Ideje újragondolni, hogy a gyerekeknek kiveszik-e a mandulájukat

A gyermekkori mandulák és adenoidok eltávolításának hosszú távú hatásairól szóló új kutatás szerint a műtétek fokozott légúti, fertőző és allergiás betegségekkel járnak.

A mandulák eltávolítása sokak számára gyermekkori rítus. A mandulaműtét néven ismert műtét az egyik leggyakoribb gyermekműtét világszerte, csak az Egyesült Államokban évente több mint 530 000-et végeznek 15 év alatti gyermekeken.

A mandulaműtétet általában a fájdalmas, visszatérő mandulagyulladás és középfülgyulladás kezelésére végzik, és gyakran az adenoidok eltávolításával, az úgynevezett adenoidectomiával együtt történik. Adenoidműtétet a légutak elzáródása esetén a légzés javítása érdekében is végeznek.

Mivel különösen az adenoidok felnőttkorra zsugorodnak, történelmileg azt feltételezték, hogy az ilyen szövetek feleslegesek a szervezetben. Ma már azonban tudjuk, hogy az adenoidok és a mandulák stratégiailag az orrban, illetve a torokban helyezkednek el, egy Waldeyer-gyűrűként ismert elrendezésben. Első védelmi vonalként működnek, segítenek felismerni a levegőben terjedő kórokozókat, például a baktériumokat és vírusokat, és elindítják az immunválaszt, hogy eltávolítsák őket a szervezetből.

A kutatók szerint az új eredményeket fontos mérlegelni a műtét már ismert rövid távú kockázatai mellett. A JAMA Otolaryngology Head and Neck Surgery című szaklapban megjelent tanulmány újabb bizonyítékokkal támasztja alá a műtét lehetséges alternatíváit, ha lehetséges.

A felső légúti megbetegedések háromszoros kockázata

A kutatócsoport a világ egyik legteljesebb adatállományát elemezte Dániából, amely 1 189 061, 1979 és 1999 között született gyermek egészségügyi adatait tartalmazza, és legalább az első 10 évre, de akár 30 évre is kiterjed.

A közel 1,2 millió gyermek közül 17 460-nál adenoideektómiát, 11 830-nál mandulaműtétet, 31 377-nél pedig adenotonsillektómiát végeztek, ahol mind a mandulákat, mind az adenoidokat eltávolították.

Byars elmondja, hogy ezután 28 légúti, fertőző és allergiás betegség diagnózisa szempontjából elemezték azoknak a gyermekeknek az egészségét, akiket megműtöttek, és összehasonlították azokkal, akiket nem operáltak, miután biztosították, hogy minden gyermek általános egészségi állapota jó.

“Kiszámítottuk a későbbi betegségek kockázatát attól függően, hogy az adenoidokat, a mandulákat vagy mindkettőt eltávolították-e az élet első 9 évében” – mondja Byars, aki a Yale Egyetem munkatársával, Stephen Stearns-szel és a Koppenhágai Egyetem munkatársával, Jacobus Boomsma-val közösen vezette a tanulmányt.

“Azért ezt az életkort választottuk, mert akkor ragadjuk meg, amikor ezeket a műtéteket a leggyakrabban végzik, és amikor a mandulák és adenoidok a szervezet immunválaszában és fejlődésében a legaktívabbak”.”

Az adenoidok eltávolítása után a műtéten átesettek relatív kockázata négy-ötszörösére nőtt a középfülgyulladás tekintetében.

A mandulaműtétet csaknem háromszoros relatív kockázattal – a műtéten átesettek kockázata a nem átesettekéhez képest – a felső légúti betegségek tekintetében találták összefüggésbe hozhatónak. Ezek közé tartozott az asztma, az influenza, a tüdőgyulladás és a krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy COPD, amely olyan betegségek gyűjtőfogalma, mint a krónikus hörghurut és az emphyséma.

