Motiváció és érzelem/Book/2018/Anorexia nervosa és az intrinzik motiváció
HajtáselméletSzerkesztés
Az emberi hajtás két jelentős elmélete Sigmund Freud és Clarke Hull neves pszichológusoktól származik. Mindkét elmélet arra a témára összpontosít, hogy az emberi viselkedés a késztetés – vagy motiváció – eredménye, mégis van néhány markáns különbség, mint például az, hogy mi indítja el a késztetést. Hull elmélete abban különbözik Freudétól, hogy több zavar is kiválthatja, mint például a szomjúság, az éhség, a fájdalom elkerülése és a szex, míg Freud szerint az embernek két központi késztetése van, amelyek a szex és az agresszió. Mivel a szex és az agresszió nem tűnhet relevánsnak az evészavarok motivációja szempontjából, meg kell jegyezni, hogy Freud elmélete tovább ágazott a tipikus emberre jellemzőbb késztetésekre. (Ryan & Deci, 2000). Mind Freud, mind Hull drive-elmélete azt az elképzelést támasztja alá, hogy egy szükséglet hiánya, legyen az pszichológiai vagy fiziológiai, annyira kellemetlenné válik a személy számára, hogy valamit tennie kell a feszültség enyhítésére, hogy az egyensúly vagy a homeosztázis érzését érezze (Weiner, 1996). A homeosztatikus zavar olyan fiziológiai egyensúlyhiányos állapot, amely olyan késztetéseket motivál, mint például az evés, amikor valaki éhes, és a megállás, amikor jóllakott (Atkinson, 1964).
Az AN-ban szenvedő egyén számára az éhség és a jóllakottság közötti finom határvonal hihetetlenül elmosódhat, mivel a rendellenesség egyik legelterjedtebb és központi tünete a táplálékbevitel korlátozása. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy az AN-ben szenvedők a jóllakottság és a teltség igen torz felfogásával rendelkeznek, különösen az étkezések körül (Garfinkel, 2009). Az ehhez hasonló megállapítások inkább Hull elmélete felé hajlanak, miszerint az anorexiában szenvedő egyén elutasíthatja az éhségérzetet, a jövőben azonban annyira hozzászokik, hogy automatikusan kevesebbet eszik. Freud elmélete azonban még mindig kiemeli a belső egyensúlytalanságok enyhítésének fontosságát, amelyek akár fiziológiai, akár pszichológiai szempontból kellemetlenséget okozhatnak. Clark Hull késztetéscsökkentési elméletét tovább vizsgálva nyilvánvaló, hogy szerinte a késztetés teljesen befolyásolja a viselkedést, ami gyakran a viselkedés megtanulásához vezet. Úgy tűnik, hogy azok a hatások, amelyek rendellenes viselkedésre késztetik az embert, többnyire intrinzikális késztetésekből erednek, de vannak extrinsikus következményei, amelyek gyakran negatívak (lásd az 1. táblázatot). Az 1. táblázatban látható intrinzik motivációk következményei közé tartozhat a rendkívül alacsony testsúly, a szélsőséges éhségérzet, az ételre és a diétára összpontosított figyelem, valamint a szociális elszigeteltség, amely a testsúlycsökkentés kiterjedt követéséből adódhat. Talán a pszichológiai motivációnak ez a fiziológiai érzésekkel párosuló kombinációja az, ami miatt az AN olyan veszélyes és nehezen kezelhető lehet.
| Intrinsic motivation | AN viselkedés/tünet |
|---|---|
| Self-kontroll | A táplálékbevitel korlátozása |
| Teljesítmény | Súlycsökkentés, ha azt szociálisan nehéznek tartják |
| Self-önbizalom | Az érzés, hogy a fogyás növeli az önbizalmukat.megbecsülése |
| Elégedettség egy feladatban | Öröm vagy büszkeség érzése, hogy képes kontrollálni magát |
| Keresés a jobb testsúlyra egészség | Az egészség javulásának érzékelése a fogyás folytatásával |
| Teljesítés | Minden egyes cél elérése, amit az AN-ben szenvedő egyén elér, az ilyen célok teljesítése a beteljesülés erős érzését generálja |
Önmeghatározás elméletSzerkesztés
Az önmeghatározás elmélet középpontjában a belső motivációink előnyös módon történő táplálása áll, hogy a személyes teljesítés érzését hozzuk létre. A három alapvető vágy, amely az önmeghatározási modellből ered, az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás (Ryan & Deci, 2000). E 3 szempont és az AN közötti kapcsolatot az 5. ábra szemlélteti, és az alábbiakban tovább magyarázza.
