Minden idők 10 legrosszabb animációs filmje

Nehéz lehet listát készíteni a legrosszabb animációs filmekről, mert kérdés, hogy meddig megyünk le a nyúl üregébe. Konkrétan, a rengeteg straight-to-video kiadvány miatt a listán szereplő filmek némelyike objektíven biztosan nem tartozik a valaha készült legrosszabb animációs filmek közé. Ettől függetlenül az, hogy egy dollármilliókkal támogatott nagy hollywoodi kiadvány a pofájára esik, mindenképpen elismerést érdemel.

Íme tehát minden idők 10 legrosszabb animációs filmje, amely a legrosszabbak és a legrosszabb animációs blockbusterek egyvelegét tartalmazza.

Titanic: A legenda folytatódik

Minden idők legrosszabb animációs filmjeinek listája a Titanic: A legenda folytatódik című olasz animációs filmmel kezdődik. A meglepően hosszú két év alatt készült film nyilvánvaló kísérlet arra, hogy megpróbálja elkapni James Cameron három évvel korábban bemutatott Titanicjának dicsőségét. Mindent megtesz azért, hogy megbotránkoztassa és zavarba hozza a nézőket.

A film melléfogásai közé tartozik egy sereg beszélő állat a Titanic fedélzetén, köztük egy rappelő kutya (elnézzük, hogy ez 1912-ben játszódik, mert ez a legkisebb gondunk), sztereotip mexikói egerek, és bizarr hangszínbeli következetlenség. A szög a koporsón persze az, hogy a film egyáltalán nem hajlandó tisztelni vagy súlyt adni magának a tényleges tragédiának – amit csak súlyosbít az a tény, hogy a film készítői nem amerikaiak.

Foodfight!

A Foodfight! mindenből süt, hogy másodosztályú animációs film – az a fajta, amiről a stúdiók azt hiszik, hogy a gyerekek ettől függetlenül felfalják, annak ellenére, hogy a gyerekek általában tudják, mi a rossz. És fiam, ez a film borzalmas. Olyan színészek, mint Charlie Sheen, Chris Kattan és Hilary Duff kölcsönzik a hangjukat egy olyan filmhez, amelynek előzményei meglepően hasonlítanak a nemrég bemutatott Sausage Party-ra, a film pedig a 90-es évek közepén játszott videojátékok vágóképeire emlékeztető, borzalmas animációval, még rosszabb poénokkal és rengeteg termékmegjelenítéssel operál. A film megtekintésénél már csak az a tudat rosszabb, hogy legalább 45 millió dollárba került az elkészítése.

Mars Needs Moms

Míg a Mars Needs Moms valószínűleg nem érdemel helyet ezen a listán, ha kizárólag a kritikai visszhangról van szó (bár a Rotten Tomatoesnál elért 37%-os eredményével egy beszélgetés indokolt lehet), a költségvetéséhez viszonyított kasszasiker miatt külön említést érdemel.

Mennyire teljesített rosszul? Kolosszális, 150 millió dolláros költségvetésből végül 39 millió dollárt keresett, ami a filmtörténet egyik legnagyobb kasszabomba lett. De általánosságban is csak egy gyenge film volt, ami egy általános, érdektelen történettel és a furcsán hátborzongató 3D-s motion capture animációval készült, ami olyan filmekben volt látható, mint a Beowulf és a Polar Expressz, ami valahogy egyszerre tud élethűnek és hamisnak tűnni.

A kis pandaharcos

Ez a kis direct-to-video gyöngyszem Brazíliából származik, és nyilvánvaló kísérlet arra, hogy a DreamWorks ugyanabban az évben megjelent Kung Fu Panda című filmjét próbálja hasznosítani. A lélegzetelállítóan rossz animációval és a Kung Fu Pandából kiragadott cselekménnyel, a jó részek nélkül, A kis pandaharcos majdnem nézhető lenne a szörnyűsége miatt, ha nem lenne annyira agyzsibbasztóan unalmas.

