Mi az az apodizáció?
Az apodizálás nem éppen vadonatúj technológia, de az elmúlt években nagy lendületet vett, és a nagy gyártók új objektíveket adtak ki, amelyek a divatos szűrőket használják. Az apodizálás egy viszonylag egyszerű ötlet, amely anélkül működik, hogy túl sok technológia állna mögötte. Az ilyen optikák hatásait és lehetséges hátrányait azonban nehéz megmagyarázni. Alapvetően az egész a jó bokeh érdekében történik.
Mi az apodizációs szűrő?
A legegyszerűbben fogalmazva, az apodizációs szűrő egy radiális fokozatú semleges sűrűségű szűrő, és általában homorú. Laikus nyelven ez azt jelenti, hogy a szűrő legközepén világos, és a szélek felé haladva fokozatosan sötétedik. Az optikai kialakításban elrejtve is megtalálható. Ez nem egyszerűen egy újabb szűrő, amelyet rácsaphatsz az objektíved elejére, és kész. Ez azt jelenti, hogy egy jól megtervezett objektívben az elemnek nem szabad hatással lennie az általános képminőségre – a képei továbbra is tűélesek lesznek -, bár befolyásolja az objektív fénygyűjtő képességét.
A gyártók megértik, hogy a rekesznyílás és a tényleges fényáteresztés közötti eltérés zavaró lehet, ezért sokan választanak egyfajta dupla rekeszgyűrűt, két számsorral. Az egyik a fizikai rekesznyílás. Az apodizációs szűrő használata nem befolyásolja ezt a számot, így egy f/2-es objektív még mindig f/2-es objektív, különösen a mélységélesség kiszámításakor. A másik számsorozat a T-stop, vagyis az átviteli fék. A videós/filmes alkalmazásokban gyakrabban előforduló T-stop az objektív tényleges áteresztőképességére utal, és az expozíció kiszámításához használják. Érdekes érdekesség, hogy mivel az apodizációs szűrő az objektív szélei felé a leghatékonyabb, ha kisebbre állítjuk, az f-stop és a T-stop közötti különbség csökken, és bizonyos esetekben el is tűnik.
Ha apodizációs objektív keresését szeretné elkezdeni, tudnia kell, hogy többféle kifejezés létezik, hasonlóan ahhoz, ahogyan a képstabilizátoroknak és az autofókuszmotoroknak is különböző nevei vannak. Szerencsére a cégek egyenesen nyilatkoznak arról, hogy objektívjeik használnak-e apodizációs szűrőt, bár a Sony és a Venus Optics a Smooth Trans Focus vagy STF kifejezést választja, míg a Fujifilm az egyszerű “APD” megnevezést használja. A Canon is bejelentette a Defocus Smoothing, vagy DS objektív fejlesztését, ami feltételezésem szerint ezen a ponton apodizációs elemre utal, bár a hivatalos bevezetésig nem lehetünk 100%-ig biztosak benne. Alapvetően végezzen kutatást, és vegye figyelembe, hogy egyes gyártók ugyanazt az objektívet apodizációs elemmel és anélkül is gyártják.
A hatás
Mi is pontosan a jobb bokeh? Remek kérdés, bár szerintem ha a simább és kerekebbre mentél, a legtöbb fotós egyetértene. A szabványos optikák áldozatul eshetnek a nemkívánatos hibáknak az általuk megjelenített bokeh-ben. A macskaszem bokeh, a hagymakarikák és a poligonális bokeh jó példák erre. Az apodizációs szűrők a megfelelő optikával kombinálva számos ilyen problémát korrigálhatnak. Mivel a szűrő a szélek felé haladva sötétedik, lágyítja a bokeh széleit. Sok esetben ez azt eredményezi, hogy a bokeh “gömbök” lassan elhalványulnak, és mivel a szűrő kör alakú, segíthet abban, hogy a bokeh kör alakú maradjon.
Ha egy szabványos bokeh-vel rendelkező objektívre néz, akkor a bokeh körökön kemény éle lesz. Ezek a körök sem mindig körök. Néha egy objektív ovális alakzatokat produkál, vagy tisztán kivehetőek a rekeszlapok, ha lehalkítod. Az apodizálás ezt megváltoztatja, jóban-rosszban. Néha egy objektív határozott megjelenése és bokehje vonzó lehet. Például az úgynevezett cat-eye bokeh a keret szélei körül azt jelentheti, hogy az objektív kavargó hatást kelt a szélek körül a fókuszon kívüli területeken, és egyes fotósok számára ez lehet a kívánt megjelenés. Az apodizációnak sajátos megjelenése van, amelyet egyesek szeretnek, mások pedig utálnak.
A bokeh rendkívül simává válik, ha apodizációs elemet használnak. A bokeh a kép fókuszon kívüli elemeiről szól, és a simább bokeh-t általában jobbnak tartják. Ez a célja az apodizálásnak, és ez nagyon sikeres. A fókuszon kívül eső pontszerű fényforrások lassan elhalványulnak a középpontjukból, ami megfelel az apodizációs szűrő megjelenésének. Minden másnál csak sima elmosódássá válik, különösen a távoli háttereknél. Szép és nem zavaró, nagyon hasznos, ha kizárólag a témára szeretné felhívni a figyelmet. Ez teszi vonzóvá az apodizációs objektíveket a portréfotózáshoz, mert biztosítják, hogy a fotók kiemelik az egyént a képen, és csökkentik az előtér- vagy háttérelemek hatását.
A piacon ma néhány olyan lehetőség van, amely apodizációs technológiával rendelkezik. A Sony az FE 100mm f/2,8 STF GM OSS 100mm f/2,8 STF GM OSS-t a full-frame E-mount fényképezőgépekhez kínálja, ahol teljes autofókusz támogatással rendelkezik. A Sony A-bajonettes fotósok a 135mm f/2.8 STF-et vehetik kézi fókuszú kialakítással és érdekes módon két rekesznyílással. A Fujifilm az XF 56mm f/1.2 R objektívjét APD változatban kínálja, a DSLR-rajongók számára pedig a Venus Optics a Laowa 105mm f/2 Smooth Trans Focus objektívvel a Canon EF, a Nikon F, a Pentax K és a Sony A modellekhez.