Hogyan hatnak a rákgyógyszerek

Az 1960-as évekig a sebészet és a sugárkezelés volt a rákkezelés fő támasza; a gyógyszereket nem tekintették a rák “gyógymódjának”. A prosztatarákos férfiaknak az 1930-as évek végén alkalmazott hormonterápia kivételével a gyógyszeres terápiák a legjobb esetben is csak rövid, hiányos remissziót kínáltak. Ezután az 1937-es nemzeti rákellenes törvény támogatást nyújtott a rákkutatáshoz, létrehozva a Nemzeti Rákkutató Intézetet (NCI), és az orvosok és kutatók nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a vegyi anyagok és gyógyszerek rák elleni alkalmazására. Az első áttörések az 1960-as években és az 1970-es évek elején születtek, amikor a kemoterápiák sikeresen kezelték az előrehaladott Hodgkin-limfómában szenvedő felnőtteket és a leukémiás gyermekeket. Ma már több mint 500 gyógyszert engedélyeztek az Egyesült Államokban a rák kezelésére. Ezek többsége három fő kategóriába – kemoterápia, immunterápia és célzott terápia – sorolható, és különböző módon hat a rák ellen.

A kemoterápia a rákos sejteket támadja

A kemoterápiás gyógyszerek úgy ölik meg a rákos sejteket, hogy megakadályozzák növekedésüket és szaporodásukat. Ha a sejtek nem tudnak növekedni és szaporodni, általában elpusztulnak. Egyes kemoterápiás gyógyszerek a sejtciklus egy bizonyos szakaszában fejtik ki hatásukat. A kemoterápiát többek között azért adják kezelési ciklusokban, hogy a gyógyszereket akkor juttassák be, amikor azok a leghatékonyabbak. A kezelési periódusok gyakran váltakoznak pihenőidőszakokkal, hogy a szervezetnek legyen ideje megerősödni a következő kemoterápiás kör vagy “ciklus” előtt.

A kemoterápiás gyógyszerek olyan sejteket támadnak, amelyek gyorsan növekednek és szaporodnak, mint a legtöbb rákos sejt. A rossz hír az, hogy néhány normális sejt (például a vérsejtek és a szőrtüszőkben és az emésztőrendszer bélésében lévő sejtek) szintén gyorsan szaporodnak és megtámadják őket. Az ezekre a normális sejtekre gyakorolt hatás a kemoterápiával általában együtt járó mellékhatások közül sokat okoz – hajhullást, hányingert, hányást, hasmenést és alacsony vérsejtszámot, ami fokozott fertőzésveszélyhez, fáradtsághoz és vérzéshez vezet. A jó hír az, hogy az egészséges sejtek a kemoterápia befejezése után általában maguktól helyreállnak.

Példák a kemoterápiára

• Alkiláló szerek: busulfan, procarbazin, karmusztin, karboplatin és ciszplatin
• Növényi alkaloidok: Vinkrisztin, paclitaxel, docetaxel, etopozid és irinotecan
• Daganatellenes antitestek: doxorubicin, idarubicin, mitomicin és bleomicin
• Antimetabolitok: Metimetabolitok: metotrexát (MTX), gemcitabin, citarabin, 5-fluorouracil (5-FU) és kapecitabin
• Topoizomeráz-gátlók: irinotecan, topotecan és amsacrine
• Egyéb:

A mellékhatások az Ön kezelés előtti egészségi állapotától, a rák típusától, valamint a gyógyszerek típusától és dózisától függnek. A kemoterápia hányingert, hasmenést, fáradtságot, fokozott vérzés- és fertőzésveszélyt, haj elvékonyodást vagy hajhullást, szájfájást, székrekedést, ízlelésváltozást, étvágytalanságot, valamint ideg- és bőrproblémákat okozhat.

Immunterápia növeli a védekezőképességét

Az immunrendszeréhez a nyirokrendszer számos szerve és szövete, valamint többféle fehérvérsejt tartozik. Normális esetben az immunrendszer megtámadja az idegen betolakodókat – beleértve a kóros sejteket is -, de a rákos sejtek alattomosak, és képesek “elbújni” az immunrendszer elől, elkerülve a felismerést.

Az immunterápia (más néven bioterápia) olyan gyógyszereket használ, amelyek a rákos sejtek azon képességét veszik célba, hogy elbújjanak az immunrendszer elől. Egyes immunterápiás gyógyszerek megjelölik a rákos sejteket, lehetővé téve az immunrendszer számára, hogy megtalálja és elpusztítsa azokat. Más immunterápiák fokozzák az Ön immunrendszerét, hogy jobban tudjon fellépni a rák ellen.

