Koraszülöttkori apnoe, vagy alvási apnoe koraszülötteknél
A koraszülöttkori apnoe (AOP) – a koraszülöttek alvási apnoéjának klinikai megnevezése – olyan betegség, amelyben a tipikus terhességi időnél korábban született csecsemőknél légzésleállásos epizódok jelentkeznek.
A Pediatrics, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia hivatalos folyóirata szerint a koraszülöttkori apnoe a légzés hirtelen leállása, “amely legalább 20 másodpercig tart vagy bradycardia vagy … cianózis kíséri … a 37 hetes terhességi kornál fiatalabb csecsemőknél.”1 (A bradikardia lassú szívverést jelent; a cianózis az oxigénhiány okozta kék vagy lila bőrszínt jelenti).
A koraszülöttkori légzéskimaradás: Mit tudunk
A Children’s Healthcare of Atlanta honlapja szerint a koraszülötteknél gyakori az alvási apnoe. “A koraszülött csecsemők, különösen azok, akik több mint hét héttel korábban (a terhesség 32. hete előtt) születnek, gyakran szenvednek apnoéban” – áll a honlapon.
A koraszülöttek alvási apnoéjával kapcsolatos kutatásokkal megbízott orvosok közössége, az Apnea-of-Prematurity Group pedig a Pediatrics című szaklapban azt írta, hogy a koraszülöttkori apnoe “a nagyon alacsony születési súlyú csecsemők leggyakoribb és gyakran visszatérő problémája”, amely a koraszülöttek alig felénél fordul elő, és “szinte általános” az 1000 grammnál kisebb születési súlyú csecsemőknél.2
Apnoe “előfordulhat naponta csak egyszer vagy naponta többször is” – teszi hozzá a Children’s Healthcare of Atlanta áttekintése. “Minél éretlenebb a baba, annál gyakoribbak az apnoés rohamok.”
A Pediatrics cikke visszhangozza, hogy a koraszülöttkori apnoe gyakran megszűnik, ahogy a baba idősebb lesz. “Általában a 37. hétre megszűnik, de a terminus után még több hétig fennmaradhat, különösen a 28. terhességi hét előtt született csecsemőknél”. A cikk hozzáteszi, hogy egyes “szélsőséges epizódok” akár 43 hetes korig is eltarthatnak (nem a születéstől, hanem a fogantatás kezdetétől számítva).
Koraszülöttkori légszomj: Amit nem tudunk
Mindamellett, hogy a kutatók egyetértenek a fenti tényekben, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a koraszülöttkori apnoéval kapcsolatban minden világos és jól érthető.
A fent hivatkozott Apnea-of-Prematurity Group közleménye szerint “nincs konszenzus a kórosnak tekintendő apnoe időtartamát illetően”. Arról is “nincs egyetértés”, hogy mi “minősül fontos apnoe-eseménynek”. És bár az apnoe-események reagálnak a gyógyszerekre és a fizikai beavatkozásokra, még nem ismert, hogy ezeknek a beavatkozásoknak “van-e hosszú távú hatása.”
“A klinikusok gyakran alkalmaznak olyan off-label gyógyszereket, amelyeket a koraszülötteknél gyakori gastrooesophagealis refluxbetegségre engedélyeztek, abban a hitben, hogy ezek a kezelések az AOP-ra is hatással vannak, bár ezt a kapcsolatot soha nem sikerült bizonyítani” – teszi hozzá a csoport.
Ezek a szakértők azonban elismerik, hogy a koraszülöttkori apnoe kezelésével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére “a kezelés mellőzése, amikor egy csecsemőnek leáll a légzése az újszülött intenzív osztályon, nem opció.”
Hozzáteszik: “Az apnoéra való azonnali és ellenállhatatlan reagálási kényszer részben azon a bizonytalanságon alapul, hogy pontosan mi okozza az apnoés epizódot, és hogy az ismeretlen okozó tényező károsíthatja-e az agyat vagy más rendszereket is, és hosszú távú hatást gyakorolhat-e az idegfejlődésre.”