Mit tegyünk, ha a szorongás a semmiből tör ránk

A szorongás trükkös élmény. Néha egyértelmű, hogy miért érezzük ezeket a kellemetlen érzéseket a gyomrunk tájékán, a szívdobogást vagy az izzadó tenyereket. Talán egy családtagunk már régóta nem telefonált, és aggódunk érte. Közeleg egy vizsga, és rettegünk tőle. Vagy el kellene mennünk egy buliba, és elvegyülnünk az emberek között, pedig egyáltalán nincs kedvünk hozzá. De máskor a szorongás a semmiből is ránk törhet.

Nyilvánvaló ok nélkül, a jó közérzetből egészen intenzív szorongássá válhatunk. Ebben a bejegyzésben bemutatjuk az alapokat, hogy miért történik ez, és mi az első lépés, amit megtehetünk, hogy visszafordítsuk a helyzetet.

Az első dolog, amit tudnunk kell, a következő: A szorongás egy beépített reakció, és azért van, hogy biztonságban tartson minket. Az evolúció nagyon jó okkal fejlesztette ki az emberi agyat úgy, hogy bármelyik pillanatban, amikor fenyegetve érezzük magunkat, stresszt és szorongást váltson ki – ez tart minket életben.

Ez a veleszületett reakció sajnos rosszul is elsülhet. És pontosan ez történik, amikor hirtelen a semmiből szorongani kezdünk. Ezt kiválthatja egy fejünkbe pattanó gondolat, egy elfojtott emlék vagy apró stresszorok kombinációja, amelyek együttesen váltják ki a szorongást. Lehet, hogy észre sem vesszük őket – de a tudatalattinkat ez nem érdekli. Még mindig képes felfogni őket, és beindítani veleszületett veszélyriasztásunkat.

Mit ne tegyünk

Az a csábító ilyenkor, hogy elkezdjünk azon gondolkodni, honnan jöttek ezek az érzések. Szükségét érezzük annak, hogy elemezzük, mi történt, és kitaláljuk, miért érezzük magunkat most szorongónak. De a rövid elemzés helyett általában a következő történik: Aggódni kezdünk, hogy ezek az érzések vissza fognak-e térni. Elkezdjük újra és újra végiggondolni a lehetséges kiváltó okokat. És elkezdünk nagyon figyelni minden olyan testi jelre, ami azt jelentheti, hogy a szorongás újra előjön.

Sajnos mindezek a dolgok csak rontanak a szorongáson. Az analizálás – a legtöbbször – rossz ötlet. A szorongás összetett élmény, és valószínűleg nem fogjuk tudni megtalálni a forrását. Inkább még szerencsétlenebbé tesszük magunkat, ha tovább rágódunk azon, hogy honnan jöttek ezek az érzések. És még ha elég szerencsések vagyunk is ahhoz, hogy rájöjjünk, honnan származik a szorongás, az érzéseink nem tűnnek el csak azért, mert ismerjük a forrásukat.

Mit kellene tenned helyette

Most itt kezd érdekes lenni. Ha létezne valami varázslatos trükk, amivel percek alatt szorongásból teljesen nyugodtá válhatsz, valószínűleg már hallottál volna róla. De ez a trükk nem létezik. Abban a pillanatban, amikor szorongunk anélkül, hogy tudnánk, miért, nem sok mindent tehetünk ezekkel az érzésekkel.

Ezért az Elfogadás és Elkötelezettség-terápia (ACT) nevű terápia éppen az ellenkezőjét tanítja nekünk annak, hogy megpróbálunk megszabadulni ezektől az érzésektől – elfogadjuk őket. Ez egy viszonylag új, de jól kutatott terápiás megközelítés, amely ígéretes eredményeket mutat. És az egyik legfontosabb stratégia, amit megtanít nekünk, hogy hogyan fogadjuk el a szorongó érzéseket ahelyett, hogy harcolnánk ellenük.

Elsőre ez valóban kontraintuitív tanácsnak tűnik. Ha engedünk az érzésnek, nem fog örökre itt maradni? De az elfogadás nem ugyanaz, mint a behódolás.

Az elfogadás nem ugyanaz, mint a behódolás.

A behódolás azt jelenti, hogy abbahagyjuk a próbálkozást. Azt jelenti, hogy feladni. Olyan, mintha azt mondanánk: “Nincs értelme tovább próbálkozni, most már mindig így fogom érezni magam”. Az elfogadás ezzel szemben egyszerűen azt jelenti, hogy elismerjük, hogy az érzés most is ott van, és puszta akaraterővel nem tudjuk eltüntetni. Az elfogadás azt jelenti, hogy megértjük, hogy ezeket az érzéseket nem tudjuk erőszakkal elűzni. Ez olyan, mintha azt mondanánk: “Ezek az érzések most itt vannak. Elfogadom, hogy itt vannak”. És ez a fajta elfogadás az első lépés ahhoz, hogy visszavegyük az irányítást fölötte.”

Az elfogadás azt jelenti, hogy megértjük, hogy nem tudjuk ezeket az érzéseket elerőszakolni.”

Magukat az érzéseket még mindig nem fogjuk tudni irányítani. De mivel felhagyunk azzal, hogy megpróbáljuk irányítani az érzéseinket, visszanyerjük az irányítást az életünk felett. Ahelyett, hogy harcolnánk a szorongás ellen, vagy menekülnénk előle, ezután szabadabban tudunk reagálni rá. És ezért – paradox módon – ezeknek az érzéseknek az elfogadása a hatékony változás alapja.”

A végén egy figyelmeztetéssel hagyjuk abba. Természetesen ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. A valódi elfogadáshoz gyakorlásra van szükség. De megtanulható.