Sir Billi

Sir Billi (az Egyesült Államokban Guardian of the Highlands címmel) Sean Connery utolsó színészi szerepe, ami elgondolkodtató, vajon ez a film volt-e az, ami a végsőkig taszította. A történet egy gördeszkás állatorvost követ, aki Bessie Boo, a hód megmentésére indul. A film borzalmas animációjához szörnyen unalmas történet társul.

“Még Sean Connery hangi jelenléte sem képes érdekessé tenni ezt az unalmas, durván animált, zavarba ejtően kitalált rajzfilmet, amely sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek nem fog tetszeni” – írja Peter Bradshaw, a Guardian munkatársa.

Norm of the North

A Lionsgate animációs részlegének újabb epikus melléfogása, a Norm of the North animációja valójában a legkisebb gond, annak ellenére, hogy meg sem közelíti a Pixar, a Disney vagy a DreamWorks szintjét. A film egy általános vállalkozás, amely úgy tűnik, mintha a Happy Feet és egy egész sor jobb, népszerűbb animációs film malacperselyét próbálnák meglovagolni.

A film egy jegesmedvét követ, aki New Yorkba utazik, hogy megakadályozzon egy önző fejlesztőt abban, hogy az Északi-sarkvidéken fejlesszen. Ja igen, és ne feledkezzünk meg Rob Schneider hangi adottságairól vagy arról, hogy a filmben twerkelés is van.

Fura varázslat

A Furcsa varázslat egyike azoknak a filmeknek, amelyek megérdemlik, hogy ezen a listán szerepeljenek, mert a potenciál olyan nagy volt, a végeredmény pedig olyan középszerű. A lista messze legjobban kinéző animációjával (hacsak nem a Mars Needs Moms CGI motion capture-je a kedvenced), a film problémái inkább a nevetséges, de sablonos cselekményhez, a híres popdalokhoz a zenei jelenetekben, és a nevetés hiányához kapcsolódnak, ami elég fontos, mivel a gyerekeknek szól. A Strange Magic George Lucas szenvedélyes projektje, aki a történetet írta és társszerzője volt, újabb bizonyíték arra, hogy Lucas egykori varázsereje már rég elszállt.

Get Squirrely

A Get Squirrely annak ellenére sem kapott amerikai forgalmazást, hogy olyan szinkronszínészek játszanak benne, mint Will Forte, John Cleese és John Leguizamo. Ez már önmagában is elmondja, hogy mennyire romlott ennek a filmnek a híre. Szörnyű, kvázi hátborzongató animációval és egy általános történettel egy mókusról, aki egy óriási diógyár kirablását tervezi, a filmmel kapcsolatban minden arról árulkodik, hogy te és a gyerekeid 10 percen belül el fogtok aludni – és ez valószínűleg jobb is lesz.

9. Cápamese

Hiszed vagy sem, volt idő, amikor a Pixar volt szó szerint az egyetlen stúdió, amelyik félig-meddig nézhető animációs filmeket készített. A 2004-es Cápamese gyanúsan közel került a mozikba a Pixar Némó nyomában című filmjéhez, amely nagyjából ugyanazt a témát dolgozta fel: “beszélő halak egy nagyszabású kalandban”. A DreamWorks szerencsétlenségére elfelejtett egy lebilincselő történetet létrehozni, így a film az örökkévalóságig a 35%-os Rotten Tomatoes pontszámában vergődik.

A Disney bármelyik straight-to-video folytatása

Régebben, mielőtt a folytatások és rebootok divatba jöttek volna a kasszasikereknél, a Disney-nek az volt a csúnya szokása, hogy a legkedveltebb animációs filmjeikből, az eredetihez képest töredéknyi erőfeszítéssel, egyenesen a videóba kerülő folytatásokat adtak ki. Ennek a stratégiának köszönhetjük a Tarzan, Az oroszlánkirály, A kis hableány, A szépség és a szörnyeteg, Lady és a csavargó, Pán Péter, Hamupipőke, A Notre Dame-i púpos és még sok más film folytatását. Az egyetlen probléma: ezek a filmek mindegyike nyilvánvalóan borzalmas volt, és alig voltak többek, mint a Disney nyilvánvaló pénzbehajtásainak sorozata.

Kiegészítő tudósítás: Nick Cannata-Bowman.

Check out Entertainment Cheat Sheet on Facebook!