Hol végeznek állatkísérleteket Németországban?

Kozmetikai és mosószerek esetében nincs állatkísérlet

Németországban elsősorban az alapkutatás, az orvostudomány és az állatorvoslás területén végeznek állatkísérleteket. Állatkutatásra a környezetet veszélyeztető tényezők azonosításához is szükség lehet. A vegyi anyagok toxicitását is állatkísérletekkel vizsgálják. Törvényi előírás, hogy minden hatóanyagot állatkísérletben kell vizsgálni a hatékonyság és a mellékhatások tekintetében. Állatkísérletek nélkül tehát nincsenek gyógyszerek. Emellett a környezetre veszélyes hatások kimutatásához is szükség lehet állatkísérletekre. A vegyi anyagok toxicitását szintén állatkísérletekkel ellenőrzik. Erre egyre gyakrabban használnak sejtkultúrákat, mesterséges szöveteket és szerveket, de ezek még nem helyettesíthetik a teljes szervezeten végzett vizsgálatokat.

Ezzel szemben Németországban a kozmetikai és higiéniai termékek, például mosószerek fejlesztéséhez, valamint a fegyverkezési kutatásokhoz tilos az állatkísérlet. Az ilyen termékek behozatala is tilos, ha azokat állatokon tesztelték. Ennek ellenére a kozmetikumok tartalmazhatnak olyan összetevőket, amelyeket állatokon teszteltek, például ha a bennük lévő anyagot eredetileg más célra fejlesztették ki, és az anyag állatokon végzett biztonsági tesztelése törvényi előírás volt.

Az állatkísérletek az alapkutatásban

A biogyógyászati alapkutatás területén dolgozó tudósoknak akkor van szükségük állatokra, ha az állatkísérleteknek nincsenek alternatív módszerei, vagy ha a megfelelő kutatás etikai okokból nem végezhető emberen. A Max Planck Társaság azonban vállalta, hogy támogatja az alternatív módszereket és finanszírozza azok fejlesztését. Tudósai olyan alternatív módszerekkel végeznek kutatásokat, mint az őssejtkultúrák, számítógépes modellek és képalkotó eljárások, például a mágneses rezonanciás képalkotás. Ennek ellenére azonban a laboratóriumi állatok használata az alapkutatásban belátható időn belül továbbra is nélkülözhetetlen lesz.

Az állatkísérletek ellenzői és az állatvédők kritizálják az állatkísérletes kutatásokat, megkérdőjelezve, hogy az állatkísérletekből származó kutatási eredmények átvihetők-e az emberekre. Azzal érvelnek, hogy az egerek, patkányok és majmok túlságosan különböznek az embertől ahhoz, hogy az állatmodellekből származó adatokat emberekre lehessen extrapolálni. De bármennyire is különböznek a kutatásban használt különböző állatok, mindannyiuknak közös az evolúciós története az emberiséggel. Ezért van az, hogy az egér génjeinek 95 százaléka az emberben is hasonló formában fordul elő. Még a gyümölcslegyek is osztoznak az emberi gének közel 60 százalékán. Ennek eredményeképpen az állatkísérletek fontos jelzéseket adhatnak arra vonatkozóan, hogy egy új anyag hatékony-e, és milyen mellékhatásai lehetnek. Számos példa van arra, hogy az egér- vagy majomkísérletek eredményei átvihetők az emberre. Mivel azonban az egerek és a gyümölcslegyek természetesen szintén különböznek az embertől, minden új hatóanyagot klinikai vizsgálatokban is nagyszámú önkéntes emberi alanyon kell tesztelni.

Állatkísérletek nélkül tehát nem lennének bizonyíthatóan hatásos gyógyszerek. Következésképpen az állatkísérletek etikai dilemmát jelentenek a tudósok számára: az emberekre nézve lehetséges előnyöket és az állatokra gyakorolt károkat, valamint egyéb előnyöket és hátrányokat gondosan mérlegelni kell egymással szemben. A Max Planck Társaság tudósai, állatorvosai és állattartói nagyon komolyan veszik az állatkísérletek végrehajtásával és a laboratóriumi állatok számára a fajoknak megfelelő létesítmények biztosításával kapcsolatos felelősségüket – nem utolsósorban azért, mert érvényes kutatási eredmények csak egészséges és stresszmentes állatokból nyerhetők. Minden olyan Max Planck alkalmazott, aki állatokkal dolgozik, a jövőben köteles lesz részt venni egy állatetikai szemináriumon.

