Osborne, Adam

(sz. 1939. március 6. Bangkok, Thaiföld; megh. 2003. március 18. Kodaikanal, India), vezető, aki bevezette a hordozható számítógépet.

Osborne Thaiföldön született brit szülők, Arthur Osborne egyetemi tanár és Lucia (Lipsziczudna) Osborne háztartásbeli gyermekeként. Arthur Osborne, aki a keleti vallás tanulmányozója és népszerűsítője volt, nem sokkal Osborne születése után a családot Sri Ramana Maharshi ashramjába költöztette az indiai Tamil Naduba. Osborne tizenegy éves korában bentlakásos iskolába került Angliába, majd az Egyesült Királyságban maradt, hogy a Birminghami Egyetemre járjon, ahol 1961-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokba emigrált, hogy a Delaware-i Egyetemen vegyészmérnöki tanulmányokat folytasson, ahol 1966-ban MChE, 1967-ben pedig PhD fokozatot szerzett. Tanulmányai alatt Osborne feleségül vette Cynthia Geddes-t, akitől három gyermeke született; a házasság később válással végződött. Később feleségül vette Barbara Burdickot, bár végül a pár is elvált. Osborne 1967-ben honosított amerikai állampolgár lett.

A hatvanas években Osborne vegyészmérnökként dolgozott a Shell Oilnál, de a diplomamunkája során használt számítógépek lenyűgözték. 1972-ben Osborne otthagyta a Shell-t, hogy megalapítsa az Adam Osborne and Associates (később Osborne Books) kiadóvállalatot, amely a számítógépekről szóló könyvekkel foglalkozott, amelyek közül néhányat maga Osborne írt. A cég könyvei az általános Bevezetés a programozásba (három kötet, 1975-1978) című műtől a 8080-as, 6800-as és Z80-as számítógépes chipekhez készült technikai programozási útmutatókig terjedtek. 1977-re az Osborne Books katalógusában negyven cím szerepelt.

Az 1970-es évek közepén Osborne gyakran látogatta a Homebrew Computer Club találkozóit, egy hobbista csoportot a kaliforniai Szilícium-völgyben. A találkozókon számos mikroszámítógépes újítás csírázott ki, és Osborne olyan számítógépes kiadványokba kezdett írni, mint az Interface Age. Ezen az új területen végzett munkája során Osborne meggyőződött arról, hogy a számítógép-felhasználóknak szükségük van arra, hogy a gépek mobilak legyenek.

1979-ben Osborne eladta kiadóvállalatát a McGraw-Hillnek, és olyan számítógép előállítását tűzte ki célul, amely egy olyan önálló egység, amely elég kicsi ahhoz, hogy hordozható legyen, és a szoftverével együtt csomagként árulják. 1980-ban felbérelte Lee Felsensteint a gép megtervezésére, és megalapította az Osborne Computer Corporationt. Az 1981 áprilisában megrendezett West Coast Computer Faire-en Osborne bemutatta az Osborne 1-et, egy olyan számítógépet, amely egy repülőgép ülése alatt is elfér. Az Osborne 1 ára 1795 dollár volt, ami kevesebb, mint a hozzá csomagolt szoftverek egyedi ára, amelyek a CP/M operációs rendszert, a WordStar szövegszerkesztőt, a SuperCalc táblázatkezelőt és a Microsoft Basic programozási nyelvet tartalmazták. Voltak azonban hátrányai is. Az Osborne 1 huszonnégy fontot nyomott. Bár a gyártó hordozhatónak nevezte a gépet, a számítógépes kiadványok “csomagolhatónak” nevezték. Ráadásul a képernyő szélessége mindössze öt hüvelyk, a kijelző szélessége pedig csak ötvenkét karakter volt. Maga Osborne “megfelelőnek” nevezte a gépet, és Henry Fordhoz hasonlította magát azzal, hogy a legtöbb ember igényeinek 90 százalékát nyújtotta.

