Hogyan boldogulnak a portugál migránsok Angolában a korrupcióval

A gazdasági és személyes biztonságot kereső migránsok általában a szegényebb országokból a gazdagabbakba költöznek. Ez gyakran azt is jelenti, hogy olyan országokból, ahol a korrupciót endemikusnak tartják, olyan országokba költöznek, ahol a korrupciót kevésbé tartják elterjedtnek.

A 2008-ban kezdődött európai pénzügyi válság által kiváltott, Portugáliából Angolába irányuló migráció azonban a feje tetejére állítja a “korrupt országból nem korrupt országba” irányuló migrációval kapcsolatos elvárásokat, és megkérdőjelezi mind a migrációról, mind a korrupcióról alkotott sztereotip elképzeléseket. A portugáliai válság a háború utáni erős angolai gazdasági növekedéssel együtt drasztikus változáshoz vezetett a Portugália és Angola közötti migrációs áramlásokban.

2014-re a becslések szerint 100 000-150 000 portugál költözött az olajban gazdag Angolába. Ez messze a legnagyobb számú migráns, aki egy volt európai gyarmatosító hatalomból egy volt afrikai gyarmatra költözik. A portugál migránsok egy része gyermekként Angolában élt, de 1975-ben, amikor Angola függetlenné vált és kitört a polgárháború, szüleikkel együtt visszatértek Portugáliába.

Azért, hogy többek között megértsük a migráció és a korrupció kapcsolatát ebben a fordított gyarmati helyzetben, 55 mélyinterjút készítettünk portugál migránsokkal és angolai munkatársaikkal. Az interjúk betekintést nyújtottak abba, hogy a portugál migránsok társadalmi és gazdasági helyzete hogyan befolyásolta a korrupcióval kapcsolatos elkötelezettségüket.

Korrupció és migránsok

Az interjúk során világossá vált, hogy az, hogy a portugál migránsok hogyan viszonyultak a korrupcióhoz Angolában, nagyban függött társadalmi-gazdasági helyzetüktől. A migránsok egy része munkás volt, míg mások az angolai elithez szorosan kapcsolódó üzletemberek.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatók még csak most kezdik észrevenni a migráció és a korrupció közötti ambivalens kapcsolatokat. A migráció és a korrupció kapcsolata valóban fontos következményekkel jár a migránsok, a politikai döntéshozók, a szakemberek és a helyi közösségek számára.

Vegyük például a szükséges bevándorlási dokumentumok biztosítását. Az illegális bevándorlók kiszolgáltatottak, függetlenül attól, hogy hol vannak a világon. Luandában az angolai bevándorlási hatóságnál a munkavállalási engedélyért fizetendő illegális díj akár 13 000 USD is lehet. Gátlástalan közvetítők kínálják szolgáltatásaikat a portugál bevándorlóknak, akiknek nagyon gyakran kétségbeesetten szükségük van az engedélyekre.

A rendőrség is jól tudja, hogy az európai migránsok jó része nem rendelkezik munkavállalási engedéllyel. Így a Luandában élő fehérek gyakran kerülnek a hatóságok célkeresztjébe pusztán a bőrszínük alapján. Egy angolai nem kormányzati szervezet munkatársa mesélt nekünk egy ilyen esetről a munkahelyén.

“A rendőrség jött, és kiszemelte azt a két fehér embert, akik történetesen itt voltak. Ugyanakkor néhány kenyai ember is meglátogatott minket, és nagyon viccesnek találták, hogy a rendőrség csak a fehéreket hallgatta ki”.

Más angolaiak, akikkel beszéltünk, megerősítették az ilyen jellegű razziák előfordulását, és azt állították, hogy a rendőrség azért is a fehéreket vette célba, mert ők magasabb kenőpénzt fizetnek.

De vannak olyan portugálok is Angolában, akik rendszeresen részt vesznek a korrupcióban, hogy növeljék az üzleti profitot vagy akár személyes vagyont halmozzanak fel. Ez különösen nyilvánvaló volt, amikor a számos angolai portugál építőipari vállalat néhány képviselőjével beszélgettünk.

Az építőipari ágazat vezetői az interjúk során nyíltan beszéltek arról, hogy a korrupció az üzleti élet szerves része. Megerősítették, hogy az üzlettulajdonosok kenőpénzt fizetnek azért, hogy szerződéseket nyerjenek az angolai kormánytól.

Egy nagy építőipari vállalatnál dolgozó mérnök elmondta nekünk:

Mindig vannak borítékok. És ismerni kell azokat az embereket, akik a közbeszerzésért felelősek. Aztán amikor megnyered a szerződést, megosztod velük a nyereséget. Az angolaiak csak olyan cégeket fogadnak el, akik kenőpénzt adnak. Más cégek nem lépnek be.”

A portugálok, akikkel beszéltünk, úgy érezték, hogy erkölcsileg elfogadható a korrupciós gyakorlat, hogy megvédjék üzleti érdekeiket. A legtöbben nem bírálták nyíltan az Angolában zajló korrupciót. Néhányan még dicsekedtek is azzal, hogy milyen jól el tudnak igazodni az országban működő “rendszerekben”.

Mások gyorsan rámutattak, hogy a korrupció globális probléma. Hangsúlyozták a hasonlóságokat Portugália és Angola között, és mindkettőt rendkívül korrupt országnak minősítették.

Néha a két ország közötti összehasonlítások még Angolának is kedveztek. A portugál migránsok azt állították, hogy Angolában a korrupció “nyitottabb”, tehát őszintébb. Gyakran hangoztatott érv volt, hogy Angola Portugáliától örökölte a korrupciót.

Az angolai és portugál korrupció összehasonlításakor azonban sok portugál, akikkel beszéltünk, hangsúlyozta, hogy Angolában a korrupció “általánosabb”. Úgy jellemezték a portugáliai korrupciót, hogy az elsősorban a politikai és gazdasági elitet érinti, míg Angolában a mindennapi helyzetekben gyakran kell kenőpénzt fizetni.

A szükségletek kontra kapzsiság

Interjúink során számos példával találkoztunk a “szükségletek” által vezérelt korrupcióra, valamint a “kapzsiság” által motivált korrupcióra. Nyilvánvaló, hogy mindkettő megtalálható mind a migránsok, mind a helyiek körében. A gazdasági elit – mind a portugál, mind az angolai – a gazdasági haszonszerzés érdekében vett részt a korrupcióban. A nem privilegizált bevándorlók, valamint az egyszerű állampolgárok azonban továbbra is kiszolgáltatottak maradnak a korrupt állammal szemben.