Mellképalkotás
MammográfiaSzerkesztés
A mammográfia az emberi emlő vizsgálatára alacsony energiájú (általában 30 kVp körüli) röntgensugarakkal végzett eljárás, amelyet diagnosztikai és szűrőeszközként használnak. A mammográfia célja az emlőrák korai felismerése, jellemzően a jellegzetes csomók és/vagy mikrokalcifikációk kimutatásán keresztül.
A diagnosztikai célokon kívül a mammográfiának beavatkozási haszna is van a sztereotaxiás biopszia során, hogy pontosan lokalizálja és megtalálja az érintett területet, és a biopsziás tűt pontosan erre a helyre vezesse. Ez biztosítja, hogy a biopsziás terület korreláljon a mammográfián látható rendellenességgel. Azért nevezik sztereotaktikusnak, mert két különböző szögből készült felvételeket használ fel ugyanarról a helyről. A biopszia akkor javallott, ha a mammográfián kis mészkőlerakódások láthatók, de fizikális vizsgálattal nem tapinthatók, és az ultrahangon sem jelennek meg.
Szűrési irányelvekSzerkesztés
Az amerikai Preventive Services Task Force (2009) az átlagos nők számára az 50 és 74 év közötti nőknél kétévente mammográfiát ajánlott. Az American College of Radiology és az American Cancer Society 40 éves kortól kezdve éves szűrőmammográfiát javasol. A Canadian Task Force on Preventive Health Care (2012) és az Európai Rákmegfigyelő Intézet (2011) 50 és 69 éves kor között 2-3 évenkénti mammográfiás vizsgálatot javasol. Míg az ACR megjegyzi, hogy a ritkább szűrővizsgálatok a rákos megbetegedések körülbelül egyharmadát hagynák ki, és akár 10 000 rákos halálesetet is eredményeznének, a fent említett munkacsoportok azt is megjegyzik, hogy a gyakoribb mammográfia a sugárzás által kiváltott emlőrák kis mértékű, de jelentős növekedését foglalja magában.
A mammográfia összességében körülbelül 10%-os hamis pozitív arányt mutat. A hamis-negatív (kimaradt rák) aránya 7 és 12 százalék között van. Ez részben annak köszönhető, hogy a sűrű szövetek eltakarják a rákot, valamint annak, hogy a rák megjelenése a mammográfián nagy átfedést mutat a normális szövetek megjelenésével. Ezenkívül a mammográfiás vizsgálatot nem szabad fokozott gyakorisággal végezni azoknál, akik mellműtéten esnek át, beleértve a mellnagyobbítást, masztopexiát és mellkisebbítést.
A Cochrane Collaboration (2013) által később végzett vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a megfelelő randomizációval rendelkező vizsgálatok nem találtak hatást a mammográfiás szűrésnek a teljes rákhalálozásra, beleértve a mellrákot is, 10 év elteltével. A szisztematikus áttekintés szerzői azt írják: “Ha feltételezzük, hogy a szűrés 15%-kal csökkenti az emlőrák okozta halálozást, és a túldiagnosztizálás és túlkezelés 30%-os, ez azt jelenti, hogy minden 2000 nőre, akit 10 éven keresztül szűrésre hívnak, egy nő elkerüli az emlőrák okozta halálozást, míg 10 egészséges nőt feleslegesen kezelnek”. A szerzők a továbbiakban arra a következtetésre jutnak, hogy eljött az ideje annak újraértékelésének, hogy az általános mammográfiás szűrés bármely korcsoport számára ajánlott-e. Jelenleg a Cochrane Collaboration azt javasolja, hogy a nőket legalább a mammográfiás szűrés előnyeiről és ártalmairól tájékoztassák, és több nyelven írtak egy bizonyítékokon alapuló tájékoztatót, amely megtalálható a www.cochrane.dk oldalon.
Digitális emlő tomoszintézis (DBT)Edit
A digitális emlő tomoszintézis (DBT) a hagyományos mammográfiához képest nagyobb diagnosztikai pontosságot biztosíthat. A DBT megértésének kulcsa analóg a röntgen és a CT közötti különbség megértéséhez. Az egyik háromdimenziós, míg a másik lapos. A mammográfia általában két röntgenfelvételt készít minden emlőről különböző szögekből, míg a digitális tomoszintézis a röntgensugarak segítségével 3 dimenziós képet készít az emlőről.
