Kétéves almitrin-biszmesilát-kezelés hypoxiás krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedő betegeknél

Abstract

A Vectarion International Multicentre Study-VIMS egyéves vizsgálatába 89 hypoxiás krónikus obstruktív légúti betegségben (COAD) szenvedő beteget vontak be 4 központban, Sheffieldben (Egyesült Királyság), valamint Antwerpenben, Liege-ben és Namurban (Belgium). Az év végén a maradékot felkérték, hogy ugyanolyan kettős vak módon további 12 hónapig folytassák a placebo- vagy almitrin-biszmesilát (napi 100-200 mg) szedését. Az almitrinnel kezelt betegeknél az átlagos artériás oxigénfeszültség (Pao2) a kezelési időszak végén 7,5 (0,5) kPa értékről 8,2 (1,3) kPa értékre javult (p kevesebb, mint 0,01), az artériás szén-dioxid feszültség (Paco2) pedig 6,1 (0,8) kPa értékről 5,8 (0,9) kPa értékre csökkent (p kevesebb, mint 0,01). Az egy másodpercen belüli erőltetett kilégzési térfogat (FEV1), az erőltetett vitálkapacitás (FVC) és a légszomj mérése nem változott. A placebóval kezelt csoportban a fenti változók változásai nem voltak szignifikánsak. Az almitrin csoportból huszonkilenc beteg lépett ki, hét halálesettel és hat perifériás neuropátiás esettel, a placebocsoportból pedig 22 beteg lépett ki, hat halálesettel és két perifériás neuropátiás esettel. A halálozási arányok a csoportok között nem különböztek szignifikánsan. Összefoglalva, a 2 éves almitrin-kezelés (napi 100-200 mg) a PaO2 és a PaCO2 tartós, enyhe javulásához vezet, de a túlélésben nem mutatkozott előny. A vizsgálatban részt vevő betegeknél magas volt a gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatások előfordulása. Alacsonyabb dózisú kezeléseket kellene vizsgálni.