A Max Planck Társaság szeretné tudományos szakértelmét felhasználni az állatjólét javítására az intézeteiben. A Max Planck tudósai tanulmányozni fogják a különböző állatfajok kognitív képességeit és a szenvedésre vagy stresszre utaló viselkedéses megnyilvánulásokat. A tervek szerint további kutatásokat végeznek az állatok érzékenységével és intelligenciájával kapcsolatban is. A kutatók célja, hogy a munka során nyert ismereteket felhasználva a jövőbeni állatkísérleteket úgy tervezzék meg, hogy azok kevésbé terheljék a kísérleti állatokat. A tervek szerint nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az állatok előnyös életkörülményeire is. Így például a Max Planck Társaság célja, hogy a laboratóriumi állatokat olyan körülmények között tartsák, amelyek figyelembe veszik fajuk szociális életét.

Az állatkutatás definíciója

Az állatkutatás olyan kísérleti célú beavatkozásokat vagy kezeléseket foglal magában, amelyek az állat számára fájdalommal, szenvedéssel vagy károkozással járhatnak. A szervezet genomját érintő beavatkozások is állatkísérletnek minősülnek, ha azok fájdalmat, szenvedést vagy kárt okozhatnak a szervezetnek. Ez a meghatározás minden állatfajra kiterjed, a férgektől és rovaroktól az emlősökig.

Az emlősökön végzett kutatásokat engedélyeztetni kell, ha azok károsíthatják az állat jólétét. A Szövetségi Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium évente statisztikákat tesz közzé a Németországban végzett állatkísérletekről. A Max Planck Társaság szintén évente közzéteszi az intézeteiben az előző évben tartott kísérleti állatok számáról szóló adatokat.

Állatok a Max Planck intézetekben

A Max Planck Társaság laboratóriumi állattartó létesítményeiben különféle fajokat tartanak. Számukat tekintve a gerinctelenek, például a legyek és a fonálférgek képviselik a legnagyobb csoportokat. A gerincesek közül az egerek a leggyakoribb fajok, őket követik a halak és a patkányok. Az “egzotikusabb” fajok, mint az alpakák, a gőték és a tintahalak is kiveszik a részüket a tudományból.

A kutatók mellett képzett állatorvosok és állatgondozók gondoskodnak a laboratóriumi állatok jólétéről. Az állatok tartási körülményei az állatok természetes szükségletein, a tudományos követelményeken és a gyakorlati diktátumokon alapulnak. Annak érdekében, hogy a kutatásokból származó tudományos eredmények világszerte összehasonlíthatóak legyenek, a laboratóriumi állatok tartása nagyrészt szabványosított elveken alapul. Ez azt jelenti, hogy az állatok tartási körülményei a különböző Max Planck Intézetekben többé-kevésbé hasonlóak; bizonyos részletek azonban intézetenként eltérhetnek.

Az állatokért felelősök munkájuk során figyelembe veszik a legújabb tudományos felismeréseket, és ennek megfelelően alakítják a tartási körülményeket, amennyiben ez technikailag megvalósítható és nem mond ellent a tudományos követelményeknek. Gondoskodnak arról is, hogy az állatkísérletek tervezésével és végrehajtásával, valamint az állatok tartásával kapcsolatos jogi követelmények teljesüljenek – egyes esetekben az állatok tartási körülményei meghaladják a jogi követelményeket. Egyedi esetekben tudományos okok szólhatnak amellett, hogy az állatokat ne a jogszabályi minimumkövetelményeknek megfelelő körülmények között tartsák. Az ilyen eseteket állatkutatásként értékelik, és a tudósnak be kell szereznie a megfelelő hatósági engedélyt.

Az alapkutatáshoz még mindig nélkülözhetetlenek az állatok. Azonban minden egyes tudósnak el kell ismernie az érintett állatok iránti különleges, etikai felelősségét.

A vágy, hogy új dolgokat fedezzünk fel és megértsük a világot, egyidős az emberiséggel. A tudás keresése erkölcsi kötelesség, mivel lehetővé teszi az emberek számára, hogy felismerjék tetteik következményeit.

A Max Planck Intézetben végzett kutatások során használt állatok.