“Meglepő” majomfosszília felfedezés
Egy újonnan felfedezett ősi majom fosszíliái nyomokat adhatnak arról, hogyan és mikor alakult ki a két lábon járás.
A felegyenesedett járás képességét az emberi lét egyik legfontosabb jellemzőjének tartják.
A majomnak a fákon való lógáshoz alkalmas karjai, de emberhez hasonló lábai voltak.
A kutatók szerint mintegy 12 millió évvel ezelőtt járhatott az ágak mentén, sőt a földön is, ami a kétlábú járás idővonalát tolja hátra.
A felegyenesedett járás legkorábbi fosszilis bizonyítékai eddig hatmillió évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
A négy fosszíliát – egy hímet, két nőstényt és egy fiatalkorút – 2015 és 2018 között tárták fel egy bajorországi agyaggödörben.
“A dél-németországi leletek mérföldkőnek számítanak a paleoantropológiában, mert alapvető kérdéseket vetnek fel az emberszabású majmok és az ember evolúciójáról alkotott korábbi elképzeléseinkkel kapcsolatban” – mondta Madelaine Böhme professzor a Tübingeni Egyetemről.
A nő szerint a majom lehet a legjobb modellünk az ember és a majmok közötti “hiányzó láncszemre”.
Mit árul el a felfedezés arról, hogyan alakult ki a kétlábú járás?
Charles Darwin óta heves vita folyik arról, hogyan és mikor kezdtek két lábon járni korai őseink.
Az ember e kulcsfontosságú tulajdonsága egy, az orángutánhoz hasonló, fákon élő majomtól származott, vagy egy olyan, két lábon járó őstől, amely az idő nagy részét a földön töltötte, hasonlóan a gorillához?
A Nature folyóiratban megjelent új kutatás szerint a felegyenesedett testtartásunk az ember és az emberszabású majmok közös ősétől származhat, aki Európában élt – és nem Afrikában, ahogyan azt korábban gondolták.
A 11,62 millió évvel ezelőtt élt Danuvius guggenmosi fosszíliái arra utalnak, hogy jól alkalmazkodott mind a két lábon való egyenes járáshoz, mind pedig mind a négy végtag használatához, miközben mászott, mint egy majom.
A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kétlábú járás több mint 12 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a fákon.
“A Danuvius egyesíti az ember hátsó végtagok által dominált kétlábúságot az élő majmokra jellemző, mellső végtagok által dominált mászással” – magyarázta Prof. David Begun, a Torontói Egyetem kutatója.
Milyen volt a majom?
A hímnek van a legteljesebb csontváza, amely a mai bonobókéhoz hasonlít. Körülbelül egy méter magas volt, és körülbelül 31 kg-ot nyomott a mérleg nyelve. A nőstény körülbelül 18 kg-ot nyomott, ami kevesebb, mint bármely ma élő majomnál.
A jól megőrzött végtagcsontoknak, csigolyáknak, ujj- és lábujjcsontoknak köszönhetően a kutatók rekonstruálni tudták az állat mozgását.
“Most először tudtunk több funkcionálisan fontos ízületet, köztük a könyököt, a csípőt, a térdet és a bokát egyetlen ilyen korú fosszilis csontvázon vizsgálni” – mondta Böhme professzor. “Megdöbbentő volt számunkra, hogy bizonyos csontok mennyire hasonlítanak az emberhez, szemben az emberszabású majmokkal.”
Az állat testfelépítése, testtartása és mozgása egyedülálló a főemlősök között. Annak megértése, hogyan jutottunk el a két lábon járáshoz, választ ígér a fajunk evolúciójával kapcsolatos számos alapvető kérdésre.
A felegyenesedett járás kulcsfontosságú mérföldkő volt az emberi evolúcióban, amely megnyitotta a lehetőséget az érintésre, a felfedezésre, valamint az eszközök hordozásának és használatának megtanulására.