Ne kérdezd, hogy emlékezz- Egy Alzheimer-vers

Alzheimer-vers

Az Alzheimer-kór a 6. vezető halálok az Egyesült Államokban. Az Alzheimer-kórral való foglalkozás súlyos következményekkel járhat mind a szenvedő, mind az ápoló számára. Miután idővel megbirkózott felesége romló állapotával, Owen Darnell úr írt egy megható verset, amely segít némi perspektívába helyezni a dolgokat.

Owen felesége, Esther a Columbia és a kubai Havannai Egyetemen folytatott tanulmányai után diplomát szerzett. Kognitív hanyatlása után Darnell úrnak nem volt más választása, minthogy feleségét idősek otthonában helyezze el, a rokonok legnagyobb bánatára. Hacsak nem volt már dolga egy olyan csendes gyilkossal, mint az Alzheimer-kór, a legtöbb ember nem érti, hogy a demencia bizonyos formái mennyire pusztítóak és gyengítőek lehetnek. Mr. Darnell tisztelgése lehetővé teszi számunkra, hogy a betegséget a másik oldaláról lássuk…

Ne kérd, hogy emlékezzek,
Ne próbáld megértetni velem,
Hagyj pihenni és tudd, hogy velem vagy,
Puszild meg az arcom és fogd a kezem.
Elképzelhetetlenül össze vagyok zavarodva,
Szomorú vagyok és beteg és elveszett.
Mindössze annyit tudok, hogy szükségem van rád
Hogy mindenáron velem légy.
Ne veszítsd el a türelmedet velem,
Ne szidj, ne átkozódj, ne sírj.
Nem tehetek arról, ahogy viselkedem,
nem tudok más lenni, hiába próbálok.
Ne feledd, hogy szükségem van rád,
Hogy a legjobb részem már nincs meg,
Kérlek, ne mulaszd el, hogy mellettem állj,
szeress, amíg az életem véget nem ér.
– Owen Darnell

Az Orlando Sentinel írt egy hosszabb cikket Darnell úr Alzheimer-kórról szóló verséről, amit itt találsz: A címe: “Alzheimer’s Care-giver Shares Paines, Offers Help”. A riporter (Bo Poertner a Sentinel munkatársa) megjegyezte, hogy Owen Darnell írt egy 26 oldalas könyvecskét A Room Without Doors címmel, hogy segítsen az ápolóknak megérteni az Alzheimer-kórban és a demencia más formáiban szenvedő szeretteik kezelését. (A könyvecskét nem találtuk meg, de tovább keressük.)