Irányelvek a pajzsmirigy alulműködés kezeléséhez: az Amerikai Pajzsmirigy Társaság pajzsmirigyhormonpótlással foglalkozó munkacsoportjának előkészítése

Háttér: A pajzsmirigy fiziológiájának megértésében a közelmúltban elért számos előrelépés fényt deríthet arra, hogy egyes betegek miért érzik magukat rosszul levothyroxin-monoterápia mellett. A munkacsoport célja az volt, hogy áttekintse a levothyroxinterápia céljait, a hagyományos levothyroxinterápia optimális felírását, a levothyroxinterápiával való elégedetlenség forrásait, a kezelési alternatívákra vonatkozó bizonyítékokat és a vonatkozó tudásbeli hiányosságokat. Meg kívántuk határozni, hogy van-e elegendő új, jól megtervezett vizsgálatok által generált adat ahhoz, hogy indokot szolgáltasson az ilyen terápiák folytatására és a jelenlegi kezelési standard megváltoztatására. Ez a dokumentum a pajzsmirigyhormon-pótló terápiával kapcsolatos klinikai döntéshozatal tájékoztatására szolgál; nem helyettesíti az egyénre szabott klinikai megítélést.

Módszerek: A munkacsoport tagjai 24, a hypothyreosis kezelésével kapcsolatos kérdést azonosítottak. Ezt követően áttekintették az egyes kérdésekkel kapcsolatos klinikai szakirodalmat. A klinikai áttekintéseket adott esetben kiegészítették a kapcsolódó mechanisztikus és bench research irodalmi áttekintésekkel, amelyeket transzlációs tudósokból álló csoportunk végzett. Az etikai felülvizsgálatokat adott esetben egy bioetikus végezte. A kérdésekre adott válaszokat lehetőség szerint formális klinikai ajánlás formájában formáztuk meg. Ha a válaszok nem voltak alkalmasak formális klinikai ajánlásra, akkor egy összefoglaló válasznyilatkozatot dolgoztunk ki formális klinikai ajánlás nélkül. A klinikai ajánlások esetében az alátámasztó bizonyítékokat értékelték, és az American College of Physicians rendszerének alkalmazásával értékelték az egyes klinikai ajánlások erősségét. A végleges dokumentumot úgy szervezték, hogy minden témát egy kérdés vezet be, amelyet egy formális klinikai ajánlás követ. Az érdekeltek egy országos találkozón kapták meg a véleményüket, és ezt követően finomították a dokumentumban szereplő klinikai kérdéseket. A munkacsoport valamennyi ajánlást illetően konszenzusra jutott.

Eredmények: A következő terápiás kategóriákat tekintettük át: (i) levothyroxin terápia, (ii) nem levothyroxin alapú pajzsmirigyhormon-terápiák, és (iii) pajzsmirigyhormon-analógok alkalmazása. A második kategóriába tartoztak a pajzsmirigykivonatok, a szintetikus kombinált terápia, a trijódtironin-terápia és az összetett pajzsmirigyhormonok.

Következtetések: Arra a következtetésre jutottunk, hogy a levothyroxinnak kell maradnia a hypothyreosis kezelésének standard ellátásának. Nem találtunk következetesen erős bizonyítékot arra, hogy az alternatív készítmények (pl. a levothyroxin-liothyronin kombinált terápia, vagy a pajzsmirigy-kivonat terápia, vagy más) a levothyroxin monoterápiával szemben jobbak lennének az egészségügyi eredmények javításában. Néhány példa a jövőbeli kutatási igényekre: a tirotropin-méréseket kiegészítő, az euthyreosis jobb biomarkereinek kifejlesztése, a szérum trijódtironinszintek mechanisztikus kutatása (beleértve az életkor és a betegség állapotának hatásait, a szöveti koncentrációkkal való kapcsolatot, valamint a lehetséges terápiás célzást), valamint a kombinált terápiát vagy pajzsmirigy-kivonatokat (beleértve az alcsoportok hatásait) vizsgáló hosszú távú klinikai vizsgálatok. További kutatásokra van szükség a kedvező előny-kockázat aránnyal rendelkező pajzsmirigyhormon-analógok kifejlesztéséhez is.