Hogyan indult a Blue Plate Special?

A Blue Plate Special egy olyan ételkínálat, amelyet hagyományosan amerikai éttermekben szolgálnak fel. Honnan kapta ez a specialitás a nevét?

A Blue Plate Special egy különleges, olcsó, tálalt ebéd vagy vacsora neve, amelyet a Dinersben és más olcsó éttermekben szolgálnak fel. A blue plate special hagyománya legalább az 1920-as évek óta létezik, és egy kiadós és olcsó étel volt, amely tökéletes volt az akkori keményen dolgozó, de pénzszűkében lévő emberek számára.

Elképzelhető, hogy még korábban keletkezett. Nyomtatásban biztosan említik 1920 előtt, és vannak olyan források, amelyek azt állítják, hogy a kék tányér special első ismert használata 1892-ben történt Fred Harvey “Harvey House” éttermeiben, amelyek az Atchison, Topeka és Santa Fe vasútvonal mentén helyezkedtek el, és gyors ételeket szolgáltak fel az utazóknak.

Fred Harvey állítólag olcsó, eldobható kék tányérokat vásárolt, osztott részekkel. Azt is állítják, hogy a kék szín a Josiah Wedgwood által készített híres és sokkal drágább tányérok utánzata volt. Vannak arra utaló jelek is, hogy a hagyomány valójában a vasúti étkezőkocsikban kezdődött, nem pedig azokban a “Diners”-ekben, amelyekből ezek a kocsik végül átalakultak. Az egyszínű kék eldobható tányér helyett azonban még több bizonyíték utal arra, hogy a Blue Plate Special nevet viselő tányérok a népszerű Blue Willow porcelánmintával készült tányérok voltak, egy olyan ál-kínai mintával, amelyet az akkori porcelángyárak széles körben gyártottak, és amelyet az ország éttermei széles körben használtak.

Az alábbi videó elmagyarázza a blue plate special ezen eredetét, amelyről az “Adam and Even on a Raft, the Blue Plate Special, and Other Diner Slang” című bejegyzésben is szó esik, ahol még sok mindent megtudhatsz az éttermi szakzsargonról.

Nézd meg az alábbi videót, vagy nézd meg a Youtube-on: A Blue Plate Special eredete

Video Transcript

Kóstoltad már a Blue Plate Special-t egy vendéglőben? Egyáltalán kék tányéron szolgálták fel? Nos, ez valami a depresszió korszakából származó dolog, ami hagyománnyá vált a vendéglőkben és más éttermekben, és még ma is találkozhatsz vele, amikor besétálsz egy útszéli vendéglőbe, és meglátod a táblát, amely az aznapi Blue Plate Special-t hirdeti.

A blue plate special bármilyen nagy és kiadós, olcsó tálas ebédre vagy vacsorára utal, bőséges adagokkal, és általában egy főétel hússal, három vagy négy zöldséggel, kenyérrel és egy itallal. Gondoljunk például egy nagy szelet fasírtra, krumplipürére, mártásra, zöldbabra, zsemlére, és esetleg egy nagy jeges teára, amit meg lehet inni. A mai Kék tányér különlegességeket valószínűleg egy hagyományos fehér éttermi tányéron szolgálják fel, de a “kék” egy időben egy tényleges tányérra vonatkozott, amely egy vastag kínai tányér volt, amelyet a nagyon népszerű kék kínai mintával, vagy kék fűzfa mintával készítettek, amely rekeszekkel rendelkezett, hogy elválassza a főételt a köretektől. Ezt a tálat valójában grilltányérnak nevezték, és olyan gyakran használták, hogy a nagy és olcsó éttermi étkezés szinonimájává vált.

Blue Willow China Pattern

Ezt a kék fűzfa porcelánmintát nagyjából bármelyik porcelángyár gyártotta, mert az 1920-as évek elejétől a második világháború utánig számos porcelángyártó cég készített nehéz porcelántányérokat kifejezetten éttermi használatra. A tányérok mintái talán nem mindig voltak pontosan azonosak, de mindegyiknek ugyanaz a “kék fűzfa” motívum volt az alapja. A tányérok mintáin megtalálható közös jellemzők egy pagoda, három fűzfa, egy kerítés és egy híd, amelyen három ember fut át. A jelenet felett két madár is repül.

Ez a minta mögött egy történet áll. A hídon átfutó három alak két szerelmespár, akiket vagy a lány apja, vagy egy gazdag öregember üldöz, akinek a lány kezét ígérték. A két szerelmespárt elfogták és bebörtönözték a pagodába, majd eltévedtek a pagoda alatti labirintusban, és meghaltak. Szerelmük azonban olyan nagy, hogy halálukban madárrá változnak és elrepülnek, és ez a két madár repül a fenti jelenetben.”

Bár a történet kínai, a minta valójában angol eredetű. Először 1780-ban egy Thomas Minton nevű művész tervezte és metszette meg, aki aztán eladta egy Thomas Turner nevű fazekasnak, és Turner tömegesen gyártotta a mintát porcelánra a gazdasági piac számára.

Turner először a Caughley gyárban töltött ideje alatt készítette ezt a kék alulmázas mintát.

Ez lett a legnépszerűbb porcelánminta a világon. Ah, ezt később sok fazekas utánozta, és az 1900-as évek elején vált elérhetővé az Egyesült Államokban, és a depresszió korszakában széles körben árulták… még olyan katalógusokon keresztül is lehetett kapni, mint a Sears és a Woolworth’s. Az akkori kék porcelánmintás termékek bizonyos értelemben a kék galléros porcelánok közé tartoztak.

Láthatja, hogy az egyszínű kék osztott tányérokat “blue plate special” tányérként emlegetik, és néhány forrás a neten – szerintem tévesen – azt állítja, hogy a kifejezés a depresszió idején gyártott, speciális osztott rekeszekkel ellátott, masszív tányérból származik. Ezek a források azt állítják, hogy csak a kék szín volt kapható, ami butaság, és hogy “valamilyen gyártó”… akit soha nem neveznek meg… gyártotta az olcsó kék tányérokat az éttermi kereskedelem számára. Ez nem valószínű, hogy történelmileg pontos, mivel a kék fűzfa mintát állítólag széles körben használták abban az időszakban. Az egyszínű kék osztott tányérokat valószínűleg azután készítették, hogy a “kék tányér különlegesség” népszerűvé vált. Egyes vendéglők manapság egyszínű kék színű osztott tányéron, vagy legalábbis kék színű tányéron tálalják a Blue Plate Special-t, feltehetően a retro vagy a történelmi pontosságra való törekvés jegyében.