Nem kígyó, de vigyázz a mérges harapásával

Ha a cincérek is mérges harapással rendelkeznek, lehet, hogy egymástól függetlenül rábukkantak egy olyan stratégiára, amely sok kígyó esetében jól bevált. Ez “igazán érdekes és figyelemre méltó” lenne – mondta Shab Mohammadi, a Nebraska-Lincoln Egyetem evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a tanulmányban. Talán a végtagnélküliség egy fontos mozgatórugója a fogak által hordozott mérgek evolúciójának.

De Dr. Mohammadi azt is megjegyezte, hogy még mindig nem világos, hogy a mirigyek tartalma mennyire mérgező, vagy mennyire mérgező a rovarokra és férgekre, amelyeket a cincérek rágcsálnak. Dr. Jared és csapata még nem végeztek mélyreható kémiai elemzést a kajmánok mirigymasszáján, bár a korai tesztek szerint az tele van egy olyan fehérjével, amely a rovarok és kígyók mérgeiben is jelen van. Úgy tűnik, hogy a kajmánok szája étkezéskor nyálkától hemzseg, de a váladék makacsul viszkózusnak és nehezen kivonhatónak bizonyult, mondta Dr. Mailho-Fontana.

A kutatók azt sem tudják, hogy a jelenleg több mint 200 egyedet számláló kajmánfajok között mennyire elterjedtek a méregmirigyek (és valószínűleg sokkal több ismeretlen). Ha a járatok megtalálhatók ősi vonalakban, az azt jelezheti, hogy a caecilia az első szárazföldi gerincesek között volt, amelyek harapásaikat méreggel csipkézte meg.

Dr. Jared csapata azt tervezi, hogy még néhány példányt elcsíp, de még ha sikerül is megszerezniük őket, nem lesz könnyű dolguk.

Pár évvel ezelőtt, egy munkatársának londoni laboratóriumában tett látogatása során Marta Maria Antoniazzi, a tanulmány társszerzője, aki szintén a Butantan Intézet munkatársa, felkapott egy aprócska caeciliát, amely azonnal a kezébe mélyesztette a fogait.

“Nagyon fájt” – mondta.

És a seb meglepően sokáig tartott, amíg bezáródott. Most Dr. Antoniazzi azon tűnődik, vajon nem volt-e akaratlanul is a méreg áldozata.

“Akkoriban még csak el sem tudtuk volna képzelni” – mondta.