Az abszolút kockázat (amely figyelembe veszi, hogy ezek a betegségek mennyire gyakoriak a közösségben) szintén jelentősen, 18,61 százalékkal nőtt.

“A mandulaműtét és a későbbi életkori légzőszervi megbetegedések összefüggése tehát jelentős lehet ezeknél az embereknél” – teszi hozzá Byars.

A kutatók megállapították, hogy az adenoidectomia a COPD több mint kétszeres relatív kockázatával és a felső légúti betegségek és a kötőhártya-gyulladás közel kétszeres relatív kockázatával állt összefüggésben. Az abszolút kockázat a felső légúti betegségek esetében is majdnem megduplázódott, de a COPD esetében kis mértékű növekedésnek felelt meg, mivel ez a betegség általában ritkább a közösségben.

A csapat mélyebbre ásott a statisztikákban, hogy feltárja, hány műtétet kellett elvégezni ahhoz, hogy a normálisnál több betegség lépjen fel, amit “a kezeléshez szükséges számnak” vagy NNT-nek neveznek.

“A mandulaműtét esetében azt találtuk, hogy mindössze öt embernek kellett elvégeztetnie a műtétet ahhoz, hogy ezek közül egy embernél plusz felső légúti betegség jelenjen meg” – mondja Byars.”

Nagyobb a fülgyulladás kockázata

A csapat azokat a betegségeket is elemezte, amelyeket ezek a műtétek közvetlenül kezelni kívántak, és vegyes eredményeket talált. Az adenoidectomia az alvászavarok szignifikánsan alacsonyabb kockázatával járt együtt, és minden műtét a mandulagyulladás és a krónikus mandulagyulladás szignifikánsan alacsonyabb kockázatával járt együtt, mivel ezeket a szerveket most eltávolították.

“…eredményeink támogatják a mandula- és adenoideaeltávolítás lehetőség szerinti késleltetését, ami elősegítheti az immunrendszer normális fejlődését gyermekkorban…”

Mindamellett 30 éves korig egyik műtét esetében sem volt változás a rendellenes légzésben, és a sinusitisben sem volt változás a tonsillektómia vagy az adenoideektómia után.

Az adenotonsillektómia után a műtéten átesettek relatív kockázata négy-ötszörösére nőtt a középfülgyulladás (középfülgyulladás) tekintetében, és a sinusitis is jelentős növekedést mutatott.

A tanulmány szerint a mandulagyulladás (minden műtét esetében) és az alvászavarok (adenoideektómia esetében) csökkent kockázatán kívül a műtétek rövidebb távú előnyei 30 éves korig nem folytatódnak. Ehelyett a rendellenes légzés, az arcüreggyulladás és a középfülgyulladás hosszabb távú kockázata vagy jelentősen magasabb volt a műtét után, vagy nem különbözött jelentősen.

A mandulák az új vakbél?

A kutatók megjegyzik, hogy súlyos betegség esetén mindig szükség lesz a mandulák és adenoidák eltávolítására.

A HPV elrejtőzhet a mandulák “kriptáiban”

“De eredményeink támogatják a mandulák és adenoidák eltávolításának késleltetését, ha lehetséges, ami elősegítheti az immunrendszer normális fejlődését gyermekkorban, és csökkentheti a tanulmányunkban megfigyelt későbbi betegségek lehetséges kockázatát” – mondja Byars.

“1870-ben Charles Darwin azt mondta, hogy a vakbél az evolúció haszontalan maradványa, mivel túl kicsi ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljon az emésztéshez. Ma már tudjuk, hogy fontos funkciója van az immunrendszerben is, mivel a jó baktériumok szaporodásának ösztönzésével véd a bélfertőzések ellen.”

Amint többet tudunk meg az immunszövetek funkciójáról és eltávolításuk életre szóló következményeiről, különösen az érzékeny korban, amikor a szervezet fejlődik, ez segíteni fog a szülőknek és az orvosoknak abban, hogy milyen kezeléseket alkalmazzanak.