KritikaA kétéltűek visszaszorulásának válsága: A watershed for conservation biology?

A kétéltűek száma a világ számos területén drámai mértékben csökkent. Úgy tűnik, hogy ez a csökkenés az elmúlt 25 évben súlyosbodott, és a kétéltűek ma már jobban veszélyeztetettek, mint az emlősök vagy a madarak, bár a más taxonokkal való összehasonlítást megzavarja a megbízható adatok hiánya. A kétéltűek visszaszorulásával kapcsolatos kutatások a következőkre összpontosítottak: (1) a táji vagy populációs szintű dokumentációra; és (2) a csökkenés lehetséges okait vizsgáló megfigyelési és kísérleti munkára. Bár az élőhelyvesztés évtizedek óta ismert hatása a kétéltűekre, a legújabb kutatások a környezetszennyező anyagok, az UV-B sugárzás, az újonnan megjelenő betegségek, az idegen fajok betelepítése, a közvetlen kizsákmányolás és az éghajlatváltozás hatásaira összpontosítanak. Ezek a tényezők kölcsönhatásba léphetnek egymással, de a nagymértékű pusztulás nem feltétlenül vezet populációcsökkenéshez. Továbbra is nagy kihívást jelent a kísérleti adatokból a populációs szintű hatásokra való extrapolálás, valamint olyan módszerek kidolgozása, amelyek a kétéltűpopulációk dinamikájának elfogulatlan leírását teszik lehetővé. Bár a kétéltűeket széles körben támogatják mint jó biológiai indikátorokat, kevés bizonyíték van arra, hogy a biológiai sokféleség vagy az élőhely minőségének helyettesítő mérőszámaiként hatékonyabbak lennének, mint más taxonok. Mivel a kétéltűeket fenyegető számos veszélyt rövid- és középtávon rendkívül nehéz semlegesíteni, a kétéltűek visszaszorulásának mérséklésére – nem is beszélve a visszafordításáról – igen csekélynek tűnik az esély.