Miért nem olimpiai sportág az amerikai futball?
A cikk fordítása a következő nyelveken is elérhető:DanskDeutschEspañolFrançaisItalianoMagyarPortuguêsRomânăSrpski
Az amerikai futball 1869 óta létezik, mindössze négy évvel az amerikai polgárháború befejezése után. Hogy érzékeltessük, milyen régen volt ez, a telefont Alexander Graham Bell csak 1876-ban, azaz hét évvel később találta fel. Az amerikai futball tehát nagyon-nagyon régi sportág.
Egy olyan sportág esetében, amelyet több mint 80 országban játszanak, amely messze a legnépszerűbb játék az Egyesült Államokban, és még a telefonnál is régebb óta létezik, furcsának tűnhet, hogy az amerikai futballt nem fogadták el olimpiai sportágként. Mégis minden bizonnyal ez a jelenlegi helyzet, hiszen a sportágat a közelmúltban kizárták a 2020-as tokiói nyári olimpiáról.
A kizárásról szóló döntés nagyon is rövidlátó, hiszen az amerikaifutball olimpiai sportágként való bevezetése nemcsak nemzetközi színtérre helyezné és lehetőséget adna a fejlődésre, hanem olyan amerikaifutball-rajongók tömegét vonzaná a nyári olimpiára, akik egyébként nem néznék az olimpiát. A becslések eltérőek, de a Denver Broncos és a Carolina Panthers közötti Super Bowl 50-et jóval több mint 120 millióan nézték – ezt a közönséget nem szabad figyelmen kívül hagyni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hihetetlen lehetőséget szalaszt el, hogy növelje piaci részesedését és lefedettségét. Biztosak lehetünk benne, hogy sokkal több nézője lesz, mint az olyan sportágaknak, mint a kenu és a szinkronúszás, amelyek mindkettő véletlenül jóváhagyott sportág a 2020-as tokiói olimpiára.
Szóval, miért nem olimpiai sportág az amerikai futball?
Az olyan olimpiai sportágakat, mint a jégkorong és a kosárlabda, 1875-ben, illetve 1891-ben találták fel, így tudjuk, hogy a sportág kora nem tényező ebben a döntésben. Az olyan sportágak, mint a boksz és a rögbi – amelyeket általában brutálisabbnak tartanak, mint az amerikai focit – szintén szerepelnek a következő két olimpián, így a biztonság nyilvánvalóan nem elsődleges szempont. Talán a sportágnak tulajdonított, azt amerikai futballként azonosító elnevezés hordoz némi korlátozást? Ha bármilyen kultúrát bármilyen sportág nevéhez kapcsolunk, az természetesen előzetesen kialakult pozitív vagy negatív sztereotípiákat indukál a szurkolókban az említett kultúráról. Ez azonban könnyen megkerülhető lenne, ha az amerikai futballt más néven, például gridiron néven azonosítanák, amit az angol kultúrák, például Nagy-Britannia és Ausztrália már megtettek. Japán ad otthont a 2020-as nyári olimpiai játékoknak, és rendszeresen a legjobb 4 közé kerül a nemzetközi amerikaifutball-versenyeken, így a helyszín nyilvánvalóan nem tényező. Talán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy látja, hogy a sportágat aránytalanul nagy mértékben uralja az Egyesült Államok és más országok, például Kanada, Mexikó és Japán? Ugyanez elmondható az olyan sportágakról, mint a baseball, a kosárlabda és a softball, de valószínűleg mindhárom szerepel majd a 2020-as tokiói játékokon.
Mi a valódi oka tehát az amerikai futball kizárásának az olimpiáról? Igazából csak egyetlen ok van, aminek van értelme, és ezt nehéz elfogadni, mert ez a saját hibánk:
Az egyetlen ok, amiért nagyszerű sportágunk nem került be az olimpiára, az a Nemzetközi Amerikai Futball Szövetség (IFAF) jövőképének és irányvonalának hiánya.