A DBT-ben, a hagyományos mammográfiához hasonlóan, tömörítést alkalmaznak a képminőség javítása és a sugárdózis csökkentése érdekében. A laminográfiás képalkotási technika az 1930-as évekre nyúlik vissza, és a geometriai vagy lineáris tomográfia kategóriájába tartozik. Mivel a megszerzett adatok nagyon nagy felbontásúak (85-160 mikron tipikusan ), sokkal nagyobbak, mint a CT, a DBT nem képes a CT által kínált keskeny szeletszélességre (jellemzően 1-1,5 mm). A nagyobb felbontású detektorok azonban nagyon nagy síkbeli felbontást tesznek lehetővé, még akkor is, ha a Z tengely felbontása kisebb. A DBT iránt az elsődleges érdeklődés az emlők képalkotásában, a mammográfia kiterjesztéseként mutatkozik, ahol jobb felismerési arányt kínál .
Egy nemrégiben készült tanulmány a hagyományos mammográfia által szállított sugárdózist is vizsgálta a DBT-vel összehasonlítva. Ez a tanulmány megállapította, hogy bár a digitális mammográfia által szállított sugárdózis szerény mértékben csökkent, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a kis dózisnövekedés nem akadályozhatja meg a szolgáltatókat a tomoszintézis használatában, tekintettel a lehetséges klinikai előnyökre vonatkozó bizonyítékokra.
A tomoszintézist az FDA (Food and Drug Administration) is engedélyezte az emlőrákszűrésben való használatra. A digitális emlő tomoszintézis a digitális mammográfiához képest a rossz prognózisú rákos megbetegedések nagyobb mértékű felismerésével jár. mivel képes leküzdeni a standard 2D mammográfia elsődleges korlátját, amely az átfedő fibroglanduláris szövet miatt maszkoló hatású volt, míg a DBT képes megkülönböztetni a jó- és rosszindulatú jellegzetességeket, különösen a sűrű emlőkben. A DBT megbízható eszköznek bizonyult a nem tapintható elváltozások intraoperatív műtéti határának értékelésére is, így csökkentve az emlő kimetszésének volumenét anélkül, hogy a rák kiújulásának kockázata növekedne.
XeromammográfiaSzerkesztés
A xeromammográfia egy fotoelektromos módszer a röntgenkép rögzítésére egy bevont fémlemezen, alacsony energiájú fotonsugarak, hosszú expozíciós idő és száraz kémiai fejlesztők alkalmazásával. Ez a röntgenradiográfia egyik formája.
A sugárterhelés fontos tényező a kockázatértékelésben, mivel az effektív dózis 98%-át teszi ki. Jelenleg a mirigyszövetben elnyelt dózis átlagértékét használják a sugárzási kockázat leírására, mivel a mirigyszövet az emlő legérzékenyebb része.
GalaktográfiaSzerkesztés
A galaktográfia a tejcsatornák megtekintésére szolgáló orvosi diagnosztikai eljárás. Hasznos eljárásnak tartják a kóros mellbimbóváladékkal rendelkező betegek korai diagnózisában. A galaktográfiailag gyanús emlőelváltozások standard kezelése az érintett járat vagy járatok sebészeti beavatkozása: ha a váladék egyértelműen egyetlen járatból származik, akkor a járat kimetszése (mikrodochektómia) javallott; ha a váladék több járatból származik, vagy ha nem volt meghatározható konkrét járat, akkor helyette a járatok szubareoláris reszekcióját (Hadfield-eljárás) végzik. A fertőzés elkerülése érdekében a galaktográfiát nem szabad elvégezni, ha a mellbimbó váladéka gennyes.
A galaktográfiával együtt alkalmazható tomoszintézisnek is van némi haszna. Egy Schulz-Wendtland R és munkatársai által publikált tanulmányban a vizsgálók több hibát követtek el, amikor csak duktális szonográfiát alkalmaztak, mint amikor kontraszttal megerősített galaktográfiát használtak tomoszintézissel együtt, amely lehetővé tette a szintetikus digitális 2D teljes mammográfia generálását a gyanús elváltozások diagnosztizálásához.