Kikötőfúró
Elterjedés és élőhelySzerkesztés
Ez egy kozmopolita faj. Bárhol megtalálható, ahol nedves és korhadó fa található, például a rakpartok fái, amelyeket rendszeresen eláraszt az árapályos folyó, például a Temze mellett. Pitman és munkatársai (2003) felmérése szerint a rakpartfúró a mérsékelt égövi országokban széles körben elterjedt. Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Franciaországban, Dániában és Kanadában is találtak mintákat. Pitman és munkatársai (2003) megállapították továbbá, hogy a rakpartfúró széles körben elterjedt az Egyesült Királyságban és Walesben, Skóciában is találtak néhány példányt, de Írországban sem kifejlett egyedeket, sem lárvákat nem találtak. Ez a bogár feltehetően Észak-Amerika Nagy-tavak vidékén őshonos, és a jelentések szerint nagy kárt okoz a dokkok faanyagában ebben a régióban. Mások azonban úgy vélték, hogy Európából a fakereskedelemmel vagy uszadékfával került az Újvilágba. A tudományos irodalomban még mindig bizonytalanság uralkodik a rakpartfúró származását illetően.
A rakpartfúró kifejlett példányai különböző típusú élőhelyeken lehetnek jelen, de a lárvák szinte mindig a nedves, korhadt fára korlátozódnak. Az eltemetett fadarabok is otthont adhatnak a rovaroknak. Állítólag Londonban a második világháborút követően nőtt meg ennek a rovarnak a száma, amikor a bombatámadások következtében faanyagok tömegei kerültek a föld alá. Benzinkutak, lakások, sőt még távírópóznák padlója alatt is megtalálták őket.
ÉletciklusSzerkesztés
Mint minden bogár, a rakpartfúró is teljes metamorfózison megy keresztül. A fejlődési idő a tojástól a kifejlett egyedig körülbelül 12 hónap, és a kifejlett egyedek általában június és augusztus vége között bújnak elő az Egyesült Királyságban. A tojások fafelületeken rakódnak le, ahol szélsőséges hőmérsékletnek vannak kitéve. A tojások élettartama a jelentések szerint 5-11 nap. Az első lárvák a kikelés után körülbelül 1 cm-rel a fa felszíne alá ássák be magukat, ahol a lágyrothadás típusú pusztulás nyilvánvaló. A lárvastádium a jelentések szerint 2 hónaptól 2 évig tart, ez idő alatt a lárvák a cellulózt és a hemicellulózt emésztik. A lárvák a celluláz enzimet termelik, amely lehetővé teszi számukra, hogy a gyökerező fával táplálkozzanak, hasonlóan számos fafúró Coleoptera fajhoz. A lárvák által a fába fúródás közben kialakított alagutak akár 30 cm hosszúak is lehetnek. A lárvák bábozódásához el kell érni egy bizonyos fejkapszulaméretet, ami körülbelül 8,5 hónapig tart. 6-17 napig tart a krémfehér báb, a pontos időtartamot a hőmérséklet és a relatív páratartalom befolyásolja. A bábozódás kezdetén a has lekonyul, és a fej elveszíti prognatikus formáját. A szemek 3 nap múlva kezdenek pigmentálódni, majd hat nap múlva az állkapcsok, kilenc nap múlva pedig az elytra következik. A bábok képesek a hasüreg oldalirányú mozgatására. A kifejlett egyedek rövid életűek, nem táplálkoznak, szabadon élnek, képesek repülni, és szaglás útján képesek a fát megtalálni. Május és szeptember között kelnek ki a nyugalmi bábállapotból, bár júniusban gyakrabban figyelhetők meg. A kifejlett egyedek laboratóriumi körülmények között körülbelül 2-10 napig élnek, ez idő alatt párosodnak és petéket raknak. A nőstények a tojásrakás helyének kiválasztásakor nem specifikusak az aljzatra. A rakpartfúrókról ismert, hogy mind a kemény-, mind a puhafát megfertőzik.
Hőmérséklet- és relatív páratartalomfüggő fejlődésSzerkesztés
A hőmérséklet befolyásolja a peték fejlődését, és a peték csak a 20-30 °C-os tartományban fejlődnek. A tojások kikelésének felső hőmérsékleti határa körülbelül 30-35 °C. Ez magyarázhatja a rakparti fúróka hiányát a trópusi éghajlaton. A relatív páratartalom szintén befolyásolja a peték fejlődését, az alsó határérték 20-40%. A nőstények olyan hőmérsékleten rakják le tojásaikat, amely alkalmas a tojásfejlődésre. A hőmérséklet a legfontosabb tényező, amely befolyásolja a lárva és a báb fejlődését. A relatív páratartalom és a fotoperiódusok nem befolyásolják hátrányosan a fejlődést. Fontos megjegyezni, hogy a tél nem készteti a lárvákat a bábozódásra. Valójában az alacsonyabb hőmérséklet megnöveli azt az időt, amíg a lárvák elérik a bábozódáshoz szükséges fejkapszulaméretet a csökkent anyagcsereráta miatt. A kifejlett egyedek szinte minden relatív páratartalom mellett kikelnek a bábállapotból. Ez azt jelzi, hogy a bábállapot ellenállóbb a kiszáradással szemben, mint a peték, mivel a peték 20%-nál alacsonyabb relatív páratartalom mellett nem fejlődnek ki. A bábok a jelentések szerint nem fejlődnek 10 °C alatt, illetve 30 °C felett. Magasabb hőmérsékleten a kifejlett egyedek élettartama jelentősen csökken. Ennek oka, hogy a rovarok aktivitása megnő, és így felgyorsul a tárolt energiatartalékok felhasználása. Az alacsonyabb relatív páratartalom szintén csökkenti a hosszú élettartamot a fokozott kiszáradás miatt, különösen a nem táplálkozó és a külső vízellátással nem rendelkező kifejlett egyedek esetében.