Habiru, Hapiru – A Biblia Enciklopédiája

HABIRU, HAPIRU hä’ bĭ rōōō. A “habiru” vagy “hapiru” néven ismert nép az i. e. 20-18. századból származó ékírásos szövegekben jelenik meg Dél-Mezopotámiában, Kis-Ázsiában, valamint Haran és Mari térségében. Gyakran említik őket az Amarna-levelekben (i. e. 14. század). A habiru ékírásos ideogramja SA GAZ. Az egyiptomi szövegekben ‘apiru’-nak nevezik őket. Az ugarit formája ‘apiruma’. Sok tudós megjegyzi ezeknek a formáknak a héber ‘ibri-vel való hasonlóságát, és arra következtetnek, hogy a habiru (hapiru) azonos a bibliai héberekkel.

A habiru sokkal szélesebb földrajzi területet fedett le, mint amelyben a bibliai héberek mozogtak. Arra lehet következtetni, hogy az általában izraelitaként ismert népet időnként habiru néven azonosították, de a habiru kifejezés sok más, az izraelitákhoz hasonló státuszú népet is magában foglalt.

Azt, hogy a habiru egy befogadóbb név, mint az izraelita, az a tény mutatja, hogy Eber (1Móz 10:24), Séláh fia és Sém unokája, akiről a hébereket nevezték el, nyolc generációval Jákob (Izrael) előtt élt, akiről az izraelitákat nevezték el. Ebben az értelemben minden izraelita iberi, “héber”, de nem kell, hogy minden héber izraelita legyen.

A közel-keleti nem bibliai irodalomban a habiru olyan földnélküli egyénekként jelenik meg, akik a kialakult társadalmi rendszeren kívül élnek. Babiloni szövegekben zsoldosokként jelennek meg. Nuziban rabszolgának adták el magukat, hogy megélhetést szerezzenek. A jeruzsálemi Abdi-Hiba az egyiptomi Akhenatonhoz írt leveleiben arról panaszkodik, hogy a habiru veszélyt jelent a kánaáni status quóra. Egyes tudósok ezekben a hivatkozásokban a Józsué alatti kánaáni hódítás kánaáni változatát látják.

A héber gyök, amelyből az Eber név és a héber szó származik, az átkelés gondolatát közvetíti. Ezt földrajzilag értelmezték, azzal a gondolattal, hogy Eber és a héberek az Eufrátesz folyón túli területről érkeztek. Talán a szót a letelepedett lakosok alkották, akik az újonnan érkezettekre (bárhol is jelentek meg) “átkelőként” vagy birtokháborítóként tekintettek. A szó így elveszítené minden etnikai jelentését, és bármely olyan embercsoportra vonatkozhatna, amely nem rendelkezett földdel vagy társadalmi státusszal a kialakult társadalmi rendben. A cigány szónak a közelmúltban hasonló története volt.

Egyszer (1Móz 14:13) Ábrahámot “a héber” néven nevezik. Fogolytársai számára József “ifjú héber” volt (1Móz 41,12). A héber kifejezést általában olyan szövegkörnyezetekben használják, amelyekben a bibliai nép – izraeliták, ahogyan nevezni kezdték őket – idegenekkel szemben azonosítja magát, vagy idegenek szólítják meg. Úgy tűnik, hogy ilyen kontextusokban a feltehetően ismerős “héber” szó hasznos azonosító eszköznek bizonyult.

Ebben az értelemben a Habiru kifejezés a bibliai hébereket vagy izraelitákat foglalja magában. Ugyanakkor sok más népet is magában foglal.