AzIFAF, az amerikai futball FIFA megfelelője, valójában semmiképpen sem egyenlő a FIFA-val. Az amerikaifutball-játékosok, edzők és szurkolók túlnyomó többségének világszerte fogalma sincs arról, hogy ki vezeti jelenleg az IFAF-ot, és ami azt illeti, hogy valójában mik a bizottság célkitűzései. Ez főként egy amatőr, önkéntes szövetség, amelynek nincs főállású, fizetett megbízottja. Az IFAF sokkal kisebb befolyással és hatalommal rendelkezik, mint a National Football League, amely egyáltalán nem támogatja teljes mértékben az IFAF-ot. Az NFL gyakorlatilag egyáltalán nem támogatja az IFAF fő versenyét, az IFAF világbajnokságot, és ennek jó oka van. Az IFAF nem adta jelét annak, hogy egyáltalán tudja, ki vezeti a show-t, vagy milyen irányba tart.
2014 decemberében például a 2015-ös stockholmi IFAF-világbajnokság helyi szervezőbizottsága bejelentette, hogy az eseményre gyűjtött pénzeszközök rejtélyes módon eltűntek, az eltűnésben egy fedőcéget azonosítottak, és bejelentették, hogy az IFAF és a Svéd Amerikai Futball Szövetség (SAFF) elnöke egészségügyi okokból hosszabb szabadságra megy. A tornát az utolsó pillanatban áthelyezték az ohiói Cantonba, és a résztvevő csapatok számát 12-ről 7-re csökkentették, de a dolgok innentől kezdve még bizarrabb fordulatot vettek. Az IFAF 2015 áprilisában bejelentette a biztos lemondását, hogy aztán másnap átvegye az IFAF honlapjának irányítását, törölje a bejelentést, és azt állítsa, hogy államcsíny áldozata lett. Véletlenül mindez akkor történt, amikor az amerikai futballt jelölték olimpiai sportágnak. Nem világos, hogy végül ki képviselte ezt a hivatalos pályázatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál, de a józan ész csak azt mondhatja, hogy a döntésig nagyon instabil volt a helyzet.
Az IFAF bizottságának több olyan tagja is van, akik pozitívan járultak hozzá a sportág fejlődéséhez, és elismerést érdemelnek erőfeszítéseikért, de ez nem volt elég. Az irány túl híg, túl következetlen és túl viharos volt ahhoz, hogy valaha is komolyan vegyék az olyan szervezetek, mint a NOB vagy az NFL. Az IFAF még nem dolgozott ki egy megfigyelhető tervet, és nem mutatta meg, hogy képes lenne a tagországai konszenzusos támogatását összegyűjteni.”
Ez az, amiért A játék növekedése egyáltalán létrejött – hogy betöltse a fejlődésben az IFAF és a tényleges vezetőink által megüresedett űrt. Csak Európában az amerikai futballt 41 különböző országban több mint 1500 felnőtt csapat játssza, és a sportág tovább fog növekedni és virágozni az IFAF irányításával vagy anélkül.
Az IFAF és a gyakran korrupt FIFA káoszában felmerül a kérdés:
Hacsak az IFAF valahogy nem szedi össze magát, vagy valami más nem lép a helyére, az olimpiai játékokon való részvétel továbbra is a távoli horizonton marad.
A The Growth of a Game elsöprő visszhangja miatt mégis könnyű optimistának lenni az amerikai futball jövőjét illetően. Ez a sportág a nagyság küszöbén áll, és már csak az a kis plusz lökés hiányzik ahhoz, hogy a legtöbb európai országban a mainstreamben azonosítsák. El fogjuk érni, és folyamatos erőfeszítéseinkkel hamarosan elérkezik a nap, amikor az amerikai futball megkapja a megérdemelt teljes elismerést.
Lépjünk tovább előre, együtt.