AutonómiaSzerkesztés
“Külső kontrolltól vagy befolyástól való szabadság; függetlenség”. (Ryan & Deci, 2000). Az autonómia az önmeghatározás elméletén belül az egyik legerősebb tényező, amely hozzájárul az emberi viselkedéshez. Az autonómia az anorexián belül kétszeresen is fontos, tekintve, hogy a rendellenesség erősen kapcsolódik az önmagunk feletti kontrollhoz (Cameron, 1985). Motivációs szempontból az autonómia erősen intrinzik, mivel ha egyszer elnyerte, az önmegvalósítás és a büszkeség érzését keltheti. Az anorexiában szenvedő személy számos okból elérheti az autonómiát, beleértve a diétás szabályok kialakítását, az éhségjelzésekkel való szembeszegülés/követés és a túlzott testmozgás választását. Az autonómia elvesztése azonban nagy pszichés zavarokat okozhat, különösen az AN-val küzdőknél. Ezek a zavarok a kontrollvesztés mély érzéséből erednek, mint például egy diétás szabály véletlen megszegése, esztelen evés vagy hízás az erőfeszítések ellenére. Továbbá az AN egyik veszélyes aspektusa, amely az autonómiából fakad, a gyógyulással szembeni dac, például a visszahízás, a kezelés követésének vagy a segítségkérés megtagadása, amikor arra szükség van (Bruch, 1974).
KompetenciaSzerkesztés
“Az a képesség, hogy valamit sikeresen vagy hatékonyan tegyünk”. (Ryan & Deci, 2000). A kompetencia arra a képességre utal, hogy képesek vagyunk valamit jól és/vagy könnyedén elvégezni. Az AN-ban a kompetencia az ideális testalkattal kapcsolatos társadalmi elvárásokban és annak elérésében nyilvánul meg. A fogyást gyakran a személyes siker, a végső akaraterő és a kontroll szimbólumának tekintik, mind a történelem során, mind a mai társadalomban (Wright, O’Flynn, & Macdonald, 2006). A fogyásban elért eredmények mögött álló gondolat nagy része abból a felfogásból ered, hogy a fogyás és a súly megtartása nagyon nehéz; ezt a felfogást a diéta- és egészségipar népszerűsíti. Az étkezési zavarokon belül a versengés hasonlóképpen a kompetencia érzetét kelti, mivel arra készteti az egyént, hogy jobb legyen, vagy esetleg többet fogyjon, mint valaki más, hogy felsőbbrendűnek érezze magát, különösen figyelembe véve, hogy a szenvedők gyakran nagyon alsóbbrendűnek és önbizalomhiányosnak érzik magukat (Bers & Quinlan,1992). A kisebbrendűségi érzés az egyik legerősebb hajtóerő az AN-ben szenvedőknél, mivel arra motiválja őket, hogy vagy jobbak legyenek valaki másnál, vagy jobbak legyenek korábbi önmaguknál, például a korábbi fogyáson felül még egy kilót fogyjanak és/vagy kevesebb kalóriát fogyasszanak, mint az előző nap.
KapcsolattartásSzerkesztés
“A másokhoz való tartozás és kapcsolódás érzésének igénye”. (Ryan & Deci, 2000). A kötődés érzése rendkívül jótékony hatással van az egyén mentális jóllétére, mivel kapcsolatot jelent egy másik emberrel. A kötődés jellemzően a másokkal való pozitív kapcsolatok kialakításával és ápolásával érhető el, gyakran a közös érdekek és célok azonosítása révén. Attól függően, hogy az AN-ben szenvedő egyén milyen szintű önmeghatározással rendelkezik, a rokonságérzetük lehet káros vagy nagyon terápiás a rendellenességükkel kapcsolatban. Az evészavarban szenvedők kezelésének gyakori gyakorlata a családterápia, mivel arra ösztönzi a szenvedőket és családjukat, hogy megértsék egymást és kapcsolódjanak egymáshoz (Palazzoli,1985). A családterápia mellett a csoportterápia is gyakori az evészavarban szenvedők kezelésében, mivel lehetővé teszi az egyének számára, hogy érezzék a rokonság érzését másokkal, akik hasonló küzdelmekkel küzdenek. Ugyanez a rokonsági érzés kulcsfontosságú a felépüléshez, és gyakran ezért van az, hogy a felépülő egyéneknek egészségügyi szakemberekből, barátokból, családtagokból és egyéb támogató hatásokból álló támogató csoportjuk van (Tozzi, Sullivan, Fear, McKenzie, & Bulik, 2003).