Giovanni Alfonso Borelli
Borelli főbb tudományos eredményei a biomechanika vizsgálata körül összpontosulnak. Ez a munka az állatokon végzett vizsgálataiból indult ki. A De Motu Animalium I. és De Motu Animalium II. című publikációi, amelyek címüket az arisztotelészi értekezésből kölcsönözték, az állatokat a gépekhez viszonyítják, és elméleteinek bizonyításához a matematikát használják fel. A 17. századi anatómusok voltak az elsők, akik az izmok összehúzódó mozgására utaltak. Borelli azonban először vetette fel, hogy “az izmok nem gyakorolnak életmozgást másképp, mint összehúzódással”. Ő volt az első, aki tagadta az izmok mozgására gyakorolt korpuszkuláris hatást is. Ezt tudományos kísérleteivel bizonyította, amelyekben kimutatta, hogy az élő izom vágáskor nem engedi a vízbe a korpuszkákat. Borelli azt is felismerte, hogy az előre irányuló mozgás a test súlypontjának előre irányuló mozgását vonja maga után, amit a végtagok lengése követ az egyensúly fenntartása érdekében. Tanulmányai az izmokon és a mozgáson túl is kiterjedtek. Különösen a szív működését hasonlította egy dugattyúéhoz. Ahhoz, hogy ez megfelelően működjön, levezette azt az elképzelést, hogy az artériáknak rugalmasnak kell lenniük. E felfedezéseiért Borellit a modern biomechanika atyjaként emlegetik, és az Amerikai Biomechanikai Társaság a Borelli-díjat a terület kutatásának legmagasabb kitüntetéseként használja.
A biomechanikával kapcsolatos munkái mellett Borelli a fizika, különösen a bolygók pályái iránt is érdeklődött. Borelli úgy vélte, hogy a bolygók három erő hatására keringenek. Az első erő a bolygók Naphoz való közeledési törekvésében rejlett. A második erő azt diktálta, hogy a bolygókat a napfény impulzusai hajtják oldalra, ami testet ölt. Végül a harmadik erő a bolygókat a Nap forgása miatt kifelé hajtotta. Ezeknek az erőknek az eredménye hasonlít egy kő zsinórra kötött pályájához. Borelli méréseit a Jupiter műholdjainak pályájáról Newton Principia című művének 3. kötete említi.
Borellit tartják az első embernek is, aki korai tengeralattjáró-tervezete mellett önálló víz alatti légzőkészüléket is fontolóra vett. A kilélegzett gázt rézcsöveken való áthaladás után tengervízzel hűtötték. A sisak sárgarézből készült, üvegablakkal és 0,6 m (2 láb) átmérővel. A készüléket valószínűleg soha nem használták vagy tesztelték.
Egyéb művekSzerkesztés
Borelli is írt:
- Delle cagioni delle febbri maligne della Sicilia negli anni 1647 e 1648 (Cosenza, 1649)
- Euclides Restitutus (Pisa, 1658)
- Apollonii Pergaei Conicorum libri v., vi. et vii (Firenze, 1661)
- Theoricae Mediceorum planetarum ex causis physicis deductae (Firenze, 1666)
- De vi percussionis (Bologna, 1667)
- Meteorologia Aetnea (Reggio, 1669)
- Historia et meteorologia incendii Aetnaei anni 1669 (latinul). Reggio Calabria. Domenico Antonio Ferro. 1670.
- De motionibus naturalibus a gravitate pendentibus (Bologna, 1670)