javasolnak a beavatkozásra. Először is, George és Buchheim (2014) kézirata bemutatja az AAP használatának előnyeit egy traumatizált beteg fekvőbeteg-ellátásban történő értékelésénél. Egy esettanulmányt mutatnak be, hogy illusztrálják azokat az AAP-összetevőket, amelyek különösen fontosak a pszichodinamikus konceptualizáció szempontjából. Egy magas szintű szülői konfliktusról beszámoló esetet mutatnak be Pazzagli és munkatársai (2014) az AAP és a Circle of Security Parenting (COS-P) alkalmazásával; a szerzők konkrét klinikai és kontextuális jelzéseket adnak a COS-P alkalmazására. A Salcuni és munkatársai (2014) által kidolgozott tanulmányban egy fiatal felnőtt pánikbetegségben szenvedő páciens pszichoterápiájának elő- és utófázisában egy AAP-ból, az SCL-90-R (Symptom Check List 90 Revised) és a SWAP-200 (Shedler-Westen Assessment Procedure) által összeállított klinikai elemet alkalmaztak; a szerzők felvázolták az okokat, amelyek miatt egy pszichodinamikai kereteken belüli megközelítést alkalmaztak, különös tekintettel a “kötődéselméleti álláspontra”, amelyet a beteg számára a választott kezelésnek tekintettek. A pszichoterápia változásának eredeti értelmezése a Pszichodinamikai Diagnosztikai Kézikönyv (PDM) segítségével szintén szerepelt.

Végzésként Pace (2014) véleménycikke a Friend and Family Interview (FFI; Steele és Steele, 2005; Steele et al. publikálatlan kézirat), a fiatal egyének IWM-jének értékelésére kifejlesztett, gyakran örökbefogadott mintáknál alkalmazott újszerű módszer, rámutatva arra, hogy nemcsak a globális kötődési osztályozások (biztonságos, elutasító, aggodalmaskodó és dezorganizált), hanem más fontos FFI-dimenziók (koherencia, reflektív funkció, a biztonságos bázis bizonyítékai stb.) figyelembevételének szükségességére is.), amelyek relevánsabb információkat nyújthatnának az örökbefogadottak belső világáról.

Interdekütközésre vonatkozó nyilatkozat

A szerző kijelenti, hogy a kutatást olyan kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok hiányában végezte, amelyek potenciális összeférhetetlenségként értelmezhetők.

Köszönet

A szerkesztői munka végén szeretnék köszönetet mondani a Frontiers munkatársainak és Dr. Castelnuovónak a lehetőségért, amelyet adtak nekem. Külön megjegyzés illeti az összes szerzőt, akik beleegyeztek, hogy eredeti hozzájárulásukkal részt vegyenek ebben a Témában, és az összes bírálót, akik pontos észrevételeikkel elősegítették a kutatás és a kéziratok minőségét. Végül külön köszönet illeti Dr. Diana Miconi-t és Dr. Gea Calcagno-t értékes munkájukért és kedves és szakmai együttműködésükért a kötődésről szóló jelen különszámban.