KözleménycikkAnxiolitikus gyógyszerek: függőség, függőség és visszaélés☆

A függőség, függőség és visszaélés fogalma átfedő klinikai jelenségeket foglal magában. A korábbi anxiolitikus gyógyszerek, különösen a barbiturátok, hajlamosak voltak a visszaélésre, azaz a nem orvosi célú használatra és a nagy dózisú visszaélésekre. Modern megfelelőik, a benzodiazepinek visszaélésszerűek, és néha rendszeresen nagy dózisban szedik őket. A fő probléma azonban a fizikai függőség, amely a gyógyszer abbahagyásakor fellépő elvonási szindrómában nyilvánul meg.

Az elvonási szindrómát alaposan leírták, és fizikai és pszichológiai jellemzőket foglal magában. Különösen a perceptuális tünetek, mint a fotofóbia, a hiperakuszisz és a bizonytalanság érzése dominálhatnak. A szindróma jelentkezhet a dóziscsökkentés során, de általában a benzodiazepin abbahagyása után 2-10 nappal kezdődik, az eliminációs felezési időtől függően. A tartósan használók körülbelül egyharmada szenved felismerhető szindrómától még a szűkített megvonás után is, amelynek időtartama általában csak néhány hét. Néhány betegnél elhúzódó megvonási szindróma alakul ki, amelyet gyakran izomgörcs jellemez. Az elvonási szindróma kezelése szupportív és nem specifikus.

A benzodiazepin terápiát megkezdett néhány betegnél az adagot eszkalálják. Ők általában a jellegzetes “passzív-függő” személyiségjegyeket mutatják, és korábban visszaélhettek más CNS-depresszánsokkal, például a barbiturátokkal és az alkohollal.

A benzodiazepinekkel való visszaélés országonként meglehetősen változatos módon fordul elő. Világszerte a flunitrazepam okozott aggodalmat, de az Egyesült Királyságban a fő problémát a temazepam intravénás alkalmazása jelenti.

A benzodiazepinreceptor molekuláris farmakológiáját alaposan tanulmányozták, és kétségtelenül összetett. A függőség és a visszaélés hátterében álló folyamatok még mindig nem eléggé tisztázottak, de a receptor és az effektor közötti disszociáció hosszú távú használat esetén bekövetkezhet.

Az új anxiolitikumok keresése során a függőség és a visszaélési potenciál hiánya volt az egyik keresett tulajdonság. A részleges benzodiazepin agonistáknak kisebb lehet a függőség és a visszaélés lehetősége, mint a régebbi vegyületeknek, de több hosszú távú vizsgálatra és monitorozásra van szükség. A szerotonin rendszerre ható anxiolitikusok, mint például a buspiron, eddig úgy tűnik, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem hajlamosak függőséget vagy visszaélést előidézni.