Mellstimuláció a méhnyak érlelésére és a szülés megindítására

Háttér: A mellstimulációt a szülés megindításának hatékony eszközeként javasolták. Ez egy olcsó és nem orvosi beavatkozás, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy nagyobb kontrollt gyakoroljanak az indukciós folyamat felett. Nem világos, hogy a mellstimuláció hogyan fokozza a méhösszehúzódásokat, azonban a kontrakciós stressztesztek és a vajúdás fokozása során hatékonynak bizonyult. Ez a tanulmány egyike a méhnyakérlelés és a szülésindítás módszereinek standardizált módszertant alkalmazó áttekintéseinek.

Célok: Az emlőstimuláció hatékonyságának meghatározása a méhnyak harmadik trimeszterbeli érlelésére vagy a szülés megindítására a placebóval/nem beavatkozással vagy a szülésindítás egyéb módszereivel összehasonlítva.

Keresési stratégia: A Cochrane Pregnancy and Childbirth Group trials register, a Cochrane Controlled Trials Register és a releváns cikkek bibliográfiái. Utolsó keresés: április 2001.

Kiválasztási kritériumok: (1) randomizált, kontrollált vizsgálatok, amelyek a harmadik trimeszterben méhnyakérlelésre vagy szülésindításra alkalmazott emlőstimulációt hasonlították össze semmilyen beavatkozással vagy a szülésindítási módszerek előre meghatározott listáján feljebb felsorolt egyéb módszerekkel; (2) véletlenszerű allokáció a kezelési vagy a kontrollcsoportba; (3) megfelelő allokáció elrejtése; (4) az allokált kezelés megsértése nem elegendő ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a következtetéseket; (5) klinikailag jelentős kimeneti mérésekről számoltak be; (6) a véletlenszerű allokációnak megfelelően rendelkezésre álló adatok az elemzéshez; (7) hiányzó adatok nem elegendőek a következtetések érdemi befolyásolásához.

Adatgyűjtés és elemzés: Általános stratégiát dolgoztak ki a szülésindítással kapcsolatos vizsgálati adatok nagy volumenének és összetettségének kezelésére. Ez az adatok kinyerésének kétlépcsős módszerét foglalta magában. A kezdeti adatkivonatolás központilag történt.

Főbb eredmények: Az elemzésbe hat randomizált, kontrollált vizsgálatot vontak be 719 nő bevonásával. Amikor a mellstimulációt a beavatkozás nélküli beavatkozással összehasonlító vizsgálatokat elemezték, szignifikánsan csökkent a 72 órán belül nem vajúdó nők száma (62,7% versus 93,6%, relatív kockázat (RR) 0,67, 95%-os konfidenciaintervallum (CI) 0,60-0,74). Ez az eredmény azonban nem maradt szignifikáns a kedvezőtlen méhnyakú nők esetében. A méh túlstimulációjára nem volt példa. A szülés utáni vérzés arányának csökkenéséről számoltak be (0,7% versus 6%, RR 0,16, 95% CI 0,03 – 0,87). A császármetszés arányában (9% versus 10%, relatív kockázat RR 0,90, 95% CI 0,38 – 2,12) vagy a meconiumfestés arányában nem mutattak ki jelentős különbséget. Három perinatális halálesetet jelentettek (1,8% versus 0%, RR 8,17, 95% CI 0,45 – 147,77). Ezt az eredményt óvatosan kell értelmezni. A három haláleset egy megkérdőjelezhető minőségű, háromkarú vizsgálat (mellstimuláció versus beavatkozás nélküli versus oxitocin) mellstimulációs ágában történt. A vizsgálat nagyon kicsi volt (n = 57), csak magas kockázatú nők vettek részt benne, és a randomizálás módszerét nem közölték. A mellstimuláció és az oxitocin összehasonlításakor az elemzés nem talált különbséget a császármetszések arányában (28% versus 47%, RR 0,60, 95% CI 0,31 – 1,18). Nem találtak különbséget azon nők számában, akiknél 72 óra elteltével nem indult meg a szülés (58,8% versus 25%, RR 2,35, 95% CI 1,00 – 5,54). Nem volt szignifikáns különbség a meconiumfestés arányában. Négy perinatális haláleset történt. Három az emlőstimulációs karban, és egy a fent említett háromkarú vizsgálat oxitocin karjában (17,6% versus 5%, RR 3,53, 95% CI 0,40-30,88).

A bíráló következtetései: A mellstimuláció hatékonysági és biztonsági szempontból nem értékelhető teljes mértékben a bevont vizsgálatok alapján. Bár előnyösnek tűnik a 72 óra elteltével nem vajúdó nők számának csökkenése és a szülés utáni vérzés csökkenése szempontjából, a biztonsági kérdések teljes körű értékeléséig nem szabad megfontolni a magas kockázatú populációban való alkalmazását.