Kémiai és Kémiai Biológiai Tanszék

Laborvezető/adminisztrátor: Andrew G. Myers 1981-ben diplomázott az MIT-n, ahol természettudományos alapdiplomát szerzett. A kémiai kutatással egyetemistaként William R. Roush professzor laboratóriumában ismerkedett meg, majd 1981-1986 között a Harvard Egyetemen E.J. Corey professzor mellett tanult, mind végzős hallgatóként, mind pedig rövid ideig posztdoktori kutatóként.

Myers önálló tudományos pályafutását a Caltech-en kezdte (1986), ahol asszisztens, docens, majd rendes professzor (1994) volt. 1998-ban a Harvard Egyetem Kémiai és Kémiai Biológiai Tanszékére került, ahol 2007-2010 között a tanszék vezetője volt, jelenleg pedig Amory Houghton kémiaprofesszor.

Myers professzor kutatási programja a biológia és az emberi gyógyászat szempontjából fontos komplex molekulák szintézisére és vizsgálatára terjed ki. Csoportja laboratóriumi szintetikus útvonalakat dolgozott ki komplex természetes termékek széles skálájához, beleértve az ene-dién antibiotikumokat, a neocarzinosztatin kromofórt, a dynemicin A-t, az N1999A2-t és a kedarcidin kromofórt, mely vállalkozásokat nagyban megnehezítette az osztály valamennyi tagjának kémiai instabilitása. Laboratóriuma kifejlesztette a tetraciklin antibiotikumok első gyakorlati szintetikus útvonalát, amely lehetővé tette több mint háromezer teljesen szintetikus analóg (félszintézissel elérhetetlen vegyületek: természetes termékek kémiai módosítása) szintézisét egy méretezhető eljárással. A Myers által alapított Tetraphase Pharmaceuticals vállalatnál jelenleg a fertőző betegségek kezelésére szolgáló klinikai jelöltek portfóliója van fejlesztés alatt, amelyek mind teljesen szintetikus tetraciklin-analógok. Ezenkívül a Myers laboratóriuma rövid, praktikus és méretezhető szintetikus útvonalakat dolgozott ki a természetes antiproliferatív szerek szaframicin, citokalazin, sztefacidin B-avrainvillamid és trioxakarin osztályaihoz, minden esetben hasonló összetettségű, egyszerű komponensek moduláris összeállításával. Csoportja beszámolt az epoxibazmenon, a cianociklin, a terpestacin, a szalinoszporamidok, valamint az A, J, K és L kortisztatinok szintetikus útjairól. Myers laboratóriuma egyre inkább olyan nagymértékben konvergens szintetikus útvonalak kifejlesztésének szenteli magát, amelyek (1) gyakorlatias, skálázható megoldásokat nyújtanak a moduláris variációk beépítésével (2) sokszorosan kibővített molekulaosztályok felépítéséhez.

Myers és tanítványai számos, a komplex molekulák felépítésében általános hasznosságú reagenseket és eljárásokat is kifejlesztettek. Ezek közé tartozik a nagymértékben enantiomerrel dúsított ketonok, aldehidek, alkoholok, karbonsavak, fluororganikus vegyületek, α-aminosavak előállítására szolgáló módszertan kidolgozása, és kvaterner széncentrumot tartalmazó molekulák előállítása pszeudofenamin és pszeudoefedrin mint királis segédanyagok felhasználásával, alkoholok reduktív dezoxigénezésének olyan módszere, amely nem igényel fémhidrid-reagenseket, alkének szulfonilhidrazonokból történő sztereoszelektív szintézisének módszerei, alleinek sztereospecifikus szintézise propargil-alkoholokból, alil-alkoholok 1,3-reduktív transzpozíciója, szilícium-irányított aldoladdíciós reakció, aldehidek és alil-alkoholok reduktív kapcsolásának módszere, a nagyhatású redukálószer, a lítium-amidotrihidroborát felfedezése, α-aminoaldehidek felhasználása a szintézisben, diazovegyületek szintézisének és átalakításának módszerei, az izokinolinok szintézisének igen változatos módszere, valamint egyebek. Emellett olyan, a kémiában alapvető jelentőségű átalakulásokat azonosítottak és tanulmányoztak, mint az allén-ene-yne→α,3-dehidrotoluol, 1,6-didehidrotoluol-ene-annulén→1,5-naftaléndiil és neokarzinosztatin biradikálképző cikloaromatizációs reakciók, valamint a dekarboxilatív palladiációs reakció.