Az Osborne 1 sikert aratott: 1981-ben 8000, 1982-ben pedig 110 000 megrendelés érkezett rá. A megrendelések olyan gyorsan érkeztek, hogy a szállítási osztály nehezen tudta teljesíteni őket. Az iparág egésze azonban gyorsan növekedett. 1982-ben az International Business Machines (IBM) belépett a mikroszámítógépek területére MS-DOS gépeivel, és egy új számítógép, a Kaypro hasonlított az Osborne-ra, és ugyanazt az operációs rendszert használta, de teljes nyolcvankarakteres képernyővel rendelkezett. Az Osborne Computer megpróbálta felvenni a versenyt ezekkel a fejlesztésekkel, de problémákba ütközött, többek között egyik beszállítójának csődjébe. Az Osborne Executive, amely nagyobb képernyővel rendelkezett, 1983 márciusában jelent meg, az Osborne 1-nél valamivel magasabb áron, de az új gépek szállítása nehézségekbe ütközött. A vállalat 1983. szeptember 13-án csődöt jelentett.

1984-ben az Osborne visszatért a számítógépek területére. Észrevéve a népszerű szoftverek magas árát, Osborne megalapította a Paperback Software International (PSI) céget, amely könyvesboltokon keresztül olcsóbban árult szoftvereket. Osborne szerencsétlenségére a Lotus Development Corporation megállapította, hogy a PSI táblázatkezelő programja, a VP Planner túlságosan hasonlít a Lotus 1-2-3-ra. 1987-ben a Lotus beperelte a PSI-t, amiért az megsértette a Lotus szerzői jogait a menüfelületével kapcsolatban. 1990-ben a bíróság a Lotus javára döntött, és Osborne kilépett a PSI-től.

1992-ben Osborne egy másik céget alapított, a Noetics Software-t, de egy rejtélyes agyi betegség miatt több agyvérzés érte, így kénytelen volt visszavonulni. Osborne visszaköltözött gyermekkori otthonába, Indiába, hogy nővérével, Katya Douglas-szal éljen. A felhalmozódott agykárosodás következtében 2003. március 18-án halt meg Kodaikanalban, és a nővére otthonához közeli temetőben temették el.

Az Osborne 1 jelentős eleme volt a mikroszámítógépek forradalmának, mivel bevezette a számítógép és a hozzá tartozó szoftver egyetlen egységként való elképzelését egy hordozható fizikai csomagban. Mind a hordozható számítógép, mind az olyan többfunkciós programok, mint a Microsoft Office, tőle származnak. Az Osborne Computer Corporation csődjének oka továbbra is vitatott. Általánosan elterjedt nézet, hogy Osborne saját magának okozta a katasztrófát azzal, hogy új modelleket jelentett be, mielőtt készen állt volna azok szállítására, és ezzel megölte az általa szállítható termék eladásait. Ezt a problémát Osborne-effektusnak nevezték el. Létezik egy revizionista elmélet is. Charles Eicher szerint, aki a cég alapításától kezdve javította az Osborne számítógépeket, a cég túlélte az új gépek bejelentését, de egy alelnök talált néhány alaplapot a régiekből, és azt javasolta, hogy azokból készítsenek Osborne 1 gépeket. Ez az ügyvezető nem tudta, hogy az a cég, amely a számítógépek tokjait készítette, megsemmisítette a számítógépek öntőformáit. A régi modellek sokszorosításának megkezdése olyan költséges volt, hogy az csődhöz vezetett.

Adam Osborne és John Dvorak, Hypergrowth: The Rise and Fall of Osborne Computer Corporation (1984) című könyvében az Osborne történetét meséli el. Egy korabeli beszámoló a számítógépes üzletágról az 1980-as évek elején Jerry Pournelle, The User’s Guide to Small Computers (1984) című könyvében jelenik meg. Andrew Orlowski, “Taking Osborne Out of the Osborne Effect”, Register (2005. június 20.), Charles Eicher verzióját mutatja be az eseményekről. A Los Angeles Times (2003. március 25.) és a New York Times (2003. március 26.) gyászjelentéseket közöl.

Arthur D. Hlavaty