Mítoszok

A legrégebbi mítosz, amely az olimpiai játékok kezdetére vonatkozik, az Idaiosz Daktilosz Héraklészé. Más mítoszok szerint Zeusz, az emberiség atyja harcolt és legyőzte Kronoszt az istenek trónjáért folytatott küzdelemben. Végül a jól ismert félistent, Héraklészt említik. Olimpiában játékokat rendezett Zeusz tiszteletére, mert az utóbbi segített neki meghódítani Eliszt, amikor háborúba indult Augeasz ellen.

Zeusz

Zeuszt tartották a legfontosabbnak az olimpiai istenek közül. Eredetileg a meteorológiai változások isteneként tisztelték. Hamarosan azonban a termékenység istenévé vált, és “pokoli” (hthoniosz) vagy “földműves” (georgosz) Zeuszként tisztelték. Mint Zeusz a birtokos (ktisios), jó termést ajánlott; mint Zeusz az atya (pater), megvédte a családot és mindenkit, aki a közelben élt.

Héra

Héra Zeusz nővére és felesége volt, és egész Görögországban, de különösen Argosz környékén imádták. Ezért “Argeia”-nak is nevezték. A “tökéletes”, “kiegyensúlyozott” és “házas” jelzőkkel illették, mert a házasság és a házastársi kötelék védelmezőjének tartották. Homérosz Hérát kettős minőségében ábrázolja, mint a legfontosabb női istenséget, de egyben az istenek atyjának hivatalos házastársát is.

Athéna

Az ókori görögök úgy hitték, hogy Athéné csodálatos módon Zeusz fejéből született. Először az akháj uralkodók palotáiban tisztelték a prehellenisztikus korban. Homérosz művében az őskorból származó, teljes páncélt viselő harcos istennőként ábrázolják. Ugyanolyan fontos volt, mint Arisz, a háború istene, és az összecsapások megfontolt kimenetelét részesítette előnyben.

Apollón

Apollón az erkölcsi rend és a zene istene volt, de fő képessége a jóslás művészetének védelme volt. Erről árulkodik a Görögország különböző vidékein található orákulumok sokasága, amelyek közül a leghíresebb a delphoi orákulum, Fokiszban. Apollónt pásztoristennek is tekintik, aki megvédi nyáját a farkasoktól. A földművesek az aratás isteneként tisztelték. Az ókortól kezdve a gyógyítás istenének hírében állt.