Kötőhártya
I.
A kötőhártya (7.1. ábra) a test máshol található nyálkahártyáihoz hasonló nyálkahártya, amelynek felszínét nem keratinizáló laphám alkotja, amelyet göbös (nyálkás) sejtek, Langerhans-sejtek (II. osztályú antigént kifejező, dendritikusnak tűnő sejtek) és esetenként dendritikus melanociták keverednek.
A.
Törzsejtek
A hám törzsejtjei a limbus közelében helyezkednek el, és elvesztésük a kötőhártya hámpopulációjának kimerüléséhez vezethet. Az ilyen őssejtvesztésnek, amely késői szövődményként jelentkezhet, számos oka lehet, többek között az antimetabolitok alkalmazása a glaukóma szűrőműtétek során.
A K12 immunhisztokémiai pozitivitás igen specifikus a szaruhártya epitheliumára, míg a K7/K13/MUC5AC pozitivitás a kötőhártya differenciálódását tükrözi. Ezek a jellemzők hasznosak a limbális őssejthiány diagnózisában, amelyben a kötőhártya sejtjei a központi szaruhártya felszínére vándorolnak.
Azonosítható eredet nélküli őssejthiányos esetekben, mint például aniridia, neurotrófiás keratopátia, pterygium és a meibomi mirigyek elvesztése vagy hiánya, előfordulhat, hogy a szemhéjak pislogás közbeni erőhatása a felső limbuson akár közvetlenül, akár a kontaktlencse viselésével összefüggésben ismételt mikrotraumát okoz, ami felső limbális őssejthiányhoz vezet.
A limbális őssejteket “lassú ciklikusság” is jellemzi, ami segít biztosítani, hogy védve legyenek a DNS-károsodástól.
A diopátiás őssejthiány ritka, leggyakrabban nőknél fordul elő, és egyes esetekben családi eredetű lehet. A betegek súlyos fotofóbiát mutatnak, és a klinikai vizsgálat során a Vogt-féle limbális paliszádok elvesztésével járó szaruhártya-vaszkularizáció, homályos perifériás szaruhártya-hám és kötőhártya-pohársejtek jelenléte a lenyomatcitológia alapján. Ritkán gyermekeknél is beszámoltak róla.
B.
A kötőhártya homeosztázisa részben a normális könnyfilm fenntartásától függ, amely lipid-, vizes- és nyálkahártya rétegekből áll (a nyálkahártya réteg legközelebb a szaruhártya hámjához, a lipid réteg pedig a könnyfilm-levegő határfelületen található). Számos rendellenesség társul rendellenes könnyösszetétellel, -mennyiséggel és/vagy -minőséggel, valamint másodlagos szemfelszíni változásokkal.
A könnyfilm rendellenességeit dokumentálták a cigarettázás, a pszeudoexfoliációs szindróma és a pszeudoexfoliációs glaukóma kapcsán, és ezek rendellenes kötőhártya-lenyomatcitológiában és megváltozott goblet-sejtmorfológiában tükröződnek.
A dohányzás általában rontja a könnyfilmet, és különösen annak lipidrétegét. A könnyfilm mennyiségének és minőségének csökkenését, a szaruhártya csökkent érzékenységét és laphámmetapláziát eredményez, és ez a romlás összefügg a dohányzás mennyiségével.
A humán leukocita antigén (HLA)-DR expresszió mintázata az enyhe és közepesen száraz szemekben úgy tűnik, hogy tükrözi a betegség progresszióját, és arra utal, hogy a gyulladás lehet a szemfelszíni károsodás elsődleges oka.
A szemfelszíni epithelium laphám metapláziáját és a szem könnyfunkciójának rendellenességeit a hepatitis C interferon- és ribavirin kezelésével hozták összefüggésbe. Hasonlóképpen, a béta-thalasszémiában a kötőhártya göbsejtveszteséget és kötőhártya laphám metapláziát mutat.
A gyulladás jelentős szerepet játszik a száraz szem patogenezisében.
A teljes androgén-érzékenység szindróma elősegítheti a meibomi mirigyek diszfunkcióját és fokozhatja a száraz szem jeleit és tüneteit. A száraz szemű betegeknél a kötőhártya-metaplázia mértéke, amelyet a fokozott rétegződés, a hámsejtek méretének növekedése és a goblet sejtek általános elvesztése jellemez, korrelál a betegségük klinikai súlyosságával.
A száraz szemben a mucin gének, különösen a MUC1 expressziós szintje csökken, és olyan biomarkerek, amelyek a lenyomatcitológiai minták segítségével értékelhetők.
A Marx-vonal a szemhéj peremzónája mentén a szemhéjmirigy-nyílásoktól hátrafelé elhelyezkedő, átlagosan 0,10 mm széles, lissamin-zöld festékkel festett hámsejtek keskeny vonalát jelenti. Úgy gondolják, hogy ez a szemhéj pereme és a bulbáris kötőhártya és a szaruhártya felszíne közötti súrlódásos érintkezés természetes helye, nem pedig a könnymeniszkusz széle vagy a könnyfolyás peremének helye.
II.
A kötőhártya hámja egy kötőszöveten, a substantia propria-n nyugszik.
III.
A kötőhártya három zónára oszlik: tarszális, fornikus-orbitális és bulbáris.
A.
A tarsalis conjunctiva substantia propria szorosan tapad az alatta lévő tarsalis kötőszövethez, míg a bulbaris conjunctiva substantia propria (és még inkább a fornical-orbitalis conjunctiva substantia propria) lazán tapad az alatta lévő szövethez (a fornical-orbitalis conjunctiva ráncokba dobott).
A bulbáris kötőhártya a Tenon-kapszula előtt, a limbus felé beékelődik. A Krause-féle kis ektopikus könnymirigyek mind a felső, mind az alsó szemhéjban megtalálhatók, nagyon kevés az orrnyeregben; a Wolfring-féle mirigyek a tarsus felső határa körül, a felső szemhéj orrnyereg felében, és kisebb számban az alsó szemhéjban, az alsó tarsali határ közelében találhatók; a Popoff-féle mirigyek pedig a plica semilunarisban és a caruncleusban találhatók.
B.
A periodikus savas-Schiff (PAS) festékkel pozitív goblet sejtek legnagyobb számban az orrlyukakban, a szemilunaris redőben és a caruncleumban találhatók. Ez utóbbi szőrszálakat, faggyúmirigyeket, könnymirigyszerű sejtek acinusait, zsírgömböcskéket, esetenként simaizomrostokat és ritkán porcot tartalmazó módosított kötőhártyából áll.
C.
A tarsali kötőhártya a szemhéj intermarginális felszínén, annak hátsó határa közelében találkozik a bőr keratinizált laphámjával.