Miért tűnik úgy, hogy az avokádónak mindig szezonja van?
Amíg a Super Bowlra készülünk, a profiktól bivalyszárnyas tippeket kaptunk, és alternatív nachókat tervezünk. Lehet, hogy még a kókuszos garnélarákot is “feldobjuk”. Idén azonban a Super Bowl guacamole 10 kilós molcajete-je a szokásosnál is többe fog kerülni. Most hallottuk a pletykákat az avokádó árának 10 százalékos emelkedéséről, amit a Floridát és Észak-Mexikót sújtó termésbefagyás váltott ki.
Amíg ott ültünk dühösen, elgondolkodtunk: Mióta lett elidegeníthetetlen jogunk friss guacamole-t enni a tél közepén? Az 1980-as években, amikor Kaliforniában nőttem fel, az avokádó őshonos volt, de még mindig drága: 2 dollár volt a darabja, ami ma majdnem 5 dollárnak felel meg. Manapság azonban az avokádó annyira olcsó és mindennapos, hogy szinte bármilyen Subway szendvicsre rácsaphatom, amit csak akarok. Mióta vált az avokádó szezonális/regionális csemegéből egész éves nemzeti alapanyaggá?
A globalizáció, a kereskedelmi csoportok és az egészségmániások miatt. A NAFTA 1994-es ratifikálása megnyitotta az utat a Mexikóból érkező import növekedése előtt, ahol az avokádót valóban egész évben termesztik. Kezdetben a protekcionista csoportok azzal érveltek, hogy a mexikói avokádó behozatala veszélyes lárváknak tenne ki minket, amelyek kifosztanák Kalifornia mezőgazdasági iparát, de 1997-ben az USDA közbelépett, és engedélyezte a korlátozott mexikói importot, csak télen északkeletre. Az indoklás szerint a hideg időjárás elpusztítja a lárvákat, így Kalifornia termése biztonságban marad. Az USDA döntése vízválasztó pillanat volt, mivel egy jelentős új piacot nyitott meg a lelkes avokádófogyasztók előtt olyan hónapokban, amikor az avokádó nagyrészt nem volt elérhető (vagy nagyon drága).
Ahelyett, hogy az importált avokádó beáramlása miatt nyafogtak volna, a 2000-es évek elején a kaliforniai avokádótermelők összefogtak az importőrökkel, és jobban megszervezték magukat. 2002-ben a Haas Avocado Board megalakulásával a termelők és a forgalmazók egy fórumot kaptak, hogy egy fedél alatt koordinálják az országos forgalmazást. Ez az egész éves avokádóellátást jelentette. Míg a kaliforniai termesztési szezon körülbelül februártól szeptemberig tart (a nyári csúcstermeléssel), a mexikói termés egész évben meglehetősen egyenletes, és körülbelül 3:1 arányban múlja felül a kaliforniai termést. Ezenkívül kapunk nyári kiegészítést Peruból, téli kiegészítést Chiléből és a Dominikai Köztársaságból, valamint alkalmanként segítséget Új-Zélandról.
A tanács nemcsak az import mennyiségét koordinálja, hanem a marketing taktikákat is ösztönzi, és nyomon követi a vásárlási szokásokat. Például rájöttek, hogy szeretjük az olyan szupermarketek kirakatát, ahol az avokádót a paradicsom mellé rakják, és hogy nem szeretjük, ha az avokádót egyenként zsugorfóliázzák (mert nehéz ellenőrizni az érettségét). A kereslet növelésére való összpontosítás fontos, mert az avokádó iránti megnövekedett amerikai étvágy arra ösztönözte a forgalmazókat, hogy több terméket keressenek.
Elérkeznek az egészséges diófélék. 2012-ben a szuperételek amerikai megszállottsága és a “jó zsírok” és a “rossz zsírok” viszonylag új fogalma szupersztárrá tette az avokádót. Az avokádó iránti kereslet 2012-ben 34 százalékkal ugrott meg, 2013-ban pedig újabb 10 százalékos keresletnövekedés várható.
Az avokádóból jelenleg évente körülbelül 1,65 milliárd fontot eszünk, és az Úr segítsen, ha nem tudod megadni a Super Bowl guacamolémat. Vicces, hogy az avokádóipar egy hiánypótló piacból jelentős nemzeti beszállítóvá nőtte ki magát, mégis ki van téve az anyatermészet szeszélyeinek. Az idei évre tervezett áremelkedés a tavalyi furcsa időjárási viszonyok nyomán következik be, amelyek miatt az avokádó golflabda méretűre zsugorodott. De még ha a globalizáció és a kereskedelmi csoportok nem is tudják megváltoztatni az időjárást, a friss avokádóra mindenképpen rászoktattak minket. Mert mi az alternatíva? A tortilla chipsem többre való, mint egy 1980-as évekbeli Super Bowl nachos önmagában.