India leghihetetlenebb orvosi hozzájárulása a világhoz

India már most is behemótnak számít az orvostudomány világában, köszönhetően annak, hogy a világ többi részéhez képest rengeteg orvost termel, és ez nem csak a lakosság arányának köszönhető. Ha azonban mélyebbre ásunk a történelemben, India valójában mindig is vezető hírnévvel rendelkezett az orvostudomány területén. Jóval korábban ismerte fel a gyógyszerek alkalmazását a betegségek kezelésére, mint bárki más a világon, és még ma is a legtöbb modern gyógyszer alapja az indiai orvoslás bölcsességére vezethető vissza a régmúlt időkből.
A mai listában a fáradtak számára megnézzük az indiaiak néhány legnagyobb, leghihetetlenebb hozzájárulását az orvostudomány területén.

I. Ayurveda
A hosszú élet tudományaként is ismert Ayurveda az orvoslás egy ősi és hagyományos formája, amely ma nemcsak elterjedt, hanem hihetetlenül elismert és sikeres is. A gyógyászati rendszer kizárólag gyógynövényeken és gyógynövényvegyületeken alapul. Bár Atreya és Agnivesa már Kr. e. 800-ban foglalkozott az ájurvéda alapelveivel, a Charaka Samhitának tulajdonítják az első ájurvédikus összeállítást. Ő volt az első orvos, aki megfogalmazta az emésztés, az anyagcsere és az immunitás fogalmát. Tanulmányozta az emberi testet, és számos betegségre kínált különböző gyógymódokat.
Tudtad-e? Egy gyakori tévhit, hogy az indiaiak fűszereket és gyógynövényeket használnak az ételek tartósítására – ez azonban csak részben igaz. A gyógynövények és fűszerek valójában az ájurvéda alapját képezik, és arra törekedtek, hogy a megelőző orvoslást összekapcsolják a mindennapi étkezéssel. Az ájurvéda az i. e. 1. évezredre nyúlik vissza, és megalapozta a modern orvoslást.

II. Siddha
Míg északon az Ayurveda virágzott, addig India déli része nem támaszkodhatott rá, mert a gyógynövények nem álltak rendelkezésre egész évben. Ezért a sziddha szentek i. e. 5-ben előálltak a saját megoldásaikkal – a sziddha-gyógyszerekkel. Gazdag és egyszerű, a Siddha-gyógyszerek mindennapi fűszerek és gyümölcsök kombinációjából készültek, miközben bizonyos fémeket, ásványi anyagokat és kémiai termékeket is felhasználtak ugyanehhez.
Tudtad-e? Úgy hitték, hogy a higanyból készült készítmények immunitást biztosíthatnak az emberi szervezetnek a bomlással szemben. Ma már azonban nyilvánvaló tény, hogy a higanyfogyasztás halálos kimenetelű.

III. Sebészet
A “sebészet atyjának” is nevezett Susruta nagy indiai sebész volt, akinek a Susruta Samhita című könyvet köszönhetjük. A könyvben állítólag több mint 300 sebészeti eljárást és mintegy 120 sebészeti eszközt (mind saját találmánya) írt le. A jobb megértés érdekében nyolc kategóriába sorolta a műtéteket. A könyvekben a sebészet minden formáját leírta – a csontoktól kezdve a szöveteken át a különböző szervekig. Leírta a betegségek tüneteit is, és prognózisokat is adott. Művét végül lefordították, és eljutott az arab világba, ahonnan sok évvel később Európába is eljutott.
Tudtad-e: Hangyafejeket használt a bőr összetartására öltéskor, és borral helyettesítette azt, amit mi altatásként ismerünk!

IV. Plasztikai sebészet
Miközben modern találmánynak tűnhet, a plasztikai sebészetet valójában már Kr. e. 2000-ben is végezték Indiában. A módszer, azt mondják, nem különbözik a ma használt módszertől. Sőt, a könyvben leírt műtéti műszerek és eszközök egy részét még a 21. században is fejlesztik.
Tudtad-e? Az akkori cél közel sem volt annyira esztétikai vagy felszínes, sokkal inkább a deformált testrészek, leginkább a fülek, orrok javításáról szólt, és más testrészek bőrének felhasználása ugyanehhez már akkoriban is norma volt.

V. A lepra gyógyítása
Két esetben említik a lepra legelső gyógymódját, és mellesleg mindkettő Indiából származik. Az azonban vitatható, hogy melyik a pontosabb. Míg Kearns és Nash azt állítja, hogy a lepra gyógymódjának első említése Susruta híres sebészeti könyvében található, addig Oxford azt állítja, hogy a lepra rituális gyógymódjait az Arth-Védában (jóval i. e. 2000 előtt), azaz Susruta kora előtt írták le. Akárhogy is, egy dolog biztos: a lepra gyógymódja valóban Indiából származik.
Tudtad-e? A leprát démoni átoknak tekintették, amit a leghosszabb ideig még Indiában is az emberek kaptak, mielőtt megtalálták volna a gyógymódot.

VI. A viszcerális leishmaniasis kezelése
1929-ben Upendra Nath Brahmachari felfedezte a viszcerális leishmaniasis, közismertebb nevén a fekete láz kezelésére szolgáló Urea Stibamint. Felfedezése miatt jelölték az orvosi Nobel-díjra. Bár a díjat nem nyerte el, felfedezése a fekete láz teljes felszámolásához vezetett az egész világon, kivéve nagyon kevés elmaradott országot.

Tudtad-e? Indiában a fekete láz a szegények betegségeként vált ismertté, látszólag csak az alsóbb osztályú közösségekben létezett, ahol hiányoztak az alapvető kényelmi és higiéniai feltételek. Ez nagyrészt azért volt így, mert a mezőgazdasági munkások által lakott egyszobás, nádfedeles vályogkunyhók tökéletes táptalajt nyújtottak a homoklegyeknek, amelyek a vályogfalakon található résekbe rakják le petéiket, és a kunyhók magas páratartalmú környezetében virágoznak, különösen a monszun idején.

VII. Jóga
Ez talán furcsa választásnak tűnhet egy orvosi hozzájáruláshoz, de tekintve, hogy ez az egyik létező legéletigenlőbb gyakorlat, úgy gondoltuk, megérdemel egy helyet. A jóga az ember által ismert első mozgásforma. Azért gyakorolták, hogy fittek maradjanak, és hogy elérjék a lelki békét, ezáltal meghosszabbítva a test egészségét.
A jóga célja a különböző ászanák és az önfegyelem kombinálásával az volt, hogy a testet megszabadítsa a stressztől, miközben a test általános fittségét is fenntartja. A jóga az utóbbi években hatalmas népszerűségre tett szert, világszerte gyakorolják, és így a világ egészének javára vált.

Tudsz még olyan hihetetlen orvosi hozzájárulást, amely szerinted említést érdemel? Segítsen nekünk az alábbi megjegyzés rovatban.

Ha tetszett ez a cikk, akkor javasoljuk, hogy olvassa el: