How Dallas Rapper Big Tuck’s “Purple Hulk” Shaped The City’s Hip Hop Scene

2004-ben a dél-dallasi rapper Big Tuck kiadott egy dalt, amely gyorsan a város egyik legmaradandóbb és legkedveltebb hip-hop himnuszává vált.

Taylor Crumpton zenei író szerint a “Southside Da Realist” és a hozzá tartozó “Purple Hulk” című album kikövezte az utat a dallasi hiphop szcéna számára.

Taylor Crumpton dallasi zenei újságíró, aki hiphopról, popkultúráról és politikáról ír. A fotót Danny Acosta készítette, Taylor Crumpton jóvoltából.

“Azt hiszem, Tuck tényleg helyet adott nekünk az asztalnál” – mondja Crumpton. “Szerintem mindenki, aki most népszerű: Yella Beezy, Trapboy Freddy, a néhai Mo3. Ők úgymond Tuck vállára tudtak állni, hogy elérjék ezt az országos sikert.”

Crumpton egy új könyvben vizsgálja Big Tuck “Purple Hulk” örökségét. Ő egyike volt annak az öt írónak, akiket Shea Serrano, a New York Times bestseller szerzője és texasi születésű író kiválasztott, hogy írjanak egy-egy hiphop albumról.

A kiválasztott művek között olyan blockbuster albumok szerepelnek, mint Lil’ Kim “Hard Core” és Kendrick Lamar “To Pimp A Butterfly” című albuma. Bár a “Purple Hulk” talán nem ért el olyan széleskörű sikert, mint ezek a lemezek, Crumpton szerint Big Tuck debütálása mégis maradandó hatást gyakorolt a hiphopra.

A KERA-nak beszélt az albumról és új könyvéről.

Perez: Kezdjük Big Tuckkal. Milyen helyet foglal el a dallasi hiphop történetében?

Crumpton: Tuck: A dallasi hiphop kezdeteiben nagyon sok déli rapper próbálta utánozni a keleti partot, különösen. Szóval, ha azokra a korai lemezekre gondolunk, mint a Nemesis. Olyan New York-i ihletésű flow-t hallasz. Aztán ott van The D.O.C., aki híresen Los Angelesbe vándorolt, és nagyon jól tükrözte a gengszter rap hangzást.

Amikor Tuck megjelent a színen a Dirty South Rydaz-zal, ez volt az első pillanat, amikor egy rapper nem próbált más tengerparti hangzást vagy régiót vagy előadást utánozni. Szerintem ő annyira hitelesen érezte magát Dallasban. Valószínűleg ez tette őt a város bajnokává. Hallod őt és hallod magadat. Hallasz minket.

Perez: Beszéljünk a “Southside Da Realist”-ról. Ez ez az óda Dél-Dallashoz, és a hip hop rajongók imádják. Mesélj nekem ennek a dalnak a történetéről, az örökségéről és a pillanatról, amit Big Tuck itt megörökített.

Crumpton: A “Southside Da Realist” egy gengszter rap himnusz a legtisztább értelemben, amit a gengszter rap kezdetei jelentettek annak idején. Ha arra gondolunk, hogy ez egy narratív történetmesélés íve volt, mert ha elolvasod a szöveget, és beülsz az autódba, szó szerint körbeautózhatod Dallast, és van egy képed, egy fókuszpontod arról, hogy mi történt a dalban abban a közvetlen korszakban.

PEREZ: A “Southside” nyilvánvalóan az album koronaékszere, de mik a többi csúcspontok számodra?

Crumpton: A kedvenc dalom rajta a “Tussle”. Nevetek, mert eszembe jut, hogy hányszor voltam a barátaimmal, amikor csak a szöveget kiabáltam.”

Az egyik barátom, Brooklyn White az Essence szerkesztője. Arról ír, hogy a fekete nők, az énekesnők sokszor nem tudják kifejezni a dühüket és a haragjukat, csak azért, mert a társadalom úgy látja, hogy egy fekete nő agresszív.

Számomra a “Tussle” az a dal, ahol ha ki akarom adni magamból, ha dühös vagyok a világra, ha dühös vagyok a társadalomra általában, akkor fel tudom tenni a “Tussle”-t. Harcias vagyok. Húzom a hajam. Húzom a ruháimat. Kiabálok, ordítok és ordítok. A végére jobb, mint a valaha volt legjobb terápiás ülésem.”

Perez: A “Purple Hulk” is úgy hangzik, mint egy olyan album, amit közösségben kell hallgatni, mintha vállvetve kellene hallgatni egy klubban. Dallasnak gazdag történelme van, ha a hip hop táncról van szó. Mesélj nekem a város Boogie-korszakáról.

Crumpton: Az NPR déli hip hop projektjében írtam az egyik ilyen boogie himnuszról. Ez Lil Wil “My Dougie”-ja volt, ami olyan, mint a hírhedt Dallas kontra L.A. feszültség körül, hogy L.A. hogyan vette el a Dougie-t. A tánc annyira népszerű lett, hogy az ESPN 2010-et a “Dougie évének” nevezte el.”

