Hogyan lehet (néha) jót tenni a dühösséggel

Mondanád, hogy dühös vagy? Valószínűleg nem mindig, de mindenki tapasztalta már életében egyszer a vak, tűzforró düh érzését egy ellene irányuló igazságtalanság vagy agresszió – valós vagy vélt – miatt. Ha még nem voltál dühös, akkor nem vagy ember.

A dühnek szörnyen rossz híre van. Nagyrészt arra tanítanak bennünket, hogy azt higgyük, a düh rossz dolog – egy mindent elsöprő negativitás, amely megszáll bennünket, és ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk, csak elpusztíthat minden pozitív érzést és vibrálást, amit hordozunk. Rengeteg az olyan üzenet, hogy a harag olyasvalami, amitől félni és kerülni kell, mint az influenzától. Még Buddha is ellene volt, és ezt a mondást hirdette: “A haragot megtartani olyan, mint megragadni egy forró szenet azzal a szándékkal, hogy valaki másra dobd; te vagy az, aki megégeted magad.”

Mivel a harag a mindennapi élet szerves része és az emberi lét alapvető összetevője, talán nem ártana közelebbről megvizsgálnunk, hátha jobban megérthetjük, hogyan szolgálhat bennünket pozitív módon.”

A harag jót tehet nekünk?

A “Amikor a harag előnyös?” című, az Amerikai Pszichológiai Társaság által közzétett cikk egy 2002-es tanulmányt idéz, amelyben egy kontrollcsoport majdnem fele tapasztalta a dühös epizódok “pozitív hosszú távú hatásait” – ahol csak 25 százalék tartotta hosszú távú eredményeit negatívnak.

Scott Wilson, klinikai pszichológus és a Teachers College Columbia University Tanácsadási és Klinikai Pszichológia Tanszékének adjunktusa egyetért azzal, hogy a dühből jó is származhat.

Egyrészt katalizátora a kommunikációnak. “Keményen be vagyunk drótozva arra, hogy a dühhöz kapcsolódó arckifejezéseket felfogjuk, és ezeknek a jelzéseknek az érzékelése a társas kommunikáció fontos aspektusa. A harag megtapasztalása vagy kifejezése azt kommunikálja mások felé, hogy elégedetlenek vagyunk a viselkedésükkel, vagy hogy igazságtalannak vagy tisztességtelennek érezzük a cselekedeteiket” – mondja Wilson.”

A haragnak szerinte létfontosságú szerepe van minden kapcsolatban. “A harag kifejezésének hiánya a kapcsolatokban valójában káros lehet” – magyarázza. “A visszajelzés, amit a harag adhat, nagyon fontos a társas kapcsolatokban, és valójában egészségesebbé teheti azokat – mindaddig, amíg a harag nem túl intenzív.”

Mi több, bizonyíték van arra, hogy a harag racionálisabbá tehet. Tudósok egyetemi hallgatókat vizsgáltak, hogy megállapítsák, hogyan hat a harag a gondolkodásra és a döntéshozatalra, és felfedezték, hogy a harag racionálisabbá és analitikusabbá tette a résztvevőket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a harag által kiváltott cselekvés “tiszta gondolkodású és megfontolt feldolgozásból származhat.”

A visszajelzés, amit a harag adhat, nagyon fontos a társas kapcsolatokban, és valójában egészségesebbé teheti azokat – mindaddig, amíg a harag nem túl intenzív.

“Mint minden érzelem, a harag is egy olyan válasz, amely megszervezi a gondolkodásunkat, a fiziológiánkat és a viselkedésünket, hogy a leghatékonyabban tudjunk szembenézni egy bizonyos típusú kihívással.”

Ez egyúttal eszközként is szolgál, felkészít minket a konfrontációra, így a “harcolj vagy menekülj” rendszerünkben beindul a “harc”. Mivel a düh gyakran akkor csap le ránk, amikor kihívásnak érezzük magunkat, ez adja meg az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy határozottan fellépjünk, és hallassuk magunkat. “Mivel a düh szubjektíve nem érzi jól magát, motiváltak vagyunk, hogy megpróbáljuk minél gyorsabban megoldani a helyzetet” – teszi hozzá Wilson.”

