Milyen érzés Covid-agyköddel élni
Varsha Bansal, a dzsaipuri kortárs táncos és oktató magabiztosnak és optimistának szokta magát jellemezni. Ez még azelőtt volt, hogy novemberben elkapta a Covid-19-et.
“Olyan, mintha létezne egy előtte és egy utána verziója önmagamnak” – mondta.
Most reménytelennek és bizonytalannak írja le magát, nagyrészt a vírus elleni háromhetes küzdelem után hátrahagyott agyköd miatt. “Nehezen tudok koncentrálni és emlékezni dolgokra. Csökkent a képességem az információk felfogására és feldolgozására” – mondta a 25 éves lány.
Képtelen úgy megjegyezni a koreográfiákat, mint korábban, ezért Bansal 10 nap után kilépett a New York-i Martha Graham Dance Company neves táncosának hathetes virtuális tánctanfolyamáról.
Maga már nem tart órákat, és a közösségi médiában sem népszerűsíti többé a munkáját. “Úgy érzem, hogy ártok a karrieremnek, és ez szomorúvá és szorongóvá tesz. Száguldoznak a gondolataim a fejemben, és nehezen alszom” – mondta Bansal.
A Covid-19 utóhatásai között tanulmányról tanulmányra megjelent a koncentrációs nehézség és a memóriazavar. Az agyköd összefoglaló kifejezést ma már a Covid-19 utáni kognitív tünetek egész sorára használják, amelyek közé tartozik a zavartság, a memóriazavar, a szédülés és a delírium.
“A Covid-19-hez kapcsolódó agyködnek nincs határozott oka. A feltételezések szerint a szervezetnek a vírusra adott elhúzódó gyulladásos válasza okozza” – mondta Dr. Pavan Pai Pavan, a mumbai Wockhardt Kórház neurológusa.
Bansal először akkor vette észre, hogy valami nincs rendben, amikor nem emlékezett arra, hogy bevette-e a Covid-19 gyógyszerét, miközben még a vírussal küzdött. Ami még ennél is aggasztóbb volt, hogy nem emlékezett arra sem, hogy mik voltak a gyógyszerek.
Az olvasás közben kezdte elfelejteni a szereplők neveit és a cselekményszálak zavarosságát. Még mindig elfelejt egyszerű ügyintézéseket, amiket el kellene intéznie, vagy hogy mit akar mondani beszéd közben, és azt mondja, hogy nehezen tudja feldolgozni a beszélgetést, ha az háromnál több ember között zajlik.
Bansal úgy döntött, hogy lassít a dolgokon, és a táncon kívül más érdeklődési körökre is koncentrál. “Megtanulok kedves lenni magamhoz. Folyamatosan emlékeztetem magam, hogy még egy szundikálás, az olvasás vagy az egészséges táplálkozás is produktív tevékenység. Ez segít abban, hogy kevésbé legyek ideges és zaklatott” – mondta.”
Hiral Shukla, 28 éves, egy PR-vezető Nagpurból, hasonlóval küzd. Miután novemberben elkapta a vírust, azt mondja, feledékeny lett, nehezen dolgozza fel az információkat, és képtelen több feladatot is elvégezni. E-maileket kell elolvasnia és újraolvasnia, hogy megértse a tartalmukat, és már csak egyetlen ügyféllel foglalkozik egyszerre, míg korábban három-négy ügyféllel zsonglőrködött.
“Meg kell kérnem az embereket, hogy lassan, egyesével beszéljenek” – mondta. “Kevésbé van kedvem találkozni az emberekkel, és nehezemre esik szemkontaktust teremteni, amikor beszélgetek velük. Kiszóló, társasági ember voltam, aki nagyszerűen tudott több feladatot is elvégezni. A munkám megköveteli tőlem, hogy ilyen legyek. Most teljesen más embernek érzem magam.”
Hogy átvészelje a napot, Shukla listákat, jegyzeteket és részletes ütemterveket készít. Meditál is, hogy megpróbálja javítani a koncentrációját.
A főnöke és a kollégái támogatják. De kényelmetlenül érzi magát, ha elmondja a főnökének, hogy nem tudja azt csinálni, amire korábban képes volt, és rosszul érzi magát, ha hibákat követ el, például elfelejt visszahívni valakit.
A szülei arra biztatják, hogy tanuljon meg vezetni, és kezdjen el olyan tevékenységeket, amelyekkel jól érzi magát.
“Az agyi ködben szenvedő betegek kezelésében szerzett tapasztalatom szerint a meditáció, az enyhe mozgás, az egészséges alvás-ébrenlét ciklus, a memóriajátékok és a rejtvények megoldása segíthet” – mondta Dr. Pai. “De ami a legfontosabb, az az állapot elfogadása, a beteg és családja, barátai és kollégái részéről. Az agyköd ismert jelenség, és az országok termelékeny lakosságát érinti. Tehát ne stigmatizáljuk.”