IndianFolk

“Ez nyilvánvalóan abszurdnak tűnik; de aki filozófus akar lenni, annak meg kell tanulnia, hogy ne ijedjen meg az abszurditásoktól.”

– Bertrand Russell

Történelmileg a filozófia első kérdése az volt: “Van-e olyan valóság, amely nem változik, a dolgok folyamatosan változó megjelenése ellenére?”. És vajon ez a valóság egyetlen dolog vagy különböző különböző dolgok?’ Ezt a kérdést már jóval Szókratész előtt feltették az egyik legkorábbi filozófus, a milésziánusok (a görög Ióniából).

Egy újabb kérdés, amely ezen a vonalon halad, megkérdőjelezi a mindennapi életünkben általunk használt tárgyakról és olyan tárgyakról alkotott nézetünket és megértésünket, amelyekről az olyan puha tudományok, mint a fizika, a kémia stb. azt állítják, hogy milliónyi molekulából állnak, mint például egy asztal és egy szék. Olyannyira biztosak vagyunk abban, hogy léteznek az életben, és adottnak tekintjük őket. Itt van az a pont, ahol a filozófia másképp gondolkodik, és meglehetősen abszurd módon, ahogy mondhatnánk, amikor azt kérdezi, hogy a szék, amelyen mindenki ül, és az asztal, amely mögött most mindenki ül, valóban létezik-e a valóságban? De akkor mi a valóság? Ez a valóságos és határozott tárgy valójában nem annak a “látszatnak” az érzékelése, amelyet a székről, asztalról regisztráltunk. Bertrand Russell ezzel azt állítja, hogy különbség van a “látszat” és a “valóság” között, ami most felmerül.

A székek és az asztalok bizonyos módon, bizonyos formában és színben jelennek meg előttünk, de vajon ez szükségszerűen valóságosnak minősíti őket? Mint racionális embergyerek ebben a tudományos világban, én ezt badarságnak nevezném. A bennem lévő irracionális filozófus, ha létezik, azt állítaná, hogy nem léteznek, legalábbis mint valós tárgyak. És ezzel felmerül az elme és az anyag konfliktusa. Nem lehet tagadni, hogy létezik egy bizonyos anyag, amelyet ebben az esetben széknek és asztalnak nevezünk. Nem csupán annak a termékei, ami előttünk megjelenik, mert ez az anyag akkor is létezik, amikor elhagyjuk a szobát. De vajon ez az anyag valóban asztal és szék formájában létezik-e? Nem, ez az érzékelés az elménk terméke. Az anyag képtelen a tudatosságra vagy a gondolkodásra. Az elménk és a látásunk azonban az asztal és a szék formáját adja neki. És itt merül fel a filozófusok két osztálya – az idealisták, akik szerint semmi sem valóságos az elmén és az eszméken kívül, és a realisták, akik számára valami valóságos valóban létezik az emberi elme jelenlététől függetlenül, bár mindannyiunk számára másként jelenik meg.

Visszatérve a valóság kérdéséhez, amikor egy asztalt látunk, azonnali feldolgozásunk az érzékszervünk adataiból történik, amely az asztal különböző jellemzőit veszi fel, ami az asztal megjelenését adja nekünk, és arra a következtetésre vezet, hogy létezik a valóságban. De ha a valóság nem az, aminek látszik, akkor létezik-e egyáltalán valóság? Vagy az egész csak a múltbeli kondicionáltság és a különböző észlelések homályos értelmezése, amelyet mi kényszerítünk arra, hogy olyan valóságban nyilvánuljon meg, amelyet el akarunk hinni.”

Ez adja az illúziók és hallucinációk fogalmát. Ha minden az elménk értelmezéseinek terméke, nem nevezhetjük-e egész életünket illúziónak? Milyen bizonyítékunk van arra, hogy amit magunk előtt látunk, az a végső valóság? Egy másik érv azt igazolja, hogy azért kell valóságosnak lennie, mert mindenki hasonló módon érzékeli ugyanazt az anyagot. Csak azért, mert egy osztályteremben tartott asztal hasonlónak tűnik az abban a teremben jelenlévő összes ember számára, vajon ez igazolást nyújt-e arra, hogy az valóban valóságos? Ez az anyag; létezik. De milyen alapon tudjuk igazolni a létezését, mint az asztal, amit látunk? A többség nem igazolhat mindent. Mégis, mi a helyzet az olyan mentális zavarokkal, mint a skizofrénia. Ilyenkor egy személyt azért bélyegeznek másnak, mert a valósága eltér a többségétől. De vajon ettől hamis lesz? Ha látjuk, akkor ez csak azt erősíti, hogy nincs valóság, csak a különböző egyének által érzékelt megjelenésbeli különbség, függetlenül a számtól, és ezáltal bizonyossá válik, hogy az anyag és minden más, amit ebben a világban látunk, mind az elme és annak elképzeléseinek megnyilvánulása, és az, ahogyan mi látjuk a világot. Nincs valódi, határozott világ. Létezik egy fizikai világ, bár az emberi elmétől elkülönülten. És ezáltal visszatérve a székünkhöz, könnyen belátható, hogy miért nem létezik egyértelműen székként.”

A fentebb kifejtett álláspontot igazoló további példák és igazolások bemutatására egy anekdota következik. Azt mondják, John Locke zoknijával kezdődött. Azon tűnődött: “Ha a zoknimon lyuk keletkezik, majd utólag befoltozzák, vajon ugyanaz a zokni marad-e?”. Aztán tovább: “Mi van, ha kétszer foltozzák be? Mi van, ha annyi javításon megy keresztül, hogy nem maradnak meg az eredeti szálak – akkor is ugyanaz a zokni maradna?” A dühöngő viták közepette ismét az lenne a könnyű kiút, ha azt mondanánk: “Egy zokni eleve nem is létezett.”

A tárgyakkal az a probléma, hogy a különbség egy halom és egy homokszem, egy bot és egy gally között pusztán nyelvi. Hasonlóképpen, egy kocka alakú dobozt lehet fegyverként, székként, asztalként használni, és a használatától függően változna a neve és ezáltal a valósága is. Végül pedig a világegyetem egészét tekintve, amikor felnézünk, csillagokat látunk, és az idők során kialakult a csillagképek fogalma. Az égen lévő pontokból mintát alkottunk, és nevet adtunk neki, beépítve azt a valóságunkba. De odakint az űrben ezek a csillagok csupán egyedi tűzgömbök. Mi adtuk a csillagképek fogalmát, holott ilyesmi a valóságban nem létezik. Ez az elménk terméke.”

Míg ez a vita soha nem fog végleges véget érni, racionális részemet ez nem érdekli. A filozófiai rész azonban azt állítja, hogy a szék és minden más anyag nem létezik a valóságban, hanem csupán elménk és annak elképzeléseinek megnyilvánulása. Az elme ad identitást az anyagnak, ami a mi valóságunknak tűnik.”

A kép udvarias szíves hozzájárulásával- englishns17.wordpress.com