“Nem volt hajlandó elfogadni tőlem a labdákat”: Milyen érzés labdajátékosnak lenni az Australian Openen.
Milyenek a kiválasztási kritériumok?
Jake 11 éves volt, amikor labdajátékos volt, és úgy emlékszik, hogy néhányan közülük 15 évesek voltak, de 10 év alattiak nem voltak. Feltételezi, hogy ez az a durva korosztály, ami szükséges ahhoz, hogy valaki labdajátékos legyen.
Azzal kapcsolatban, hogy mi kellett a kiválasztáshoz, azt mondja, hogy “egész nap labdákat kellett gurítanunk egy pályán.”
“Nem kellett különösebben fittnek lenned” – magyarázta. “Egyszerre csak 40 percet töltöttünk a pályán”, így a fő tényező az volt, hogy ki tudod-e bírni a hőséget.”
Úgy hangzik, hogy ez az azóta eltelt években talán megváltozott – különösen az Australian Openre.”
A labdás gyerekek idén állítólag 12 hónapos, szigorú kiválasztási folyamaton és több hónapos felkészülésen estek át, és a sikeres ausztrál jelentkezőkhöz egy nemzetközi kontingens is csatlakozott. Bár a kiválasztási folyamat meglehetősen hasonlónak hangzik ahhoz, amit Jake leírt.”
Matt Buckeridge, egy 14 éves labdajátékos gyerek Victoriából, a The New Daily-nek elmondta, hogy a háromfordulós folyamat során a felügyelők “olyan dolgokat vizsgálnak, mint a gurítás, a dobás és a pályán való mozgásunk és sebességünk.”
Az Australian Open szerint a nemzetközi gyerekek egy válogató próbahétvégén vesznek részt, amely pályán belüli gyakorlatokat és írásbeli teszteket foglal magában.
Elvesztette már valaki a fejét rajtad?
Egy ismert ausztrál teniszező “elvesztette” a fejét Jake-en az Adidas Internationalen.
“Belém rohant, amikor megpróbált egy labdát a háló közelébe juttatni” – mondta.
“Nem én voltam a hibás, de ő eléggé ki volt akadva.”
Egy másik orosz teniszezőnőnek egészen konkrét problémája volt Jake-kel.
“Nem volt hajlandó elfogadni tőlem a labdákat” – magyarázta. “Azt hiszem, ez egy rögeszmés kényszeres dolog volt – ezért állandóan oda kellett adnom őket a többi labdás fiúnak, hogy adják oda neki.”
Mit nem tudnak az emberek arról, hogy labdás fiúnak lenni?
Hihetetlenül nagy a verseny, mondja Jake.
“A kéthetes verseny első hete a labdás gyerekek versenye” – magyarázta. “Csak a jók maradnak meg a második héten, amikor kevesebb meccs van, és kevesebb labdajátékosra van szükség.”
“A második héten több meccset játszanak a Centre Courton (azaz a televízióban)” – mondta, így van egy elmélete arról, miért nem jutott be labdajátékosként a döntőbe.
“Pufók voltam, és nem néztem ki elég jól a kamerában!”. Viszont remek labdásfiú voltam.”
A szerep iránti elkötelezettségéről egy emlék mindig is megmaradt Jake-nek. “Egyszer labdába vágtak egy első adogatásnál, és a játékosok úgy néztek rám, mintha sírnom kellett volna.”
“Abban a reményben maradtam erős, hogy a kitartásom majd döntőbe juttat; sajnos nem így történt.”
BLASZFÉMIA.
Végül Jake úgy gondolta, hogy van még valami, amit mindenkinek tudnia kell a labdás gyerekekről….és ennek köze van a WC-re járáshoz.
“Ha egy labdás gyerek a pályára vizel (igen, előfordul), akkor port szórnak rá.”
Várj… labdás gyerekek PISILNEK a pályán?!
“Azt hiszem, a döntőbe jutás próbája a határaikig feszíti őket” – mondta Jake.
“Azt hiszem, a döntőbe jutás próbája a határaikig feszíti őket” – mondta Jake.