New drugs for insomnia: comparative tolerability of zopiclone, zolpidem and zaleplon

Az álmatlanság a fejlett országokban élő emberek 30-35%-át érinti. Az álmatlanságnak a nappali működésre gyakorolt hatása és az orvosi és pszichiátriai betegségekkel való kapcsolata szükségessé teszi a korai kezelést az álmatlanság állandósulásának megelőzése és a szövődmények kialakulásának elkerülése érdekében. A farmakológiai stratégiáknak azonban egyensúlyt kell teremteniük a nyugtató és a káros hatások között. Az elmúlt 30 évben a benzodiazepinek voltak az álmatlanság kezelésének preferált gyógyszerei. A benzodiazepinek nem szelektíven hatnak két központi receptorhelyen, az omega(1) és az omega(2) elnevezésűeken, amelyek a központi idegrendszer különböző területein helyezkednek el. A benzodiazepinek szedatív hatása az omega(1) receptorokhoz kapcsolódik, míg az omega(2) receptorok felelősek a memóriára és a kognitív működésre gyakorolt hatásukért. Farmakokinetikai profiljuk alapján a benzodiazepinek három csoportba sorolhatók: rövid felezési idejű (<3 óra), közepes felezési idejű (8-24 óra) és hosszú felezési idejű (>24 óra). Az újabb nem-benzodiazepin szerek, a zopiklon, a zolpidem és a zaleplon a benzodiazepinekhez hasonló hipnózishatással rendelkeznek, de sajátos farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságokkal rendelkeznek. E három “Z” szer mindegyike rövid plazmafelezési idővel és korlátozott hatástartammal rendelkezik. Ezenkívül ezek a szerek szelektív vegyületek, amelyek előnyben részesítik az omega(1) receptorokat (szedatív hatás), míg a benzodiazepinek az omega(2) receptorokkal is kölcsönhatásba lépnek (káros hatás a kognitív teljesítményre és a memóriára). A zaleplont ultrarövid felezési idő (kb. 1 óra) jellemzi. A zolpidem és a zopiklon felezési ideje hosszabb (körülbelül 2,4, illetve 5 óra). Ezek a tulajdonságok, valamint a maradványhatás alacsony kockázata magyarázhatja e szereknek a nappali teljesítményre gyakorolt korlátozott negatív hatását. Úgy tűnik, hogy a pszichomotoros feladatokat és a memóriaképességet a nem-benzodiazepin szerek jobban megőrzik, mint a benzodiazepinek. Ha jelen vannak, a kognitív deficitek szinte kizárólag a plazma csúcskoncentrációjával esnek egybe. Különösen a gyógyszer beadása utáni első órákban jelentkezhet károsodás, míg a 7-8 órával később (azaz reggel) végzett pszichomotoros és memóriatesztek általában nem mutatnak releváns változásokat. A benzodiazepinekhez hasonlóan a három “Z” nem-benzodiazepin hatóanyagot is csak korlátozott ideig szabad alkalmazni, még krónikus visszaeső állapotokban is. További értékelésre van szükség a hipnózisos gyógyszerek biztonságosságát illetően az álmatlanság hosszú távú kezelésében.