Párduc A
|
Párduc A
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az acél divízió számára: Normandia 44 egység lásd Párduc A (SD2)
A Párduc A egy közepes német harckocsi volt, amelyet a németek a háború későbbi szakaszában vetettek be. A harckocsit válaszul fejlesztették ki arra, hogy a németek találkoztak a szovjet T-34-es harckocsival, amely 1941-ben és 1942-ben felülmúlta az akkor rendelkezésre álló német harckocsikat, a Panzer III-asokat és a Panzer IV-eseket. A Panther harckocsit sokan a második világháború legjobb közepes harckocsijának tartották, amely a jó mobilitást hatékony, ferde homlokpáncélzattal és halálos páncéltörő ágyúval kombinálta. Szinte minden szövetséges harckocsi elülső páncélzatát képes áttörni, amellyel hosszú távú harcokban találkozik, az egyetlen kivétel a Sherman Jumbo.
A Párduc A javít elődjén, a Párduc D-n, a homlokpáncélzat enyhe növelésével, bár ágyúja még mindig gyengébb, mint a Párduc G. Egyedülálló a Panzer-Lehr hadosztályban, és a C fázisban tekintélyes számban jelenik meg: 4 darab egycsillagos Párduc A csomag áll rendelkezésre.
Háttér
A Párduc egy teljesen új közepes harckocsi konstrukció, egy gyors fejlesztési program eredménye volt, amelynek célja a harckocsiparitás helyreállítása volt a keleti fronton. Bár a kezdeti munkálatok már 1938-ban megkezdődtek, csak akkor, amikor a felsőbbrendű T-34 és KV sorozatú harckocsik megmutatták, hogy szükség van egy új harckocsira, amely képes egyenrangúan harcolni velük. A Daimler-Benz és az MAN két konkurens tervet nyújtott be, a megbízást végül az utóbbi kapta. A prototípus 1942 szeptemberében készült el, az első Párducok 1943 januárjában gördültek le a gyártósorról.
A Párducot a szovjet T-34-es ellenében, valamint a Panzer III és Panzer IV leváltására tervezték. Ennek ellenére a háború végéig a Panzer IV és a nehezebb Tiger I mellett szolgált. A második világháború egyik legjobb harckocsijának tartják kiváló tűzerője és védelme miatt, bár megbízhatósága kevésbé volt lenyűgöző, mivel a tankot siettették a szolgálatban. Valóban, sok korai Párduc elromlott a harctérre vezető úton, és a mechanikai megbízhatóság egészen a háború végéig sújtotta a járművet.
A Párduc jellemzői olyanok voltak, hogy a szövetségesek a Párducot nehéz harckocsinak minősítették, míg a német tervezők közepes harckocsinak tekintették. Tévesen úgy gondolták, hogy a nagymacska csak kis számban áll rendelkezésre Franciaországban, ezért nem tekintették valódi fenyegetésnek az amerikaiak számára, és ennek következtében az amerikai hadsereg nem szerelte fel megfelelően harckocsijait és harckocsirombolóit olyan lövegekkel, amelyek képesek lettek volna szembeszállni a párduccal. Inkább támaszkodtak a fő támaszuknak számító Sherman harckocsira, mivel az jól teljesített a korábbi harcokban, és egy új Sherman-változat bevezetése megnehezítette volna a logisztikát (további probléma volt, hogy az amerikai 76 mm-es löveg nem volt olyan hatékony a puha célpontok ellen, mint a 75 mm-es). Ez a döntés hamarosan hibásnak bizonyult, mivel a Panthereket sokkal nagyobb számban gyártották le, mint amire előzetesen számítottak, és a 76 mm-es löveggel felszerelt Shermanokat sietve kellett behozni. A britek jobban fel voltak készülve a Párducok elleni harcra, mivel a normandiai partraszállás utáni első hónapokban készségesen rendelkeztek 17 pdr-esekkel és Fireflyokkal.
A keleti fronton a Párducok kezdeti teljesítménye siralmas volt. A kurszki Zitadelle hadműveletet két hónappal elhalasztották, hogy bevethessék az első 200 darab Párducot, ami lehetővé tette a Szovjetunió számára, hogy egy bonyolult mélységi védelmi rendszert készítsen elő. A mechanikai hibák azt is eredményezték, hogy csak töredéküket vetették be ténylegesen, ami hozzájárult a náci offenzíva csúfos kudarcához, és örökre megnyomorította a stratégiai offenzívák végrehajtására való képességüket. Amint azonban a gyermekbetegségek megoldódtak, a Párduc tiszteletre méltó ellenféllé vált: Kiváló lehetőségei és erős ágyúja lehetővé tette, hogy még túlerőben és látszólag túlerőben is felvegye a harcot a szovjet tankokkal.
A Panther Ausf. A-t 1943 augusztusában mutatták be, és jelentős fejlődést jelentett a Panther D-hez képest. Számos finomítást és módosítást vezettek be, beleértve a megbízhatóbb hűtőrendszert, a továbbfejlesztett tornyot és az összességében jelentősen javított megbízhatóságot. 2 200 Ausf. As-t gyártottak, mielőtt a gyártás átállt a harckocsi utolsó és legerősebb változatára, a Panther G-re
A szovjetek, amikor válaszlépések megfogalmazására került sor, egyszerűen azzal válaszoltak, hogy a T-34-eseket 85 mm-es lövegekkel szerelték fel, olcsón és hatékonyan áthidalva a tűzerőbeli különbséget…
Stratégia
A Panther A a C fázisban vethető be, ahol a Panzer-Lehr jövedelme végre megugrik, hogy a csatatér domináns szereplője legyen. Míg egyes játékosok a játékot megváltoztató tankok, mint a königstigerek vagy a Bef. Párducot ebben a szakaszban, ezek költségesek és/vagy nem állnak rendelkezésre nagy számban. Itt a Panther A olcsóbb és költséghatékonyabb megoldást nyújt, és egy csomaggal akár négy ilyen tank is bevethető.
Mellesleg a lövege (6 pontosság) kevésbé pontos, mint a más német hadosztályok által bevetett Panther G (7 pontosság).
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
