Miért rosszak az ezredfordulósok a felnőtté válásban
Az ezredfordulósok mostanában sokat panaszkodnak a “felnőtté válásra”. A kifejezés felkapta a fejét az interneten, és kezdett bekerülni a mindennapi szóhasználatba.
Röviden, a felnőtté válás az a fogalom, hogy teljesíteni kell a felnőttektől elvárt feladatokat, az otthon tisztán tartásától kezdve a munkahely megtartásán át a számlák kifizetéséig.
A modern Millennialok a felnőtté válást többnyire cselekvések sorozatának tekintik, szemben a létállapottal. A felnőtté válás tehát igévé válik.
Ez összefoglalja – pontosabban – a felnőtt viselkedésbe való be- és kilépés érzését, amelyet az ezredfordulósok jellemzően tapasztalnak. Miután befejezte a mosást és befejezte a házimunkát, úgy dönthet, hogy kihagyja a főzést, és gyorséttermet vesz fel. Ez nem felnőtt döntés.
Miért van az, hogy az ezredfordulósoknak olyan nehéz a felnőttkorba való átmenet, hogy a felnőtté válást cselekvéssé tették, nem pedig egy életkor, amit elérünk?
A tény az, hogy az elmúlt évtized nem volt könnyű számunkra. Így egyszerűen kevésbé vagyunk felkészülve arra, hogy megtegyünk néhány döntő fontosságú lépést.
Nagyobb mértékben függünk a szüleinktől.
A millenniumi korosztály nehezen tud elszakadni a szüleitől. 2015-ben az ezredfordulósok közel 40 százaléka még mindig anyuéknál lakott. Egyszerűen nem költözünk ki túl gyorsan a házból.
Maradunk a gyerekkori otthonunkban, és továbbra is hagyjuk, hogy anya készítsen nekünk vacsorát. Jól érezzük magunkat, ha a szüleink figyelő tekintete alatt élünk, és az otthon nyújtotta kényelemre támaszkodunk.
És még ha ki is költözünk, nem feltétlenül vágjuk el az anyagiakat. Az ezredfordulósok negyven százaléka számolt be arról, hogy a szüleitől is kap pénzt.
Láthatóan anya és apa hajlamosak továbbra is fedezni a számláink egy részét, jóval túl azon a koron, amikor a korábbi generációk már önálló életet kezdtek volna élni.
Tele vagyunk gazdasági aggodalommal.
Oka van annak, hogy a szüleink fedezik a számláinkat:
És ez visszatart bennünket.
Az ezredfordulósoknak időbe telt, mire rátaláltak a lakástulajdonlásra, és 1965 óta a legalacsonyabb szintre csökkentették az arányokat. Ez azért van, mert a költségek túlságosan túlzónak tűnnek az ezredfordulósok számára: Soha nem spóroltunk eleget.
Ráadásul a legtöbb főiskolai végzettséggel rendelkező Millennial némi diákadóssággal fog megúszni, és ez valószínűleg sokkal több lesz, mint az előző generációknak volt.
Sok esetben az Millennialnak választania kell a diákhitel-tartozások kifizetése vagy a nyugdíjra való megtakarítás között, ami még nehezebbé teszi a nyugdíjszámla kialakításának szokásos felnőttkori feladatát.
Elhalasztjuk a komoly kapcsolatokat.
A tudomány fejlődése és a karrierjükért dolgozó több nő azt eredményezte, hogy az ezredfordulósok későbbre halasztják a házasságot és a reprodukciót.
A döntés maga gyakran praktikus. Az ezredfordulósok közül többen mennek egyetemre és kezdenek komoly karrierbe, amiben nincs hely egy komoly kapcsolatnak. Ez azt jelenti, hogy ami a szüleink számára a 20-as éveik közepén történt volna meg, az velünk a 20-as éveink végén vagy akár a 30-as éveink elején történik meg.
A kapcsolataink leállítása rövid távon nagyobb gazdasági biztonságot nyújthat számunkra, de késlelteti a fontosabb életeseményeket is (például az esküvőnket). Ezáltal az ezredfordulósok úgy érzik, hogy még mindig hiányzik valami, ami igazi felnőtté teszi őket.
A felnőttkorral járó feladatok elvégzéséért folytatott küzdelem nem fog egyhamar megszűnni. Az ezredfordulósoknak készen kell érezniük magukat arra, hogy megtegyék a következő lépéseket az életükben, de a gazdasági bizonytalanság és a széleskörű politikai felfordulás légkörében nem fognak egyhamar sietni ezzel.