Információk az Andokban való síeléshez
A chilei síelés története
Az első andoki síelők brit mérnökök voltak, akiket a chilei kormány bízott meg 1887-ben, hogy vizsgálják meg egy vasútvonal építésének megvalósíthatóságát Valparaisóból, Santiago fő kikötőjéből Santiagóba, a hegyeken át Argentínába, Mendozán keresztül Buenos Airesbe. Annak érdekében, hogy a tervezett vonalat téli körülmények között tanulmányozzák, két norvég mérnököt alkalmaztak. Mivel a magas hágókban akár 8 méteres hó is hullhatott, a norvégok télen a leghatékonyabban síléceken tudtak mozgósítani. Egy másik sítörténeti lábjegyzetben 1889 telén tizennégy norvég síelőt béreltek fel, hogy a postát a hegyeken át szállítsák, ami újszerű terv volt, de nem vált be. A transzandiai vasútvonal építése során a nagyrészt brit mérnökök télen sílécekkel közlekedtek. 1910-ben, a vasút átadásakor a szabadidős síelők kezdték használni a keskeny nyomtávú vasútvonalat sífelvonóként.
A harmincas években egy kezdetleges felvonót építettek a Portillo területén – így nevezték el, mert egy kis hágó volt a hegyek között -, és az Európából és Észak-Amerikából érkező kalandorok lettek az első síturisták. Európából síoktatókat hoztak, és egy rusztikus hegyi ház szolgált az első szállodaként. Az 1940-es évek elején megalapították a Hoteles de Cordillera S.A. vállalatot, hogy felépítsék a későbbi Gran Hotel Portillót, amelyet 1949-ben adtak át 125 szobával. 1946-ban Portillo telepített egy felvonót, az elsőt a kontinensen. 1960-ban a chilei kormány, amely addig a síterep tulajdonosa és üzemeltetője volt, úgy döntött, hogy eladja Portillót, így ez lett az egyik első állami tulajdonú vállalat, amelyet a chilei történelemben a magánszektornak adtak el.
1966-ban Portillóban rendezték meg az alpesi sí világbajnokságot, amely a nemzetközi figyelmet Chile feltörekvő síiparára irányította, és az országos érdeklődést is felkeltette a sportág iránt. A francia Jean-Claude Killy, az osztrák Karl Schranz és az amerikai Billy Kidd három híres résztvevő volt.
Az évek során három sebességrekordot is felállítottak Portillo lejtőin, köztük 1978-ban Steve McKinney amerikai síelő rekordját, aki a síelés történetében először haladta meg a 125 mérföldes (200 km) óránkénti sebességet. Az 1960-as években a nemzetközi élvonalbeli síversenyzők az északi félteke nyarán kezdtek el edzeni Portillo lejtőin, később pedig El Coloradóban, La Parvában és Valle Nevadóban.
Az 1950-es és 1960-as években a sportág gyorsan terjedt, új síterepek létesültek a központi Andokban Santiago közelében és Chile déli részén, nagyrészt a vulkánok lejtőin. Az 1980-as években az infrastruktúra fejlesztései közé tartoztak az új sífelvonók, a nagyobb és jobb szállodai kapacitás és a jobb utak. Chile hírneve világszínvonalú síterepként indult el.