Keleti kis bambuszmaki
vörös H. g. griseus
zöld = H. g. ranomafanensis
lila = H. g. g. gilberti
Keleti kis bambuszmakiSzerkesztés
A keleti kis bambuszmaki (Hapalemur griseus griseus), más néven szürke bambuszmaki, keleti szürke bambuszmaki vagy szürke szelíd maki, az eredeti faj, amelyet 1795-ben Johann Heinrich Friedrich Link írt le. Szürke színű, néha vörös foltokkal a fején. Átlagosan 284 mm hosszú, a farka 37 mm hosszú. A 2004 és 2009 között végzett több mint száz metszetfelmérés adatai alapján a becslések szerint a populáció csökkenő tendenciát mutat. A Ranomafana Nemzeti Parkban a becslések szerint 818 egyed él, és az egyedszám csökkenése a vadászatnak és az élőhelyek csökkenésének tudható be. A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) 1. függelékében szerepel, az IUCN pedig sebezhetőnek tartja.
Gilbert bambuszmakiSzerkesztés
A Gilbert bambuszmaki (H. g. gilberti), más néven Gilbert szelíd maki vagy Beanamalao bambuszmaki, 2007-ben alfajként került leírásra, de 2008-ban faji státuszba emelték. 2010-ben visszahelyezték az alfaji státuszba. Pontos elterjedése nem biztos, de egy kis területről ismert Madagaszkár kelet-középső részén, Beanamalao típuslelőhelyéről, a Nesivolo folyótól északra fekvő kis területről és valószínűleg a Mangoro folyótól és az Onive folyótól délre fekvő területről. Ez az alfaj sűrű bambuszállományokban és bambuszindákkal borított területeken él, és az élőhelyek elvesztése és romlása miatt veszélyeztetett. Az IUCN szerint ez az alfaj “adathiányos”, és a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) 1. függelékében szerepel.
Ranomafana bambuszmakiSzerkesztés
A Ranomafana bambuszmaki (H. g. ranomafanensis) vagy Ranomafana szelídmaki a harmadik alfaj, amely három, egymástól távol eső populációban fordul elő. Pontos elterjedése nem ismert, de a sziget nyugati részén a Tsingy de Bemaraha erdeiben, valószínűleg a Betsiboka folyóig északra, valamint Madagaszkár délnyugati részén, a Makay masszívumban található. A keleti populáció a Mangoro folyótól és az Onive folyótól délre fekvő erdőkben található a Ranomafana Nemzeti Parkban. Sűrű bambusz- és bambuszlián-állományokban él a trópusi nedves alföldi és hegyvidéki erdőkben, táplálékának háromnegyedét bambusz teszi ki. Fügeleveleket, virágokat, gombákat, fűszálakat, apró gyümölcsöket és cukornádat is fogyaszt. Az élőhelyvesztés miatt az IUCN a veszélyeztetett kategóriába sorolta ezt a fajt. A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) 1. függelékében szerepel.