A Scientific American című lapban megjelent cikk idézett egy kutatást, amely bebizonyította, hogy a düh kreatív lökést is képes adni, nagyrészt ennek az adrenalinlökésnek köszönhetően. Kérdésünkre azonban az említett tanulmány egyik szerzője, Mattjas Baas, az Amszterdami Egyetem munka- és szervezeti pszichológia tanszékének adjunktusa szerint a düh mint kreatív üzemanyag általában csak gyors kiégéshez vezet.

“A düh több kreativitáshoz vezet, bár talán csak kis dózisban” – magyarázta. “Ez azért van, mert a harag serkentő és energetizáló hatású. A dühös hangulatnak ez a kreatív előnye azonban nem tart sokáig. A düh élménye viszonylag kimerítő. Így, bár a dühös emberek kezdetben több kreatív ötletet generálnak, teljesítményük végül kiegyenlítődik.”

This is Your Brain on Anger

Wilson azt is megemlítette, hogy a düh érzését nehéz lehet hosszú ideig fenntartani, mert ez egy erőteljes, “metabolikusan igényes” (lemerítő és kimerítő) érzelem. Végül is, amikor dühös vagy, az agyad valami olyasmit tapasztal, ami szorosan kapcsolódik a stresszhez – és a stressz nem tesz jót neked. A krónikus, hosszú távú stressz már régóta összefüggésbe hozható a csökkent immunitással, a hörgőszűkület fokozott kockázatával, a gyomorsav növekedésével és az artériákban a plakkok felhalmozódásának fokozott kockázatával.

Az is káros lehet, ha másképp van bekötve, mint azok, akik generalizált szorongásos zavarban (GAD) szenvednek. A klinikailag szorongók számára a düh olyan kiváltó okként szolgálhat, amely súlyosbítja a tüneteket – és egy 2012-es tanulmány szerint akár az állapot megnyilvánulása is lehet. Valójában a tanulmányt vezető tudós tovább akarta vizsgálni, hogy a düh és a szorongás hogyan jár kéz a kézben, mint egy tyúk-tojás dolog, és hogy a düh “emelkedett szintje” egyedülálló módon hogyan kapcsolódik a GAD-hoz.

Ez valószínűleg azért van így, mert – ahogy Wilson elmagyarázta – a szorongás érzése bizonytalansággal és az érvényesülés nagyobb kockázatával jár, míg a kevésbé szorongók körében a sima harag miatt az emberek biztosabbnak érzik magukat a helyzetükben, és kevesebb kockázatot látnak az érvényesülésben.

Most, hogy jobban megértettük, hogyan működhet a harag a javunkra, talán hasznosíthatjuk frenetikus energiáját, hogy az valahogy a hasznunkra váljon. Tudod, megtanuljuk, hogyan irányítsuk ezt az önfejű dühöt egy pozitívabb cél felé.

Wilson szerint az egyik módja annak, hogy a haragot hasznunkra fordítsuk, az, hogy egy konkrét cél felé irányítjuk. “A cél megalkotása azzal a hatással jár, hogy a dühöt korlátok közé szorítja, és valamilyen jövőbeli cél felé irányítja” – mondja. Például üzemanyagként használhatod arra, hogy egy kicsit keményebben dolgozz, megdöntsd a sprintidődet az edzőteremben, vagy elég bátorságot adj magadnak ahhoz, hogy elmondd a sérelmeidet – természetesen békésen és racionálisan.”

Amikor tehát legközelebb azon kapod magad, hogy egy sértés miatt felforrsz, ne feledd – valószínűleg okkal érzed így magad. És ez az ok előidézheti a tisztánlátás pillanatát, amely lehetővé teszi számodra, hogy ésszerűbb és jobb eredményt követelj. Miért ne próbálnád ki?