Hogyan formázzunk meg egy animációs jelenetet

Szóval meg akarod tanulni, hogyan formázzunk meg animációs szkripteket? A legjobb helyen jársz. Nem is vesztegetem az idődet egy hosszadalmas bevezetővel erről a csodálatos animációs filmről és arról a csodálatos animációs filmről. Rögtön rátérek a lényegre. Az animációs forgatókönyvek formázásának titka? Nincs semmilyen titok. Ugyanolyan, mint bármely más forgatókönyv. Meglepetés!

Vagy talán nem is meglepetés. Talán már tudtad ezt, és úgy gondolod, hogy… hm… duh. De ugyan már, ha rákattintottál erre a linkre, hogy elolvasd ezt a cikket, ismerd be: kíváncsi voltál. Még ha csak egy kicsit is – kíváncsi voltál, hogy az animációs forgatókönyvek másképp néznek-e ki, mint az élőszereplősek. Úgy értem, nem ez lenne a legőrültebb gondolat. Elvégre a két médium tényleg másképp néz ki a képernyőn, nem?

De papíron mindkettő csak fekete tinta, bébi. Vagy bármilyen színes tintát használsz. (Maradjunk csak a feketénél, a saját érdekedben.) Persze, lehet némi különbség a köznyelvben vagy az írásmód szabadságában, de ez a történetmesélés, nem a formázás. Kérdezd csak meg a Pixar egyik Oscar-díjra jelölt forgatókönyvét, hogy másképp gondolkodik-e, mint egy élőszereplős forgatókönyv. Garantálom, ha ezek a forgatókönyvek beszélni tudnának, azt mondanák: “Nem, ember, mi mind csak filmek vagyunk.”

Vagy talán mégsem.

De komolyan – a film az film, akár animációs, akár nem. És egy filmnek csak ugyanarra az alapvető tervrajzra, ugyanarra az alapra van szüksége, ami a forgatókönyv.”

De ne csak nekem higgyétek el. Nézzünk néhány példát.

Vizsgáljunk meg két különböző falmászó forgatókönyvet:

1. A Phil Lord és Rodney Rotham által írt Pókember: Into the Spider-Verse-t a kritikusok és a rajongók egyaránt imádták forradalmi és gyönyörű animációs stílusáért (a jól kidolgozott történetről nem is beszélve). Egyesek még azt is mondták, hogy Pókembernek így kellett volna megjelennie a képernyőn: animáltan.

Töltse le ingyenesen a SPIDER-MAN: A PÓKVERZUMBAN BELÜL forgatókönyvét itt.

2. A 2002-es Pókember, amelyet David Koepp írt, elindította a nagyvásznas Pókembert. Igen, azóta viszonylag rövid idő alatt jó néhány iteráció készült, de ez a forgatókönyv szolid és szórakoztató volt, és vitathatatlanul megszabta a 2000-es évek összes szuperhős-eredettörténetének a mércéjét.

Nehéz lenne két Pókember-filmet találni, ami ennél a kettőnél jobban különbözne. Ezek különböző generációk Pókemberei. De ha megnézed az egyes forgatókönyveket, mégsem különböznek annyira.

Nézd meg – az Into the Spider-Verse nyitóoldaláról:

És a Pókember nyitóoldaláról:

Mindkét jelenetet egy átlagos szlogen kezdi. A hollywoodi szabvány. Igen, a Pókverzum forgatókönyvében a slugline-ok félkövérrel vannak szedve, de ez nem csak az animációra jellemző; ez csak személyes döntés.

És azt is látni fogod, hogy mindkettőben ugyanaz a párbeszédformázás van, szintén a szabvány. Mondtam: nincs különbség.

Még egyszer, ez leginkább stílusbeli dolog, ahol látni fogod a különbségeket egy animációs és egy élőszereplős forgatókönyv között, és igazából még ez is az írótól függ. Nem akarok semmit feltételezni Phil Lordról, de mivel ő az egyik srác a The Lego Movie mögött, számíthatsz rá, hogy gyors lesz a tempója. Az biztos, hogy a Spider-Verse forgatókönyve sokkal gyorsabb, mint Koepp 2002-es Spidey forgatókönyve.

Például nézd meg, hogy mindkét forgatókönyv hogyan kezeli a “pókharapást”.”

A Spider-Verse-ből:

Nem csak hogy “UGRÁS A PSYCHEDELIKUS 2D ANIMÁCIÓBA”, amit a 2002-es film nem tett volna meg, az írói stílus sokkal közvetlenebb, mint a korábbi forgatókönyvben.

Sokkal több leírás van ebben a verzióban, ahogy láthatod. Lassabb. Izgalmasabb. De persze pont ez a lényeg. A feszültség itt a kulcs, és a feszültségnek idő kell. A Spider-Verse ezzel szemben sokkal másképp kezeli a harapást, mondhatni sokkolóbb értékű. A suspense megírása azonban egy másik nap témája – amit több száz cikkre lehetne bontani.

A lényeg az, hogy a formázás szempontjából nem sokban fogsz különbözni az animált és az élőszereplős változatok között. A legbiztosabb, ha egy és ugyanazként kezeled őket, tényleg. Amire viszont érdemes koncentrálnod, ha animációs forgatókönyvet szeretnél írni, az a médium előnyeinek kihasználása. Az animáció nem egy műfaj – tekints rá úgy, mint egy másfajta festékre a vásznadon (remélhetőleg ez nem hangzik túl nagyképűen). Kérdezd meg magadtól, hogy mit nyújt ez a médium a történeted elmesélésében, amit az élőszereplős filmek nem. Miért kellene ezt a történetet animációnak lennie? Használd ezt. Szivárogtasd bele az írásodba.

Ne foglalkozz túl sokat a formázással. Az unalmas. Koncentrálj a stílusra. Az szórakoztató.