Dallasnak mindig is gazdag b-boy és hip-hop táncos közössége volt. Van ez a fantasztikus dokumentumfilm, a “We from Dallas”, ami jól elemzi, hogy a város tánckultúrája milyen hatással van a hip hop kultúrára.

Mindig is voltak táncosaink a Soul Trainben, vagy versenyeken léptek fel. Ez volt az az időszak, amikor a közösségi média még csak kezdett tetszeni, kap ez a bevételért. Nem voltak azok a kapitalista óriások, amik ma vannak. Csak felmentél oda és felléptél. És a közösségi média felrobbantotta a testvérvárosainkon kívül is. Shreveportból, New Orleansból, Arkansasból és Oklahoma Cityből. Ez az ismerős dolog világszerte elterjedt. Még ma is láthatod a népszerű táncokban. Gondolok itt a 10K Cash Dallasból a Tik Tokon, ami a tánctól lett népszerű. Nyilvánvalóan a boogie mozgalom alatt nőtt fel a kora alapján. Látjuk, hogy sok fiatal rapper Texasból származik. A táncuk a boogie mozgalomból merít. Ez olyan, mint egy folyamatos fejlődés.

Perez: Sokat írtál Dallasról és arról, hogy mennyire Houston árnyékában él. Mesélj még erről a dinamikáról és arról, hogy szerinted mi hiányzik ahhoz, hogy a város megkapja a neki járó elismerést?

Crumpton: Dallas mindig is a terjesztés piaca volt. Mindig is a producerek piaca voltunk. Szóval, mi a zeneiparban a színfalak mögött voltunk, Houston pedig már rendelkezett egy meglévő infrastruktúrával, például a zeneiparukból, a hip hop előtti időkből. Volt egy helyi forgalmazójuk, voltak lemezcégeik. Már megvolt az a tőke, ami segítette őket abban, hogy felhívják magukra a figyelmet. Szóval egy kicsit le voltunk maradva.

Beszéltem George Lopezzel a T-Town Music-tól, a Dirty South Rydaz ötletgazdájával. Amit a T-Town Music-kal csinált, az nagyon is összekapcsolta Dallast a harmadik parti hiphop felemelkedésével, amit déli hiphopnak is neveznek, a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején. Az ő boltja volt az a hely, ahol a dallasi emberek hallgathattak zenét Houstonból, New Orleansból, ezekből a déli fővárosokból.

Houston valójában tényleg segített Big Tucknak a “Purple Hulk”-on, mert látod, hogy Chamillionaire is rajta van. Ha megnézed a korábbi mixtape-jeiket, a Dirty South Rydaz sok tagja szerepelt a Swishahouse mixkazettáin.

Szóval, mivel Dallas az alulmaradt város, sok fantáziát, kreativitást és innovációt tudott elősegíteni, mert nem mindig a nagy lemezkiadók szemei néznek rád.

A hip hopnak több különböző szférája van az alternatív, a gengszter, a mainstream, az underground és az indie szférától. Itt minden íz van, és remélem, hogy a nemzeti zeneipar ezt megnézi, és tényleg a szükséges infrastrukturális támogatást akarja adni, nem pedig a rabló alkukat. Az ok, amiért ma nincs annyi OG, az az, hogy a 80-as évek végén, a 90-es évek elején ezek a pusztító lemezszerződések korlátozták az autonómiájukat és a kreativitásukat. A művészek számára ez a legrosszabb dolog, amit tehetsz.

Perez: Pörgős éved volt. Az új könyved mellett a Harper’s Bazaarban és a The Washington Postban is szerepeltél. Milyen volt számodra 2020?

Crumpton: Ez egy vad év volt eddig. Az évet hajléktalan fiatalok szociális munkásaként kezdtem a Bay Area-ban. Most pedig főállású szabadúszóként, kultúrkritikusként és íróként fejezem be az évet. Azt hiszem, ez egy nagyszerű fejlődése annak, hogy egy világjárvány idején tényleg bevállaltam a hitet, és bíztam magamban, valamint az ismerős támogatásban, amit kaptam. Sok barátom, családtagom és a közösségi médiában lévő társaim.

Azt hiszem, még ezzel a projekttel konkrétan azért is volt olyan nehéz dolgom, mert Tuck albumának idején nem sok helyi tudósítás jelent meg róla. Csak addig kaptak országos lefedettséget, amíg a T-Town Music meg nem kapta a szerződést. Interjút kellett készítenem azzal a néhány emberrel, aki írt róluk. Zac Crain, aki korábban a Dallas Observer zenei kritikusa volt, most pedig a D magazinnál dolgozik, George Lopez a T-Town Musictól, Pikahsso, aki a DFW Hip Hop History Facebook-oldalt vezeti. A könyv nagy része valóban idézetek a velük készült interjúkból, mert ők voltak az egyetlenek abban az aktuális időszakban, akik jelen voltak a történelemnél.

Van egy tipped? Írj egy e-mailt Miguel Pereznek a . Követheted őt a Twitteren @quillindie.

A Art&Seek a tagjaink nagylelkűségének köszönhetően valósulhat meg. Ha értékesnek találja ezt a tudósítást, fontolja meg, hogy még ma adókedvezményes adományt adjon. Köszönöm.