Az immunterápiák típusai

• Az ellenőrzőpont-gátlók nem közvetlenül a daganatot célozzák, hanem beavatkoznak a rákos sejtek azon képességébe, hogy elkerüljék az immunrendszer támadását azáltal, hogy feloldják a “fékeket”, amelyek megakadályozzák, hogy a T-sejtek (a fehérvérsejtek egy típusa) megölje a rákos sejteket. Ilyen például a Keytruda® (pembrolizumab) és az Opdivo® (nivolumab).
• Az adoptív sejtterápia célja, hogy fokozza az Ön T-sejtjeinek természetes képességét a rák elleni küzdelemben. T-sejteket veszünk az Ön daganatából, és teszteljük őket. Az Ön rákja ellen legaktívabb T-sejteket laboratóriumban tenyésztjük és nagy számban szaporítjuk, ez a folyamat két-nyolc hétig tart. Ez idő alatt kemoterápiában és/vagy sugárkezelésben részesülhet, hogy csökkentsük az immunsejtek számát a szervezetében. E kezelések után a laboratóriumban tenyésztett T-sejtek sokaságát intravénás (intravénás) vezetéken keresztül visszaadják Önnek, hogy megtámadja a rákos sejteket. Ilyen például a Kymriah® (tisagenlecleucel) és a Yescarta™ (axicabtagén ciloleucel).
• A monoklonális antitestek laboratóriumban előállított immunrendszeri fehérjék, amelyeket úgy terveztek, hogy a rákos sejteken található specifikus célpontokhoz kapcsolódjanak. Egyes monoklonális antitestek megjelölik a rákos sejteket, hogy az immunrendszer felismerje és megtámadja azokat. (Más monoklonális antitestek másképp működnek, és célzott terápiának minősülnek). Ilyen például az Erbitux® (cetuximab) és a Herceptin® (trastuzumab).
• A kezelési vakcinák úgy hatnak a rák ellen, hogy fokozzák az immunrendszer rákos sejtekre adott válaszát. A kezelési vakcinák különböznek a betegség megelőzését segítő vakcináktól. Ilyen például a Provenge® (sipuleucel-T).

A mellékhatások közé tartozhatnak a bőrreakciók vagy bőrproblémák, influenzaszerű tünetek (fájdalmak, láz), hasmenés, fáradtság, fertőzésveszély és gyulladás.

A célzott terápia blokkolja a rák növekedését

A gyógyszerek ezen csoportja úgy hat, hogy beavatkozik bizonyos molekulákba vagy “célpontokba”, amelyek kulcsfontosságúak a rákos sejtek növekedési és terjedési képessége szempontjából. Míg a kemoterápiás gyógyszerek célja a rákos sejtek közvetlen elpusztítása, a célzott terápiák a rákos sejtek növekedésének gátlására összpontosítanak, a normál sejteket kevésbé károsítva.

A legtöbb célzott terápia vagy monoklonális antitest, amely a rákos sejt külső oldalán lévő fehérjékhez kapcsolódik, vagy kismolekula, amely a rákos sejtek belsejében lévő specifikus fehérjéket veszi célba. A kutatók folyamatosan új “célpontokat” keresnek ezekhez a terápiákhoz, többek között:

• a rákos sejtek kromoszómáiban olyan rendellenességek, amelyek a normál sejtekben nincsenek jelen
• a rákos sejtek olyan fehérjéket termelnek, amelyek a rákot a fejlődésre utasítják
• specifikus fehérjék, amelyek a rákos sejtekben jelen vannak, de a normál sejtekben nem, vagy a rákos sejtekben nagyobb mennyiségben fordulnak elő, mint a normál sejtekben.

A célzott terápiák típusai

• A hormonterápiák lassítják vagy megállítják azoknak a rákos megbetegedéseknek a növekedését, amelyeknek szükségük van ezekre a hormonokra a növekedéshez. Ilyen például az Arimidex® (anasztrozol) és a Lupron® (leuprolid).
• Az angiogenezisgátlók megakadályozzák, hogy a daganat új ereket növesszen, amelyekre a további növekedéshez szüksége van. Ilyen például az Avastin® (bevacizumab) és a Zaltrap® (ziv-aflibercept).
• A jelátvitel-gátlók blokkolják a sejtben az egyik molekulától a másikhoz érkező jeleket, például a sejt növekedésére és osztódására irányuló jelet. Ilyen például a Herceptin® (trastuzumab) és a Gleevac® (imatinib).
• Az apoptózist indukáló szerek sebezhetővé teszik a rákos sejteket az apoptózisnak nevezett normális sejtfolyamatra, amely az öreg sejtek elhalását irányítja. Ilyen például a Velcade® (bortezomib) és a Lynparza™ (olaparib).

A célzott terápiáknak vannak bizonyos korlátai. A rák ellenállóvá válhat, és a gyógyszerek már nem fejtik ki a kívánt hatást. Ennek kiküszöbölésére – vagy a lehető leghosszabb ideig történő késleltetésére – a célzott terápiákat gyakran kombinációban adják. A célzott terápiák mellékhatásai közé tartozik a hasmenés, a magas vérnyomás, a bőrkiütések, valamint a májműködéssel, a sebgyógyulással és a véralvadással kapcsolatos problémák.

A gyógyszeres terápiák sok beteg kezelési tervének részét képezik a rák gyógyítása, a rák kordában tartása, a tünetek enyhítése és az életminőség javítása érdekében. Ha kérdései vannak, kérjük, beszéljen onkológusával vagy klinikai gyógyszerészével.