Megmagyarázható az Alzheimer-kór magasabb aránya a nőknél?
A menopauzával összefüggő ösztrogénvesztés magyarázhatja, hogy a nőknél miért alakul ki sokkal nagyobb valószínűséggel Alzheimer-kór (Alzheimer-kór), mint a férfiaknál, állítja egy új kutatás.
A több mint 120 résztvevővel végzett vizsgálatban a menopauza állapota volt a fő tényező, amely hozzájárult a nők magasabb béta-amiloid (Aβ) szintjéhez, alacsonyabb glükóz-anyagcseréhez, valamint a szürkeállomány (GMV) és fehérállomány (WMV) kisebb térfogatához.
“Eredményeink arra utalnak, hogy a hormonális tényezők megjósolhatják, hogy kiknél lesznek változások az agyban” – mondta a tanulmány szerzője Lisa Mosconi, PhD, a New York-i Weill Cornell Medicine neurológus egyetemi docense, a Women’s Brain Initiative igazgatója és az Alzheimer’s Prevention Clinic társigazgatója sajtóközleményében.
“Az eredmények az agyi képalkotó jellemzők, illetve az agyban lévő biomarkerek változását mutatják, ami arra utal, hogy a menopauza-státusz lehet a legjobb előrejelzője a nők Alzheimer-kórral kapcsolatos agyi változásainak” – tette hozzá Mosconi.
A hormonterápia, a méheltávolítási státusz és a pajzsmirigybetegség további tényezők voltak, amelyek az agyi biomarkerek nemi különbségeihez kapcsolódtak.
Az eredményeket a Neurology című szakfolyóiratban tették közzé online június 24-én.
Emerging Evidence
A magas életkor után a női nem a fő kockázati tényezője a későn jelentkező Alzheimer-kórnak, a demencia leggyakoribb formájának. A nők teszik ki az AD demenciában szenvedő betegek mintegy kétharmadát; a posztmenopauzában lévő nők az érintettek több mint 60%-át teszik ki.
Az AD-ben érintett nők magasabb arányát korábban a férfiakhoz képest hosszabb várható élettartamuknak tulajdonították, de számos újonnan felmerülő bizonyíték utal a nem- és nemspecifikus AD kockázati tényezőkre.
Az ilyen, a nőket súlyosabban érintő tényezők közé tartoznak a genetikai kockázatok, mint például a családi előzmények és az APOE genotípus; az egészségügyi állapotok, mint például a depresszió, a stroke és a diabetes mellitus; a hormonális kockázatok, mint például a menopauza és a pajzsmirigybetegségek; valamint az életmóddal kapcsolatos tényezők, mint például a dohányzás, az étrend, a testmozgás és a szellemi aktivitás.
Az új vizsgálatba 121 kognitív szempontból normális, 40 és 65 év közötti középkorú résztvevőt (70% nő) vontak be, akik több mint 12 éves iskolai végzettséggel rendelkeztek.
Minden résztvevőnél neuropszichológiai értékelést végeztek a memóriafunkció, a figyelem és a nyelvi képességek tekintetében. Információkat szolgáltattak a késői AD családi előzményeiről és a személyes életmódbeli tényezőkről, mint például a dohányzás, az étrend, a testmozgás és az intellektuális aktivitás.
A kutatók számos, az érrendszeri kockázatokkal kapcsolatos mérőszámot vizsgáltak, beleértve a hasi elhízást, a magas vérnyomást, a hiperlipidémiát, az inzulinrezisztenciát és a 2-es típusú cukorbetegség státuszát. Információkat gyűjtöttek a pajzsmirigyműködésről és a depresszióról is.
A női betegeknél a kutatók a menopauzális státuszt (premenopauzális, perimenopauzális és posztmenopauzális) a tünetekre, például hőhullámokra, hangulatingadozásra, álmatlanságra, étvágyváltozásra, libidóvesztésre és kognitív problémákra vonatkozó információk alapján határozták meg.
Egy sor jól ismert AD biomarkert is vizsgáltak, beleértve az Aβ-t a C-Pittsburgh vegyület B (PiB) pozitronemissziós tomográfián (PET), a glükóz anyagcserén keresztüli neurodegenerációt a 18F-fluorodeoxiglükóz (FDG) PET-en, valamint a GMV-t és a WMV-t az MRI-n.
“Érzékeny” biomarkerek
A férfiak és nők hasonlóak voltak a klinikai és kognitív mérések tekintetében. Az, hogy a kognitív teljesítményben nem volt különbség a két csoport között, “nem meglepő”, mivel az ösztrogénvesztés kognícióra gyakorolt hatását nehéz volt neuropszichológiai tesztekkel pontosan kimutatni, jegyzik meg a kutatók.
“Jól dokumentált, hogy a felnőtt élet során a nők számos kognitív területen, különösen a verbális memóriában, jobban teljesítenek a férfiaknál, és ez az előny még a korai Alzheimer-kórban is fennmaradhat”, teszik hozzá.
A releváns zavaró tényezőkre való korrekció után a PiB Aβ-lerakódás mintegy 30%-kal nagyobb volt a női csoportban, mint a férfi csoportban, és az FDG-glükóz-anyagcsere mintegy 22%-kal alacsonyabb volt.
A GMV szintén mintegy 11%-kal volt alacsonyabb a nőknél, mint a férfiaknál (0,73 cm3 vs. 0,8 cm3). Körülbelül ugyanilyen különbség mutatkozott a WMV-ben (0,74 cm3 vs. 0,82 cm3). A különbségek több agyi régióban is kimutathatók voltak.
