Mi az örökbefogadás?
Kérdés: “
Válasz: Mi az örökbefogadás? Az örökbefogadás egy eretnek teológia, amely azt állítja, hogy Jézus Isten örökbefogadott Fia volt. Az örökbefogadásizmus azt tanítja, hogy Jézus bűntelen élete miatt Isten kiválasztotta és örökbe fogadta Őt. Az örökbefogadásizmus dinamikus monarchianizmus néven is ismert; az egyház a második században eretnekségnek nyilvánította. A Szentírás világossá teszi, hogy az örökbefogadásizmus nem igaz. Jézus Krisztust nem örökbe fogadták, hanem “nemzett” (János 3:16, KJV).
Az adopcionizmus azt állítja, hogy Jézus az örökbefogadása előtt egyszerű ember volt, bár bűntelen. Bibliai szempontból azonban tudjuk, hogy minden ember Ádám átka alatt áll, és nincsenek bűntelen emberek (Róma 5:12-14). Továbbá, senki sem igazulhat meg a törvény cselekedetei által (Róma 3:19-20). Jézus bűntelen volt (2Korinthus 5:20-21), de ez azért volt így, mert nem csak ember volt, hanem teljes mértékben Isten is (János 1:1, 14). Krisztus preegzisztenciája, a Jézusra alkalmazott címek és az Őt ért imádat mind az Úr isteni természetéről tanúskodnak.”
Az adoptionizmus már János evangéliumának első szavaiban megcáfolódik. János Jézust “Isten Igéjével” teszi egyenlővé, és azt mondja, hogy Jézus “kezdetben volt Istennél”. Valójában “általa lett minden”, és “őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága” (János 1:1-5). Ezeket a kijelentéseket nem egy bűntelen, Isten által elfogadott emberről teszi az ember. Továbbá János rámutat arra, hogy Keresztelő János azért lett elküldve, hogy tanúságot tegyen a világosságról (14. vers). Ha Jézus egyszerűen csak egy jó ember lett volna, akinek jótettei felkeltették Isten figyelmét, és kiérdemelte Isten szeretetét, Keresztelő János szerepe értelmetlen lenne. Az Ószövetségben található próféciáknak, amelyek előrevetítik Jézus szűzi születését (Ézsaiás 7:14), keresztre feszítését (22. zsoltár) és engesztelő áldozatát (Ézsaiás 53:5, 12), semmi értelme nem lenne, ha Isten egyszerűen “észrevette”, hogy Jézus bűntelen, és utólag elfogadta őt.”
Végül János azt mondja: “Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk az ő dicsőségét, az egyszülött Fiú dicsőségét, aki az Atyától jött, teljes kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14). Az “egy és egyetlen Fiú” kifejezést néhány más fordításban “egyszülött Fiúnak” fordítják. Ennek lényege, hogy Jézus az egyetlen a maga nemében: Ő egyedülállóan Isten Fia, az egyetlen, aki osztozik Istennel azonos isteni természetben. Az Ige “testté lett”, tehát nyilvánvalóan létezett már az emberré válása előtt is. Jézus Isten egyetlen Fia volt, mielőtt a földre jött volna. A hívők Isten családjába lettek örökbe fogadva (Efézus 1:5), de Jézus mindig is Isten egyedülálló Fia volt.