Mogyoróvajfóbia – Arachibutyrofóbia

Az elme összetett dolog; az ember még nem érti teljesen a bonyodalmait. Sok furcsa és furcsán hangzó fóbia van a világon, és némelyik valóban létezik. Hallottál már a Lunafóbiáról – a holdfénytől való félelemről, a Pupafóbiáról – a báboktól való extrém félelemről vagy a Binifóbiáról – az ikrektől való félelemről? Hasonlóképpen létezik a szájpadlásra tapadó mogyoróvajtól való félelem is, amelyet arachibutyrofóbiának neveznek. Ebben az útmutatóban megvizsgálunk mindent, amit erről az összetett és furcsa félelemről tudni kell.

Mi az arachibutyrofóbia?

Az arachibutrofóbia szó a lengyel földimogyoró-arachidowe, a görög vaj-vutyro és a félelmet vagy ellenszenvet jelentő phobos/fovos szavak kombinációja. Így az arachibutrofóbia kifejezés a mogyoróvajtól való félelmet jelenti. Tágabb összefüggésben ez a félelem a fulladástól való félelemmel vagy a szájpadlásra tapadó ételtől való félelemmel hozható összefüggésbe. Egyesek szerint ezt a félelmet Charles M. Schulz rajzoló találta ki fiktív vagy humoros módon a Peanuts című képregényében. Ez a fóbia azonban valóban létezik, és vannak emberek, akik szenvednek tőle.

Mogyoróvajas és lekváros szendvicsek – egy amerikai alapétel

A mogyoróvajas és lekváros (PB&J) szendvicsek a második világháború alatt váltak híressé, amikor a katonáknak ezt az ételt adták a teljes értékű táplálkozás érdekében. Mára ez az étel az amerikaiak klasszikusává vált; az országban iskolás gyerekek milliói visznek magukkal PB&J szendvicset ebédre. Becslések szerint egy átlagos amerikai iskolás gyerek körülbelül 1500 PB&J szendvicset eszik meg, mire leérettségizik. A legjobb az egészben az, hogy ez az amerikai alapétel a nap bármely szakában fogyasztható; a gazdag, krémes vagy darabos mogyoróvaj rengeteg tápanyagot biztosít, míg a zselé ízt kölcsönöz. Számos változata létezik ennek az ételnek – egyesek még az apróra vágott banánt is szeretik ebben a kombóban.

Mi okozza a szájpadlásra tapadó mogyoróvajtól való félelmet?

Az orvosok nem tudják, hogy pontosan mi okozza a fóbiát – csupán arról van szó, hogy amit sokan közülünk természetesnek vesznek, azt a fóbiás el sem tudja képzelni, hogy megtegye. Sok pszichiáter ma már úgy véli, hogy sok félelemhez hasonlóan a mogyoróvaj szájpadlásra tapadásától való félelem is idővel megtanulható. A fóbiás elméjében állandóan összekapcsolódik a mogyoróvajevés és a félelem, szorongás, feszültség stb. érzése. Ez az asszociáció általi kondicionálásból eredhet. Lehet, hogy valamikor már fuldoklott a mogyoróvajtól, vagy láthatott valakit fuldokolni tőle. A mogyoróvaj ragadós, és nehéz eltávolítani a szájból. Ez néha hányingerhez vagy hányáshoz vezethet. Egy ilyen tapasztalat állandó félelemhez vezethet a mogyoróvaj fogyasztásától. A gyermekkorban történt traumatikus események is összefüggésbe hozhatók ezzel a félelemmel.

Arachibutyrofóbia tünetei

Fizikai tünetek

• Izzadás
• Palpitáció
• remegő kezek vagy beszéd
• Légszomj és szorító érzés a mellkasban
• Szédülés. vagy szédülés
• Süllyedő érzés a gyomorban
• Fájó/gumiszerű térdek
• Émelygés
• Homályos látás

Lelki tünetek

A következő lelki tüneteket is tapasztalhatja:

• Képtelen tisztán gondolkodni
• A bénultság érzése
• Katasztrofikus gondolatok, mint “megfulladok, hányni fogok, zavarba hozom vagy becsapom magam, vagy meg fogok halni”.

Ezek a tünetek végleg elfordíthatják a személyt a mogyoróvajtól. Mondanom sem kell, hogy nem mindenki fogja megérteni őt, és ez nevetség tárgyává teheti őt.

Az arachibutrofóbia kezelése

A kognitív viselkedésterápia a leggyakoribb kezelési módja ennek a fóbiának – segít a fóbiásnak azonosítani a valós és valótlan gondolati mintákat. A betegek expozíciós terápiát is igénybe vehetnek, amely megtanítja a fokozatos érzéketlenné válást a félelmetes ingerre – ebben az esetben a mogyoróvaj evésére. Megpróbálkozhatunk stresszkezelési technikákkal is, amelyek közé tartozik a pozitív vizualizáció, a meditáció és a relaxáció.

A csoportterápia egy másik nagyszerű lehetőség a mogyoróvajtól való félelem leküzdésére – egy csoportban kevésbé érzi magát elszigeteltnek az ember, és támogatást és megküzdési technikákat kínál. Ez egyúttal egy hely a szociális készségek elsajátítására és gyakorlására is.

Az arachibutyrofóbia egyéb terápiái közé tartozik az NLP vagy neurolingvisztikus programozás, a szemmozgás deszenzitizáció és újrafeldolgozás, a jóga és a meditáció, a gyógynövény-kiegészítők és a testmunka vagy masszázsterápia.

A szélsőséges esetekre gyógyszerek széles választéka is rendelkezésre áll, beleértve az SSRI (szelektív szerotoninfelvétel-gátlók) és a nyugtatókat. Ezeket azonban a mellékhatások miatt csak végső esetben szabad alkalmazni.

A fóbia esetében a multidiszciplináris megközelítés a leghatékonyabb – az egyén pszichoterápiába kezdhet, bekapcsolódhat egy mozgásprogramba, beiratkozhat egy támogató csoportba, és korlátozhatja a koffeinbevitelt. Végső soron az egyénen múlik, hogy jelentős életmódbeli változtatásokat hajtson végre a gyógyulás elősegítése érdekében.