Horgászat Floridában: Alligator Gar

Ashley Hunter
ECB Publishing, Inc.

A torpedó alakú test és a nagy, éles fogak kettős sora Florida egyik édesvízi halfajának legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik.
Nevükből adódóan talán nem meglepő, hogy az aligátorkárász olyan ragadozó, amely kisebb halakra, valamint szerencsétlen vízimadarakra és kisemlősökre is lesből támad és megeszi azokat, amelyek a kárász vadászterületére merészkednek.
Aligátorkárász kedvelt vadászati módszere, hogy néhány méterrel a vízfelszín alatt lebegve várja, hogy a gyanútlan zsákmány elérhető közelségbe ússzon.
Táplálkozási tanulmányok kimutatták, hogy az aligátor víziló opportunista halevő és alkalmi dögevő, attól függően, hogy az általuk kedvelt táplálékforrások hozzáférhetők-e.
Az aligátor víziló alkalmanként sporthalakra is vadászik, de az aligátor víziló gyomortartalmát vizsgáló tanulmányok szerint túlnyomórészt takarmányhalakkal táplálkozik, mint például a gizzard shad és gerinctelen állatok, valamint alkalmanként vízimadarakkal.
Az alligátorhalak táplálkozását vizsgáló tanulmányok horgászfelszereléseket és hajómotorok alkatrészeit is kimutatták a gyomrukban.
Az élőhelyek pusztulása, a korlátlan halászat és a válogatás nélküli selejtezés miatt (mivel a halak közel fél évszázadon át “zavaró halnak” számítottak), a halak számos történelmi élőhelye megszűnt.
Ezek a kísérletek ellenére az aligátorkárász meglepő módon visszatért, és euryhalin fajként azonosították, amely képes alkalmazkodni a különböző sótartalmú vizekhez, például az édesvízi tavakhoz, mocsarakhoz, sőt még a brakkos mocsarakhoz és torkolatokhoz is.
Az élőhelyek elvesztése és a túlhalászás miatt az aligátorkárászok száma egyre csökken, és sok területen helyi rendeleteket és határozatokat hoznak, hogy megvédjék az aligátorkárászokat a további pusztulástól.
Míg úgy tartják, hogy az aligátorkárászok élőhelyei egykor északabbra is kiterjedtek, az aligátorkárászok általában több déli államban, köztük Mississippiben, Alabamában, Floridában és Georgiában is megtalálhatóak.
Ez a ravasz és ragadozó hal nem könnyű fogás; a tapasztalt horgászoknak meg kell küzdeniük a gar óriási méreteivel és nagy erejével.
Noha nem minden alligátor gar óriás, ez a faj több mint 300 font súlyúvá és akár 3 méter hosszúvá is nőhet.
Amellett, hogy az alligátor gar egy folyami szörnyeteg, még a tapasztalt horgászoknak is ellenáll, mivel éles fogaival könnyen átvágja a legtöbb horgászzsinórt.
Ezek az éles fogak csúnya harapást is okozhatnak az óvatlan horgászoknak, bár nem jegyeztek fel olyan esetet, amikor egy alligátor víziló megtámadta vagy bántotta volna az úszókat.
Az alligátor víziló különösen érdekes képessége, hogy a vízből kilépve képes levegőt lélegezni. Ez is fokozza a harcot, amelyre a horgászoknak fel kell készülniük, amikor csalikat helyeznek ki a garra, mivel a halat nem lehet azonnal legyőzni, még akkor sem, ha látszólag “pihen” a csónak alján; a gar másodszor is képes harcba szállni. Megújult energiával, még a befogás után is.
A legjobb csalik, amelyeket az alligátor garra való horgászat során használni lehet, a vágott csali, a jig, az élő minnows vagy a kanalak.
A szakértők a csaliöntést, a sodródó horgászatot vagy a csendes horgászmódszereket javasolják, amikor megpróbáljuk az alligátor gar-t a horgászzsinórra rögzíteni.
Az alligátor gar sokféle édes és brakkos vízben megtalálható, és a lassan mozgó folyók ideális környezetet jelentenek e szívós, szívós halak számára.
Aligator gar a tavaszi lyukakban, elsüllyedt vagy víz alá merült tárgyak körül, nyílt vízben, fokozatos partok közelében, sétányok és hidak alatt, kanyarokban és öblökben, kifolyókban és öblökben, part menti sekély vizekben, valamint pontok és törésvonalak körül is megtalálható.
Aligator gar élettörténetéről keveset tudunk. Ezek a lassú növekedésű halak akár 50 évig is elélhetnek, és a kifejlett sügéreknek nagyon kevés természetes ragadozójuk van (az emberen kívül).
Az alligátor sügérek ívása késő tavasszal, április és június között zajlik.
Az aligátorharcsa hosszú múltra tekint vissza a halászok mellett; a déli indiánok és a karibi népek az aligátorharcsa vastag, páncélszerű pikkelyeit nyílhegyekhez és mellvédekhez használták.
A korai telepesek cserzett bőréből erős, tartós bőrt készítettek a fa ekék borítására, valamint pénztárcák és különféle más tárgyak készítésére.
Ezek az őskori folyóóriások sokáig együtt éltek a déli népekkel, de a modern árvízvédelmi eszközökkel (az aligátorkárász kedvelt élőhelye az árterek), valamint azzal, hogy a halat trófeamérete és “szeméthal” hírneve miatt szigorúan vadásszák, az aligátorkárászra a jövőben nehéz idők jöhetnek.
Florida államban tilos engedély nélkül tartani az aligátorkárászokat; ezeket a halakat azonnal vissza kell engedni.
Azzal, hogy csak a szükséges mennyiséget vesszük el, és betartjuk a fogás és visszaengedés taktikáját, az aligátorkárászok horgászata izgalmas élményt nyújthat az elkövetkező horgászgenerációk számára.

Az aligátorkárászok horgászata izgalmas élményt nyújthat az elkövetkező generációk számára.