Gyakran használt apoptózis tesztek az apoptózis kutatásban
Kérdés:
Melyek a leggyakrabban használt apoptózis tesztek?
A Protein Man mondja:
Az apoptózis-kutatás az apoptózisvizsgálatok széles körének használatát teszi szükségessé, mivel maga a folyamat meglehetősen bonyolult. Ráadásul nincs egyetlen olyan paraméter, amely minden rendszerben képes lenne meghatározni a sejthalált, ezért a kutatás során többféle megközelítést kell alkalmazni.
Az apoptózis próbák fő típusai
Az apoptózis próbáknak öt különböző típusa létezik, amelyeket jelenleg az apoptózis kutatásában használnak. Ezek közé tartoznak a kaszpázvizsgálatok, a DNS-fragmentációs vizsgálatok, a sejtátjárhatósági vizsgálatok és a mitokondriális vizsgálatok. Ezen kívül létezik egy olyan assay-típus is, amely az apoptózis jelátviteli útvonalainak elemzését könnyíti meg.
Kaszpáz assay-k. A kaszpáz enzimek jelenléte bármely adott mintában biztos indikátora annak, hogy az apoptózissal kapcsolatos komplex biokémiai események zajlanak. Mint ilyenek, a kaszpáz-próbák felhasználhatók az apoptózis kimutatására a sejtpopulációkban annak legkorábbi szakaszában. Ezek a próbák rutinszerűen specifikus szubsztrátokat használnak, amelyeket a kaszpázok emésztenek, hogy kolorimetrikus vagy fluorometriás szubsztrátokat szabadítsanak fel.
DNS-fragmentációs próbák. Az apoptózis és a DNS-hasadás kéz a kézben jár, így a mintában jelen lévő DNS-fragmentumok mérésével meghatározhatja az apoptózis mértékét. A legtöbb kutató erre a célra apoptotikus DNS létraelemzést, ELISA mennyiségi meghatározást és TUNEL (terminális dezoxinukleotidiltranszferáz dUTP nick end labeling) vizsgálatokat használ.
Cellpermeabilitási vizsgálatok. A középső stádiumú apoptózis meghatározható sejtpermeabilitási próbák segítségével. Mint valószínűleg tudják, az egészséges sejteknek merev plazmamembránjuk van, míg az elhalt sejteknek erősen permeábilis sejtmembránjuk van. A nagymértékben sérült membránok miatt a fluoreszcens festékek könnyen átjutnak az apoptopikus sejteken. Amikor ez megtörténik, jellegzetes fluoreszcenciát vagy festési mintázatot figyelhet meg, amely jelzi az apoptopikus sejtpopulációk jelenlétét a mintában.
A sejtáteresztő képesség növekedése a citoszolikus fehérjéknek a sejtből való távozását is eredményezi. A laktát-dehidrogenáz (LDH) egy oldható citoszolikus enzim, amely az apoptózis vagy nekrózis következtében bekövetkező membránintegritás elvesztését követően szabadul fel a táptalajba. Az LDH-aktivitás ezért a sejtmembrán integritásának indikátoraként használható, és általános eszközként szolgál a kémiai vegyületek vagy környezeti toxikus tényezők okozta citotoxicitás értékelésére. A felszabaduló LDH mennyiségi meghatározására többféle vizsgálat létezik.
Mitokondriális vizsgálatok. A mitokondriális próbák segíthetnek a korai stádiumú apoptózis meghatározásában, mivel olyan kationos festéket használnak, amely eltérő fluoreszcenciát bocsát ki, ha egészséges és apoptopikus sejtpopulációkban használják.
Az, hogy milyen apoptózis próbákat kell használni és mikor kell használni őket, nagyban segítheti Önt a kutatásában, ezért jobb, ha elkezdi kívülről ismerni őket.