Művész

A görög “techne” szó, amelyet gyakran “művészet”-nek fordítanak, bármilyen mesterség elsajátítását jelenti. A melléknév latin alakja, a “technicus” lett az angol técnica és tecnología forrása.

A görög kultúrában a kilenc múzsa mindegyike az emberi alkotás egy-egy területét felügyelte:

• Kalliopé (“a kifejezés szépsége”): a múzsák vezetője és az epikus vagy hősi költészet múzsája
• Klió (“a dicsőséges”): a történelem múzsája
• Erato (a “szerelmes”): a szerelmi vagy erotikus költészet, líra, dalok és házasság múzsája
• Euterpe (a “kellemes jó”): a zene és a líra múzsája
• Melpomene (az “énekes”): a tragédia múzsája
• Polymnia vagy Polymnia (görög Πολυμνία ‘a sok himnuszok asszonya’): a szent ének, szónoklat, líra, ének és retorika múzsája
• Terpsichore (ógörögül: Τερψιχόρη vagy Τερψιχόρα, aki a táncban gyönyörködik): a kóruséneklés és a tánc múzsája
• Thalia (ógörögül Θάλεια, virágzó): a komédia és a bukolikus költészet múzsája
• Urania (az “égi”): a csillagászat múzsája

A múzsák közül egyet sem azonosítottak a festészet és a szobrászat vizuális művészeteivel. Az ókori görög szobrászok és festők megbecsülése alacsony volt, szabadok és rabszolgák között végezték, munkájukat puszta munkának tekintették.

A művészet szó a latin “ars” (art- gyök) szóból származik, amely, bár szó szerint értelmezve “módszert”, “készséget” vagy “technikát” jelent, a szépség konnotációját közvetíti.

A középkorban a művész szó már létezett néhány országban, például Itáliában, de jelentése valami rokon volt a kézművesével, míg a kézműves szó ismeretlen maradt. A művész az volt, aki képes volt egy munkát másoknál jobban elvégezni, így a Mester az volt, aki a tevékenység területén kiemelkedett. Ebben az időszakban egyes “kézműves” termékek (például a textíliák) sokkal értékesebbek és drágábbak voltak, mint a festmények vagy szobrok.

A fő- és mellékművészetekre való első felosztás legalább Leon Battista Alberti (1404-1472) művére vezethető vissza: De re aedificatoria, De statua, De pictura, amely a művész szellemi képességeinek fontosságát helyezte előtérbe a kézügyesség helyett (bár más művészeti ágakban is volt mögötte projekt).

Az európai akadémiákkal (16. század második fele) végérvényesen kialakult a képző- és iparművészet közötti határvonal.

A “művész” és a “művészet” kortárs meghatározásai nagymértékben a kultúrától függenek, ellenállva az esztétikai előírásnak, majdnem ugyanúgy, ahogyan a szépséget és a szépet alkotó jellemzőket sem lehet könnyen egységesíteni a giccsel.

A “művész” és a “művészet” kortárs meghatározásai nagymértékben a kultúrától függenek, ellenállva az esztétikai előírásnak, majdnem ugyanúgy, ahogyan a szépséget és a szépet alkotó jellemzőket sem lehet könnyen egységesíteni a giccsel.

A “művész” és a “művészet” kortárs meghatározása kulturális jellegű.