A P-értékek < .001 voltak az életkorral megegyező nőknél a férfiakkal szemben a GMV és a WMV, valamint a PiB-felvétel és az FDG-felvétel tekintetében.
Az új eredmények alátámasztják azt a hipotézist, hogy “az agyi biomarkerek érzékenyebbek, mint a kognitív tesztek az AD kockázatának kimutatására tünetmentes egyéneknél” – jegyzik meg a kutatók.
A női nem után a menopauza státus volt a legkövetkezetesebben és legerősebben összefüggésbe hozható prediktor a nők és férfiak közötti agyi biomarker különbségekkel.
A szerzők megjegyzik, hogy a menopauzát neurológiai tünetek kísérik, például alvászavarok, depresszió és változások több kognitív területen, különösen a memóriában. E tünetek közül sok ismert AD kockázati tényező.
Ösztrogénhálózat
Noha valószínűleg minden nemi hormon szerepet játszik, az eredmények azt a nézetet támasztják alá, hogy az ösztrogénszint csökkenése szerepet játszik a nők AD biomarker-rendellenességeiben, írják a kutatók.
“Különösen a szürkeállomány csökkenésének mintázata mutat anatómiai átfedést az agyi ösztrogénhálózattal, amely magában foglalja az ösztrogénreceptorokat, amelyek széles körben megtalálhatók többek között a prefrontális kéregben, a hippokampuszban, az amigdalában és a hátsó cinguláris kéregben” – teszik hozzá.
A megállapítások arra utalnak, hogy a középkorú nőknél nagyobb lehet az Alzheimer-kór kockázata, “talán azért, mert a menopauza alatt és után alacsonyabb az ösztrogén hormonszintjük” – mondta Mosconi.
A menopauza után a hormonterápia és a méheltávolítási státusz volt a legerősebben összefüggő tényező a nők és férfiak közötti agyi biomarkerek közötti különbségekkel.
Az eredmények magasabb FDG-felvételt és általában kedvezőbb biomarker-eredményeket mutattak azoknál a résztvevőknél, akik hormonpótló terápiában részesültek, mint azoknál, akik nem részesültek. Hasonló tendenciákat figyeltek meg azoknál a nőknél, akik méheltávolításon estek át, azokhoz képest, akik nem estek át.
Az AD biomarkereket a pajzsmirigybetegség is befolyásolta, amely az AD hormonális kockázati tényezője, és amely a nőknél gyakoribb. A pajzsmirigybetegség előre jelezte a nők csökkent MRI-térfogatát a férfiakhoz képest.
A szerzők megjegyzik, hogy ismert kapcsolat van a pajzsmirigybetegség és a kognitív károsodás fokozott kockázata között.
Hozzáteszik, hogy a vizsgálat egyik lehetséges korlátja, hogy csak egészséges, középkorú résztvevők voltak, akiknek nem volt súlyos agyi vagy szív- és érrendszeri betegségük. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek az új adatok kizárják az ok-okozati összefüggések értékelését.
Mosconi szerint nagyobb vizsgálatokra van szükség, amelyek időben követik a résztvevőket.
Fúrás
A Medscape Medical News számára a tanulmányt kommentálva Dr. Thomas Vidic, aki az Indiana állambeli Elkhartban lévő klinikáján Alzheimer-kóros betegeket kezel, és az Amerikai Neurológiai Akadémia tagja, azt mondta, hogy a kutatók “fúrtak le”, és alaposan megvizsgálták az agyi biomarkerek nemi különbségeit.
“Évek óta látjuk, hogy több nőnek van Alzheimer-kórja, mint férfinak, és ezt valahogy körbetáncoltuk” – mondta Vidic, aki nem vett részt a kutatásban.
“Ahelyett, hogy beszélnénk róla és anekdotáznánk, most komoly biomarkerekkel rendelkezünk, amelyek azt jelzik, hogy ezt a jelenséget meg kell értenünk” – mondta.
“Túlságosan leegyszerűsítő” azt mondani, hogy a nőknek hormonpótlót kellene szedniük a demencia kockázatának csökkentése érdekében – tette hozzá Vidic.
Egy időben az ilyen terápia “viszonylag gyakori” volt, de a lehetséges mellékhatások, köztük a szívvel kapcsolatos hatások miatt elvesztette vonzerejét, mondta.
A kutatóknak most “még mélyebbre kell fúrniuk”, hogy meghatározzák a pontos mechanizmust, amely “valószínűleg sokkal bonyolultabb, mint azt valaha is elképzeltük”, mondta Vidic. “Erőforrásokat kell befektetnünk a jelenség megfejtésébe.”
Az Alzheimer-kórt befolyásoló hormonális környezet megértése és az ezt kiváltó mechanizmus azonosítása “fontos lépés lenne az új kezelések kifejlesztésében” – tette hozzá.
A tanulmányt a National Institutes of Health, a National Institute on Aging, a Cure Alzheimer’s Fund és a Women’s Alzheimer’s Movement támogatta. A kutatók és Vidic nem számoltak be releváns pénzügyi kapcsolatokról.
Neurológia. Megjelent online 2020. június 24-én. Absztrakt
További Medscape Neurology hírekért csatlakozzon hozzánk a Facebookon és a Twitteren.