Madárhimlővírus

A madárhimlő (AP) a madarak vírusos betegsége, amelyet a himlővírusok családjának egyik tagja okoz. Ez egy széles körben elterjedt betegség, amely számos madárcsaládban megtalálható, és Észak-Amerikában természetes módon fordul elő. Különböző AP-törzsek léteznek. A legtöbb fajspecifikus, azaz minden törzs egy bizonyos madárfajt vagy madárcsoportot fertőz meg. Ismert azonban, hogy a törzsek átlépnek a családcsoportokon, és új egyedeket fertőznek meg. A mai napig nincs bizonyíték arra, hogy az AP megfertőzhetné az embert. A madárhimlő lassan kifejlődő betegség, amely általában enyhe/közepes bőrelváltozásokat okoz, és ritkán okoz halált. Ezek az elváltozások többnyire az arc, a lábak és a lábfejek tollatlan területein jelentkeznek. Ha azonban az AP a szájüreg vagy a légutak nyálkahártyáját érinti, a légzés károsodhat, ami halálhoz vezethet. A poxvírussal fertőzött kopasz sas első bejelentett esete 1979-ben történt Alaszkából, és a fertőzés halálos kimenetelű volt. Az első bejelentett poxvírusos eset egy virginiai kopasz sasnál 1981-ben történt.

Klinikai megjelenés

A betegségnek három különböző klinikai formája van:

• 1. Hámos forma vagy “száraz himlő”. Ez a leggyakoribb forma ragadozó madaraknál, és ez a Norfolk Botanikus Kertben élő kopaszsasnál látott megjelenési forma;
• 2. Diphtheritikus forma vagy “nedves himlő”. Ez a forma a száj- vagy légúti nyálkahártyát fertőzi;
• 3. Szeptikémiás (generalizált) forma. Ez a forma ritka, és gyakrabban fordul elő kanáriknál, az esetek többségében depressziót, étvágytalanságot és halált okoz.

ÁTTERJEDÉS

A madárhimlő vírus átvitele csak akkor történik, ha az aktív vírusrészecskék a bőr résén keresztül jutnak be a fogékony gazdatest szervezetébe. Az átvitel leggyakoribb formája a vírus mechanikus átvitele a csípő rovarok által, miután azok fertőzött madárral táplálkoztak, majd megharaptak egy fogékony egyedet. A vírus fertőzött állattal való közvetlen érintkezés, fertőzött tárgyak (madáretető, ülőkék, fészekalj) vagy aeroszol részecskék útján is átvihető. A madárhimlő vírusa nagyon ellenálló a környezeti romlással szemben, és évekig túlélhet a száraz hegekben vagy száraz felületeken. Emiatt rendkívül fontos, hogy a fertőzött állatok kezelése során karanténeljárásokat vezessenek be, és ezeket a betegeket rendkívül fertőzőnek tekintsék. Ezek az óvintézkedések segítenek megakadályozni, hogy más fogékony állatok is megfertőződjenek. Ez egy nagyon fontos protokoll kórházi környezetben, ahol évente több ezer állat fordul meg.

KUTANEUS FORMÁJA VAGY SZÁRNYASPÓKÁJA KLINIKAI JELEK

A AP kután formáját a madár tollatlan részein, mint például a csőr, a szemhéjak, az orrlyukak, valamint a lábak és a lábfejek burjánzó szemölcsszerű elváltozások jellemzik. A klinikai tünetek vörös duzzanatként kezdődnek, amelyek végül felrepednek, és kiemelkedő elváltozásokká alakulnak. Ezek az elváltozások általában önkorlátozóak, és 1 héttől akár 4 hétig is fennállhatnak. A fejlődés utolsó szakaszában az elváltozások nagyon érzékenyek a traumára, ami vérzéshez és szövetelhaláshoz vezet, és így lehetővé teszi az opportunista baktériumok és gombák bejutását. Súlyos esetekben a bőr és a nyálkahártya is érintett lehet. Az elváltozások visszafejlődése általában 4-6 héttel az első klinikai tünetek megjelenése után következik be, és összefügg az immunrendszer növekvő képességével a vírus megtámadására. Amint az elváltozások gyógyulni kezdenek, az abnormális hám leválik. Sok madár kevés maradandó károsodással vagy anélkül gyógyul meg; a fiatal madarak azonban általában súlyosabban érintettek, mint a felnőttek. Egyes esetekben az elváltozások maradandó károsodást okozhatnak az érintett területeken, beleértve a vakságot, a csőr rendellenességeit és a lábujjak és lábfejek elvesztését. A fertőzést követően feltételezhetően élethosszig tartó immunitás alakul ki az adott vírustörzzsel szemben.

DIAGNOSIS

A diagnózist először a klinikai tünetek alapján gyanítják, de az érintett szövetek mikroszkópos vizsgálatával meg kell erősíteni.

PREVENCIÓ ÉS TERÁPIA

A terápia általában nem specifikus, ami azt jelenti, hogy a klinikusnak támogató kezelést kell nyújtania, amíg a beteg immunrendszere nem tud reagálni a fertőzésre. Erre a betegségre nincs “gyógymód”. A támogató kezelés folyadékterápiából, kiegyensúlyozott táplálkozásból, a stresszszint csökkentéséből és a másodlagos bakteriális vagy gombás fertőzések gyógyszeres kezeléséből áll. Az elváltozásokat tisztán kell tartani és fertőtleníteni kell, általában jódalapú oldattal. Egyéb támogató kezelések közé tartozik az A- és C-vitamin, amelyek segítik a bőr helyreállítását, valamint egyéb vírusellenes szerek, amelyek a beteg immunrendszerének erősítésével hatnak. Bár létezik vakcina a bárányhimlő törzs ellen, a vakcina hatékonyságának és előnyeinek további vizsgálatára van szükség a ragadozó madarak esetében. Készítette: Wildlife Center of Virginia Extern Dr. Ana Ródenas Martín