Innings

Az inning vagy innings egy meghatározott hosszúságú szakasz a baseballjátékban, amely alatt az egyik csapat megpróbál pontot szerezni, míg a másik csapat megpróbálja megakadályozni, hogy az első pontot szerezzen.

Sok más sportágban a játék hosszát egy óra határozza meg, és a csapatok dinamikusan cserélnek támadó és védekező szerepet a labda vagy hasonló tárgy birtoklásával. A baseballban (és a krikettben) azonban az egyik csapat, amelyet “ütőnek” neveznek, megpróbál “futásokat” – lásd futás – elérni, míg a másik csapat, amelyet “mezőnyjátékosnak” neveznek, megpróbálja megakadályozni a futások elérését, és az ütő csapat tagjait kiszorítani. A csapatok helyet cserélnek, miután a mezőnycsapatnak sikerült három játékost kiütnie, így nincs szükség órára.

A krikettben az innings kifejezést egy adott játékos játékára is használják (Smith-nek gyenge inningse volt, csak 12 pontot szerzett). Tágabb értelemben ez a kifejezés a brit angolban szinte bármilyen tevékenységre használható, amely egy bizonyos ideig tart (The Liberal government had a good innings, but finally lost office in 1972, vagy You’ve had a fair innings, now it’s my turn, azaz “elég sokáig beszéltél, most hadd beszéljek én”). Használják olyan személyre is, aki meglehetősen idős korban halt meg, vagy aki gazdag és hasznos életet élt (Áh, hát. John 83 éves volt. Legalábbis neki volt egy jó innings.). Ennek baseballból származó párhuzama az amerikai angolban az at bat kifejezés.

Az inning kifejezést legalább 1735 óta használják az angol nyelvben; forrás: Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary. Mivel a krikett már az 1600-as években kiforrott, magasan szervezett sportág volt Angliában (forrás: Wikipedia), a kifejezés eredete jóval 1735 előttre tehető.

Baseball

A baseballban egy inning két félidőből áll. Mindkét félidőben az egyik csapat addig üt, amíg három out nem jön össze, a másik csapat pedig védekezik. Minden félidő formálisan akkor kezdődik, amikor a bíró azt kiáltja, hogy “Batter up!”. Egy teljes inning hat outból áll, mindkét csapat három outból; és a Major League Baseballban egy szabályos mérkőzés kilenc inningből áll. Más szinteken, például számos középiskolai mérkőzésen a hét inning a standard, és a hét inning a standard néhány Minor League Baseball-meccs esetében is, amikor kettős mérkőzést játszanak. A vendégcsapat mindig elsőként üt minden egyes inningben, és a vendégcsapat sorát gyakran az inning tetejének nevezik, ami a vendégcsapatnak a baseball-pontszám felső sorában elfoglalt helyéről származik. A hazai csapat egy inning felét az inning aljának is nevezik, az inning felei közötti szünetet pedig az inning közepének. Ha a hazai csapat vezet a kilencedik inning közepén, vagy a kilencedik inning alján szerez vezetést, a mérkőzés azonnal hazai győzelemmel ér véget. A fél inning befejezését “az oldal visszavonása” néven emlegetik. Az olyan fél inninget, amelyben minden ütőjátékos kiesik anélkül, hogy bázisra lépne, “egy-két-három inning”-nek nevezik.”

Ha a szabályos számú inning után is döntetlen az állás, a mérkőzés hosszabbításba megy, amíg egy inning úgy ér véget, hogy az egyik csapat vezet a másik előtt. A japán baseballban azonban a mérkőzések akkor érnek véget, ha 12 inning után döntetlen az állás. A kilencedik inninghez hasonlóan az a hazai csapat, amelyik bármelyik extra inningben vezetést szerez, automatikusan nyer, és az inning (és a mérkőzés) abban a pillanatban befejezettnek tekintendő, függetlenül a kiesések számától. Ezt általában “walk-off” szituációnak nevezik, mivel az utolsó játék eredményeként a csapatok lesétálnak a pályáról, mert a játéknak vége.

Az amerikai angolban ez a baseballból származó terminológia néha nem sportnyelvi használatban is előfordul feszült helyzetben: “it’s the bottom of the ninth of the home team behind”, ami azt jelenti, hogy “it’s not much time to turn things around here.”